„A természetvédelem arról szól, hogy az emberiség önmérsékletet tanúsít” – a Völgyerdő Természetvédelmi Park alapítójával beszélgettünk

Kert

„A természetvédelem arról szól, hogy az emberiség önmérsékletet tanúsít” – a Völgyerdő Természetvédelmi Park alapítójával beszélgettünk

A Zalai-dombságban elterülő Nagybakónak község kivételes kincset rejt magában: itt terül el a Völgyerdő Természetvédelmi Park, amiről joggal állíthatjuk, hogy a hazai természetvédelem egyik legértékesebb oázisa, egyben követendő példája. Egy hely, ahol elsődleges cél a természetközeli élőhelyek létrehozása, a ritka fajok és a természetes életközösségek védelme, illetve a környezettudatos gondolkodásra nevelés.

A mesés szurdokvölgy oldalán fekvő park egymás után vonultatja fel a hazai tájra jellemző élőhelyek változatosságát: a félszáraz gyep fokozatosan megy át szurdokerdőbe, amely a szemközti bükkös-, tölgyes- és akácos erdők, illetve gesztenyések látványával kiegészülve szinte teljesen új világba repítheti el az ide érkezőt.

Ennek a csodálatos tájnak a látványa és a benne rejlő értékek őrzésének lehetősége Pőcze Zsoltnak köszönhető, aki már a nyolcvanas évek végétől azon fáradozik, hogy megvédje a Nagybakónakot övező erdőségeket a kivágástól és a benne élő fajok a pusztulásától.

Nagybakónak látképe – Fotó: Pőcze Zsolt

Az út nem volt egyszerű: mivel ezek az erdők többségében magánkézben vannak, és szinte kizárólag gazdasági célokat szolgálnak, ezért a védelem sokáig csak vágyálomnak tűnhetett. Zsolt és társai azonban nem adták fel, és megtalálták azt a lehetőséget, amivel a legtöbbet tudják kihozni az adott helyzetből: kisebb, néhány hektáros, háborítatlan élőhelyek kialakítását álmodták meg, amelyekről a fajok képesek újra és újra visszahódítani a gazdasági területeket és az erdőket. Erről az útról – nehézségekről, akadályokról és leküzdésükről, eredményekről és álmokról – kérdeztük Pőcze Zsoltot, a Völgyerdő Természetvédelmi Park alapítóját és ügyvezetőjét.

„Nehéz megmondani, hogy a személyiségem vagy az engem ért hatások, tapasztalatok játszottak nagyobb szerepet abban, hogy a természetvédelem és állatvédelem lett az egyik fő hivatásom. Az biztos, hogy természetemnél fogva érzékeny és különösen empatikus vagyok másokkal és más fajokkal szemben, ami nagyban meghatározta az életpályámat” – kezd bele történetébe Zsolt, aki maga is itt, Nagybakónakon, a nagyszülei házában nőtt fel, és még akkor is rendszeresen visszajárt ide, amikor családjával már Nagykanizsára költöztek.

„Anyai nagymamám, Győrfi Margit virágok iránti leplezetlen csodálata és állatszeretete bizonyosan nagy hatással volt rám.

Művészet- és természetkedvelő nagybátyám, Léder Sándor, aki a Magyar Filmlaboratóriumban dogozott (és dolgozik), hétvégente, amikor hazalátogatott, sokat foglalkozott velem. Kreatív feladatokkal, nagyszerű könyvekkel segített megismerni a természetet, ami körbevett. A háztól pár lépésre volt egy vadregényes erdő, ahova gyakran elsétáltunk, gombát és vadvirágokat gyűjtöttünk. A préselt növénygyűjteményem még mindig megvan” – folytatja Zsolt.

Pőcze Zsolt a famatuzsálemmel, amelyen a macskabagoly odú van – Fotó: Pőcze Zsolt

Zsolt tizenéves volt, amikor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) nyári tábort rendezett a nagybakónaki Árpád-forrásoknál, Fehér Csaba Endre vezetésével. Nagyszerű madarász- és denevérkutató szakemberekkel járták a szomszédos településeket, még a templomok padlására is felmentek számba venni az ott lakó denevér- és madárfajokat. Elmondása szerint ez a tábor döntő hatással volt rá.

„Korán felismertem az ember és az állatok közti hasonlóságokat, hogy ők is érzésekkel teli, saját akarattal rendelkező lények, mint mi.

Általános iskolás koromban darázspókokat tenyésztettem, és nagy sikerélmény volt, amikor megjelent a darázspókokról szóló cikkem a Süni és A Természet című magazinban. Az első megmentett állatom pedig egy nagy pele volt, aki beleesett egy sírgödörbe. Emlékszem, a faluban élők elég szokatlannak találták a különös érdeklődésemet a természet iránt. Én meg azt nem értettem soha, hogy akik ilyen közel élnek a természethez, miért nem mutatnak érdeklődést az élővilág iránt, miért nem látják a csodát, ami ott van körülöttük” – idézi fel Zsolt az első évek élményeit.

A rőzserakások lakói: a zöld gyíkok – Fotó: Pőcze Zsolt

Zsolt végül a gimnázium természettudományi osztályában folytatta tanulmányait, ahol kémia és biológia szakkörökre járt, és biológia-, matematika-, fizika- és programozói versenyeken vett részt. „Nagyszerű biológia tanárom, Homonnay Szabolcs tanácsára már korán elkezdtem olvasni az Élet és Tudomány című folyóiratot, amelynek nagyon sokat köszönhetek. Biológusnak készültem, mégis műszaki informatikai szakra jelentkeztem, mert sokkal szélesebb tudást, matematikai és fizikai ismereteket ígért, ami fontos volt számomra a világ jobb megértéséhez. Az egyetem után néhány évig kisebb-nagyobb cégeknél dolgoztam szoftverfejlesztőként, de közben már elkezdtem építeni a saját vállalkozásomat, amely később megteremtette az anyagi hátteret a természetvédelemhez.

A szoftverfejlesztés jövedelmező, a természetvédelem pedig rendkívül költséges, ezért kézenfekvő volt egyesíteni a két tevékenységet egyetlen cégben.

Ez lett a Völgyerdő Nonprofit Kft., ahol jelenleg ügyvezetőként, szoftverfejlesztőként és persze természetvédelmi munkatársként is dolgozom” – mondja Zsolt, akiben egy tereprendezés során fogalmazódott meg a park alapításának gondolata: „Egy útépítés miatt ki akarták vágni a gesztenyésünk száz évnél is idősebb fáit, köztük egy fa matuzsálemmel, amelyben macskabagoly fészkelt. Aláírásgyűjtésbe kezdtünk a fák megmentése érdekében és

végül megmenekült a fészkelőhely, de így is elpusztítottak egy védett orchidea populációt és a rézsűkről eltüntettek 3 további növényfajt, ami csak az út mentén élt.

Az évente 2-3 alkalommal kaszált hegyi rétekből pedig egyre többen csináltak nyírt pázsitot, ami szintén fajok tömegének eltűnését eredményezte a zártkertekből. Tudtam, hogy tenni kell valamit, és létre kell hozni egy szervezetet, amely rendelkezik akkora érdekérvényesítő képességgel, ami elegendő ahhoz, hogy a negatív folyamatokat lassítsuk, esetleg visszafordítsuk”.

Természetközeli gyepgazdálkodás – Fotó: Pőcze Zsolt

Márpedig Zsoltnak és a hozzá csatlakozó elkötelezett természetvédőknek közel sincs egyszerű dolguk: „Az egyik alapprobléma a területek művelésének gyors és a természetre nézve előnytelen változásai, amelyeket nem tudnak követni és elviselni a növényfajok, mivel terjedésük lassú folyamat. Egy jellemző példa, hogy

egy fajgazdag gyep kifejlődéséhez kell mondjuk 50-100 év, amit a havonta végzett fűnyírással 5 év alatt teljesen tönkre lehet tenni.

De ha a szomszédban még jelen vannak a fajok, és felhagynak a fűnyírással, áttérnek az évente 1-2-szer végzett kaszálásra, pár év alatt újra benépesülhet az élőhely. Az alapötlet az volt, hogy egyrészt szükség van olyan védett és genetikailag változatos bázispopulációkra, amelyekből természetes módon folyamatosan szaporítóanyag jut a környező területekre, így biztosítva a fajok fennmaradását. A másik dolog, amit hamar felismertem, hogy  csak saját tulajdonban lévő területen lehet hatékonyan természetvédelmet végezni. A városiasodásnak köszönhetően agyonhasznált, lepusztult és parlagon heverő zártkerti területekből éppen volt bőven, így elkezdtem pénzt gyűjteni a felvásárlásukra és

célunk az lett, hogy ezeket az ingatlanokat betelepítsük a helyben megtalálható őshonos fajokkal, minél inkább megnövelve a biodiverzitást.

Sikerült is létrehozni egy 1 hektáros és egy 3 hektáros parkot, több kisebb, külső területtel” – mondja Zsolt, aki már az adásvétel során szembesült azzal, hogy a természetvédelemben az emberi gondolkodásmód, a nem megfelelő értékrendek és az önzésből eredő cselekedetek a legnagyobb hátráltató tényezők: „Még a szinte teljesen elkorhadt, tüzelőnek alkalmatlan (valószínűleg szarvasbogárlárvákkal és más védett fajokkal teli) farönköket is képesek voltak ellopni. Az első évben közel 15 köbméter fát tulajdonítottak el a parkjainkból ismeretlen tettesek, ezért szükségessé vált a bekerítésük, ami 3 évig tartott és nagy nehézségek árán, de elkészült. Természetesen a kerítés is úgy készült, hogy a kisebb-nagyobb gerinces fajok mozgását ne akadályozzuk: alatta 20-30 cm hézagot hagytunk, az erdei patások számára pedig ablakokat, kiugrókat készítettünk” – ecseteli a kezdeti kihívásokat.

A farakások mögött a facsemetékkel beültetett terület – Fotó: Pőcze Zsolt

„A kerítésépítéssel párhuzamosan elkezdtük a többségében a 10 millió Fa Alapítványtól kapott facsemeték, a 2 hektárnyi akácültetvény vegyes tölgyessé alakítását, és a gyepek természetvédelmi kaszálását. És persze az akác visszaszorítását és kordában tartását, ami nem könnyű feladat, lévén egy nagyon agresszíven terjedő inváziós fafajról van szó, amelynek a magjai akár 10 éven keresztül is csírázóképesek maradnak a talajban, a gyökérsarjakkal pedig évente több métert is terjed a föld alatt. Szóval ez egy hosszú küzdelem lesz.

Az elmúlt 6 évben több ezer facsemetét ültettünk, százezernyi cserjemagot és közel százféle lágyszárú növényfaj magját szórtuk el a parkjainkban. Természetesen kizárólag őshonos fajokat”

– foglalja össze az eddigi eredményeket Zsolt.

Védett vitézkosbor – Fotó: Pőcze Zsolt

Zsolt szerint a park legváltozatosabb részei azok az erdőfoltok és gyepfoltok, amelyeket már 20 éve nem művelnek, illetve azok a rétek, amelyeket korábban évtizedeken keresztül kaszálóként használtak, így megtelepedhettek rajtuk ritka és védett növényfajok is.                 

„Parkjainkat az élőhelyek sokfélesége teszi igazán különlegessé. A terület változatos domborzata és kőzettípusai a száraz homokos gyeptől a szurdokerdőig élőhelyek sokszínű mozaikját hozza létre.

Az egyes élőhelyeket mikroélőhelyekkel tesszük még élhetőbbé: gallyrakásokat létesítettünk a hüllők, kisemlősök, rovarok számára, a kidőlt fák gyökértányérokat alkottak és rengeteg holtfát halmoztunk fel. A madaraknak és denevéreknek odvakat telepítettünk, amelyeket a rovarok, például a vadméhek és hangyák vagy a kisemlősök is használnak, amikor éppen nincs költési időszak. Mindezek együttesen lehetővé teszik a biodiverzitás magas szintjét, ami a természetes ökoszisztéma fenntartásához elengedhetetlen” – részletezi Zsolt, majd a kuriózumokat is sorolja:

„Számos ritka és veszélyeztetett faj is otthonra talál nálunk. Például védelmet nyújtunk olyan különleges orchidea fajoknak, mint a fokozottan védett méhbangó, a bíboros kosbor és az agárkosbor.

Ezek a fajok különleges élőhelyekhez kötődnek, és ha nem biztosítanánk számukra a megfelelő körülményeket, könnyen eltűnhetnének. De állatvilág tekintetében is gazdag a terület. Az általunk telepített madárodúkban gyakori vendégek az énekesmadarak. Ezen kívül a holtfákkal támogatjuk a harkályok és más odúkészítő madarak jelenlétét is, amelyek sok más fajjal is kapcsolatban állnak.”

Fokozottan védett méhbangó – Fotó: Pőcze Zsolt

Zsolt szerint a diverzitás jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: „A különböző fajok bonyolult kapcsolatban állnak egymással, és egy-egy faj eltűnése komoly hatással lehet az egész élőhelyre. Például, ha egy növényfaj eltűnik, azzal nemcsak a növény vész el, hanem a pusztulás azokat a rovarokat is érinti, amelyek az adott növényhez kötődnek, a rovarok eltűnése pedig a velük táplálkozó madarak, hüllők és kisemlősök eltűnését eredményezi, és tovább hat a teljes táplálékláncra.

Ennek a kihalási folyamatnak egy feltűnő következménye lehet például az, hogy egyes fajok időnként túlszaporodnak, és ez később komoly gazdasági károkat tud okozni.

Gondoljunk csak a szántóföldön túlszaporodó pockokra, vagy a gyümölcsfákat megtámadó növénybetegségekre, amelyek egy része elkerülhető lenne a fajgazdagság növelésével.”

A biodiverzitás megőrzése ráadásul nemcsak az ökoszisztéma stabilitását biztosítja, hanem az emberi élet minőségét is javítja: „A természetes élőhelyek biztosítják számunkra az alapvető erőforrásokat, mint az élelmiszer, a tiszta víz és a levegő. Emellett a természet szépsége és változatossága lelki és szellemi megújulást is nyújt, ami a modern, rohanó világban különösen fontos. De a diverzitás más szempontokból is fontos lehet.

A jelenlegi fajok több milliárd év alatt fejlődtek olyanná, amilyenek. Egy élőlény DNS-ében tárolt információ olyan felbecsülhetetlen érték, ami ha kihal a faj, örökre eltűnik és soha többé nem állítható vissza.

Bob Doyle, a Harvard Egyetem filozófusa szerint maga az információ, így a DNS is egyfajta objektív értéket hordoz, ami független az egyéni szubjektív megítélésünktől. Ezzel lehet vitatkozni, de ha egy pár száz éves épületet kincsnek tekintünk, akkor a 4 milliárd éves genetikai örökséget még nagyobb értékként kellene kezelni” – hangsúlyozza Zsolt.

Denevérodú kihelyezése – Fotó: Pőcze Zsolt

Mivel Zsolték csapata kiemelt feladatként tekinti a természettudományos, a környezettudatos és a gazdasági nevelést, honlapjukon és közösségi oldalukon rendszeresen jelentetnek meg természetvédelemmel kapcsolatos tudománynépszerűsítő tartalmakat. „A tavaly rendezett országos logótervező rajzpályázatunk rendkívüli sikert aratott a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt, még határon túli magyarok is pályáztak. Végül egy erdélyi művésznő alkotását választottuk logónknak. De az eddigi legnagyobb és legsikeresebb vállalkozásunk mégis a Nagybakónak csodálatos növényvilága című könyvünk, amely idén jelent meg, és már a második kiadás készül belőle. A 270 oldalas könyvet két természetvédelmi mérnökkel és több tagtársammal együtt alkottuk meg, 39 növényfajról tartalmaz részletes leírást és 320 színes ábrával illusztráltuk. A fő célunk az volt, hogy ráébresszük a helyi lakosokat és a gazdálkodókat, hogy milyen gazdag természeti kincsekkel rendelkezik a falu, és hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy

ha nem változtatnak a szemléletükön és az alkalmazott gazdálkodási módokon – gondolok itt a mértéktelen fűnyírásra, a tarvágásokra, az akáctelepítésekre –, akkor ezek az értékek el fognak tűnni a településről – lehet, hogy véglegesen”

– mondja Zsolt, aki rendszeresen szervez botanikai túrákat is, ahol a résztvevőknek bemutatja a helyi növényfajokat, köztük a ritka és védett orchideákat.

Faültetés a 10 millió Fa Alapítvánnyal – Fotó: Pőcze Zsolt

„A természettudatosságra neveléshez tartozik még, hogy rendszeresen részt veszünk önkéntes napokon más természetvédelmi szervezeteknél, amivel példát mutatunk. Ezen kívül segítünk helyi események rendezésében, ilyen volt pl. a gyöngybagoly gyűrűzés a nagybakónaki templomnál, amit a szomszédos Orosztonyban található Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársai szerveztek. És persze mi is szervezünk önkéntes napokat, legutóbb például a gyurgyalagoknak készítettünk egy új partfalat a parkunkban, amelyre szép számmal jöttek segíteni. Nagyon fontosnak tartom a lakosság szemléletformálását, és ennek érdekében rendszeresen terjesztünk természetvédelmi, környezetvédelmi témájú szórólapokat (ilyen volt a nagy füsttel járó zöldhulladék égetés vagy a mértéktelen fűnyírás csökkentése érdekében végzett kampányuk) is”– részletezi Zsolt szerteágazó tevékenységüket.

Zsolték két évvel ezelőtt újabb nagy fába vágták a fejszéjüket:

vadvirágmag gyűjtésbe és forgalmazásba kezdtek.

Fotó: Pőcze Zsolt

„A fajbetelepítés során szembesültünk vele, hogy Magyarországon nagyon nehéz beszerezni őshonos lágyszárú vetőmagokat. Csak kevés vállalkozás foglalkozik vele, és a kínálat is szerény. Ezért kénytelenek voltunk saját magunk begyűjteni a magokat. Láttuk, hogy van néhány faj, amely olyan gyakori, hogy akár értékesíteni is lehetne a magját, ezért nyitottunk egy webshopot, ahol őshonos növények vetőmagjait és magkeverékeket kezdtünk árulni. A maggyűjtés nagy munkaigénye miatt ez a tevékenységünk erősen veszteséges, de ennek ellenére megpróbáljuk folytatni, mert

országos szinten a feldarabolódott élőhelyek közötti géncsere hiánya csökkenti a növénypopulációk genetikai diverzitását, amit a magok terjesztésével talán valamennyire kompenzálni tudunk,

megvalósítva a génáramlást az ország távoli részei között. A magok egy részét másoktól vásároljuk, így mi is hozzájutunk olyan fajokhoz, amelyekből nálunk kevés van, a magkeverékeket a parkunkban is használjuk a biodiverzitás növelésére” – mondja Zsolt.

A kutatás területe sem ismeretlen a csapat számára: pár éve elkezdtek egy projektet, melynek keretében a belterületi virágoskertekből begyűjtött, fokozottan védett sárga sásliliomokból szeretnének egy természetbe visszatelepíthető populációt létrehozni. Ehhez viszont genetikai vizsgálatot kellene végeztetniük a növényeken, amire egyelőre nincs forrásuk.

Új gyurgyalag költőhely a parkban – Fotó: Pőcze Zsolt

Zsolt szerint a természetvédelem kiemelt fontossága abban rejlik, hogy a természet az élet alapja és fenntartója. „Közvetve az emberi jólétet is szolgálja, és ez nagyon fontos a mi szempontunkból, de úgy gondolom – és ezzel valószínűleg sokan nem értenek egyet –, hogy önző dolog lenne azt állítani, hogy ez lenne a természetvédelem fő célja.

A természetvédelem arról szól, hogy az emberiség önmérsékletet tanúsít: egy kicsit visszavesz a gátlástalan terjeszkedésből és népesedésből, és több teret enged a természetnek – visszaadja egy részét annak, amit kérdés nélkül elvett.

Élni és élni hagyni – ez a mottóm. Az Európai Unió által nemrég elfogadott természethelyreállítási törvény is ezt a célt szolgálja. Nem biztos, hogy a természetvédelmi törekvések önmagukban célravezetők lesznek, mert úgy látom, hogy az alapprobléma a túlnépesedés, amiről nem szeretnek beszélni az emberek. Európa és Magyarország is erősen túlnépesedett: a rendelkezésre álló földterület nem képes ellátni ennyi embert anélkül, hogy a természet nagy mértékben és véglegesen ne károsodna. Egyes becslések szerint Magyarországon 7 millió lenne a fenntartható népesség, de én még ezt is soknak gondolom.

Fokozottan védett gyurgyalagok – Fotó: Pőcze Zsolt

Talán ennél is jobban motiválhatja az embereket az önzetlen cselekedetek pozitív hatása. Azt tapasztalom, hogy az óvodákban kiemelt helyet kapott a természetvédelmi nevelés, ami nagyon biztató tendencia, de lehet hogy kevés. Elengedhetetlen, hogy a szülők is példát mutassanak és ösztönözzék a gyermekeiket. És ez az, ami szerintem hiányzik. Elmondhatjuk, hogy mi mindent megteszünk, hogy ezen változtassunk” – sorolja aggályait.

Zsolt realista és objektív tényeken alapuló gondolatai megfontolásra érdemesek, és nem árt, ha egy kicsit elgondolkodtatnak mindannyiunkat azzal kapcsolatban, hogy mi is lenne az a bizonyos megfelelően kiegyensúlyozott kapcsolat ember és környezete között. Bármilyen választ is adunk a feltett kérdésre, az biztos, hogy a Völgyerdő Természetvédelmi Park munkája példaértékű, és egyben élő bizonyítéka is annak, hogy a megfelelő értékítéleten alapuló cselekvésnek milyen pozitív hatásai lehetnek mindannyiunkra nézve.  

Ajánljuk még: