Az aranycserje, tehát a Forsythia x intermedia, egy látványos, gyönyörű sárga virágokban pompázó díszcserje. Sok helyen alkalmazzák sövénynövényként is, hiszen viszonylag igénytelen, ellenálló, és gyorsan eléri a 2-3 méteres magasságot. Virágai a tavasz első tömeges hírnökei: még lombfakadás előtt nyílnak, megfestve a még kopár képében mutatkozó márciusi kertet.
A legtöbbet használt fajtáját a Forsythia suspensa és a Forsythia viridissima keresztezéséből hozták létre, ami a vad fajoknál sokkal bőségesebb virághozammal örvendeztet meg bennünket. Metszését mindenképpen virágzás után kell elvégeznünk, de arra figyeljünk, hogy az egyéves vesszőket ne bántsuk, mert ezeken hozza majd virágait a következő évben. Az idősebb ágakat viszont távolítsuk el, hogy helyet és energiát spóroljunk meg a friss hajtásoknak!
Közkedvelt fajtái a világossárga színű Spectabilis, Densiflora, a zöldes-aranysárga Primulina, a sötét-okkersárga Lynwood, illetve a Karl Sax. A Beatrix Farrand fajta kevesebb, de hatalmas okkersárga virágokat hoz és levelei szép nagyok, vaskosak. Az alacsony termetű Minigold is népszerű idehaza: egy körülbelül egyméteres, gömbölyded bokorrá nő.
Most sokan felkapnák a fejüket: „ez a bokor nálam is megvan, aranyeső a neve”. És ez az a nagy tévedés, ami majdhogynem mindenkit csapdába csal. Az aranyeső ugyanis nem az a sárga virágokat ontó, megszokott kerti bokrunk, amiről eddig beszéltünk – az aranyeső egy akár fává is kifejlődő növény, a Laburnum anagyroides, ami akár 4-8 méter magasságot is elérheti. Virágai lecsüngő fürtökben nyílnak április és május között, és sárga árnyalatuk világosabb, mint a sok kertben fellelhető aranycserjének.
Kerti növényként általában egy hibridet, a hosszúfürtű aranyesőt (Laburnum × watereri) ültetik, leggyakoribb fatája a 'Vossii', aminek virágzata az 50 cm-t is meghaladhatja. Virágai édes illatúak, magja pedig nagyon mérgező! Emberi alkalmazása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is. Gyermekek mellé óvatosan telepítendő, és az aranycserjével ellentétben nem igazán alkalmas sövénynek, inkább szoliterként érdemes ültetni.
A Laburnum anagyroides, vagyis az igazi aranyeső, és az aranycserje, azaz a Forsythia x intermedia tehát két teljesen más megjelenésű, máskor virágzó növény.
Nem mindegy tehát, hogy a kertészetben aranyesőt vagy aranycserjét keresünk, és nem lenne kellemes az a helyzet sem, ha aranycserje sövényre vágyva tévedésből aranyesőt rendelnénk…
Különleges képviselőik
Az idehaza kapható fajták közül az egyik legizgalmasabb a Forsythia viridissima var. Koreana kumson, azaz a sárgatarka aranycserje vagy aranyvessző, Másfél méter magas cserje, aminek levelei zöldek, de sárgán és gazdagon erezettek. Virágai március-áprilisban nyílnak, a vesszők teljes hosszában. Szereti a tápdús, nem túl száraz talajt, és napos fekvésben fejlődik szépen. Elvirágzás után metsszük, de nyáron már ne vágjuk vissza, mert az éves vesszőkön alakulnak ki a virágrügyek, és így kevés virág és sok hajtás fog fejlődni következő tavasszal.
Laburnum alpinum 'Pendulum' – Fotó: Flickr
Aranyesőből izgalmas fajta a Laburnum alpinum 'Pendulum', vagyis a hosszúfürtű csüngő aranyeső. Törzsre nevelik, általában 120 cm magas törzsre nevelt csüngő habitusú dísznövényként kapható. Jellegzetesen hosszú, kecses, kissé hullámzó virágfürtjei vannak, amik virágzáskor szinte az egész fa lombozatát beborítják. Május végén, június elején nyílnak kerekded formájú virágai, amik nagyon dekoratívak és illatosak. A virágok mérete 1,5 cm, a virágzat hossza akár a 40 cm-t is elérheti. A napos vagy félárnyékos helyet kedveli, árnyékos helyeken nem növekszik jól, és kevesebb virágot hoz. Érdemes jó vízáteresztő talajba ültetni, virágzást követően pedig vágjuk vissza, hogy ezzel ösztönözzük a következő évi virágzást!
Ajánljuk még:
Gyönyörű, de mérgező: az év lepkéje a közönséges medvelepke
Fiókamentés a gyakorlatban: ezt tedd, ha kismadárra bukkantál
Dalba borult május: egész hónapban vár a Fülemülék éjszakája
Két hónaposan egymásra találnak, életük végéig együtt maradnak: ilyen az év madara, a barkóscinege
Ahogyan 1979 óta minden évben, a Magyar Madártani Egyesület az idén is meghirdette az „Év madara” programot. Ennek célja, hogy a társadalom számára olyan fajokat vagy madárcsoportokat mutasson be, amelyek fennmaradását valamilyen átfogóbb természetvédelmi probléma vagy emberi tevékenység fokozott mértékben veszélyezteti. Az MME „Év madara” programja ennek okán messze túlmutat önmagán: a fajok bemutatásán keresztül az őket veszélyeztető tényezőkre, tendenciákra is felhívja a figyelmet.
