A magyarok szent fájának levele hatékony gyógynövény, festőanyag és molyirtó – gyűjtsetek ti is diólevelet!

Kert

A magyarok szent fájának levele hatékony gyógynövény, festőanyag és molyirtó – gyűjtsetek ti is diólevelet!

A dió egyike azoknak a fantasztikus növényeknek, amelyeknek szinte minden részét hasznosíthatjuk: fája sokrétűen szolgálja az embereket, termése tápanyagokban gazdag élelmet ad, levele pedig kiváló gyógyhatásokkal rendelkezik.

Nem véletlenül nevezik a magyarok szent fájának: az erő és a bölcsesség szimbóluma. A történelem során számos területen fordultak felé megoldást keresve, de mára talán kevesen tudják, hogy a benne található cseranyag összehúzó hatású, így képes csökkenteni az izzadást, ráadásul a benne lévő juglon távol tartja a kellemetlen szagokat.

Nem véletlen tehát, hogy a dezodorok világa előtt sokáig a diófa levelét használták izzadásgátlóként, a paraszti háztartásokban pedig természetes molyirtóként.

A diólevélnek ugyanakkor nemcsak emberi felhasználása lehetséges: a régi időkben diófalevél főzetével kenegették a kutyákat, macskákat, mert az távol tartotta a bolhákat. Ugyanígy diófalevéllel űzték el az istállók, kutyaólak körüli élősködőket is – sokszor páfránylevéllel együtt alkalmazva. Nagyanyáink szekrényében még mindig találunk diólevelet a textíliák alá, közé betéve, hiszen molyirtóként is jó szolgálatot tett a kellemes illatú növény, melynek szagát azonban nagyon nem bírják az élősködők.

Fotó: Pixabay / Couleur

Hajat is színeztek vele. Ilyenkor a diólevélből készült teát egy napig hagyták állni, majd egy másik edényben orosztea levélből főztek teát, amit szintén hagytak egy napig állni. A kész keverékeket összekeverték, és újraforralás után leszűrték, majd lehűtötték.

Hajmosás után ebből kentek a törölközőszáraz hajra, és ugyanúgy bedörzsölték, mintha hajat festenének. 

A dió nem csak a hajat tudja festeni: a diófalevél főzetébe áztatott fonal mélybarna árnyalatot kap, de ha olajsárga színre lenne szükségünk, akkor diólevéllel megfestett fonalakat meleg vízbe kell tennünk, amelybe előzőleg kevés kékkövet oldottunk fel – olvashatjuk a hetvenes évek hírlapjaiban. Lila színt is varázsolhatunk segítségével: ha két maréknyi bodzabogyót összetörünk, és vízzel felforralunk, majd timsót teszünk bele. Ezt a főzetet le kell szűrnünk, ebbe kell beletennünk a fonalat, ami körülbelül 12 órányi áztatás után kapja meg a vágyott lila színt.

Fotó: Unsplash / Larisa Birta 

Nagyszüleink még készítettek belőle szappant és kenőcsöt is, de a diólevél-olaj használata sem volt ritka: reumás panaszokra alkalmazták. Tíz kanálnyi szárított levelet tettek hozzá egy liter olajhoz, egy hónapig érlelték, majd leszűrték.

Ezzel a macerátummal kenegették a reumás testrészeket – a tapasztalatok szerint eredményesen.

A diólevél forrázatát külsőleg és belsőleg is alkalmazhatjuk. Külsőleg bőrkiütések és kelések kezelésére, borogatására ajánlják, ülőfürdőbe téve aranyér problémák enyhítésére is bevethető. Ha fáj a torkunk, a diólevél lehűtött forrázatával gargarizálhatunk, de egy vattakorongot vagy kis textildarabot főzetébe mártva szemgyulladásokat, hályogokat is csillapíthatunk.

Fotó: Unsplash / Czapp Botond 

Alkalmazzák még nőgyógyászati problémák esetén, ekcémára, korpára, hajhullásra is – és régen hatásosnak bizonyult a fejtetű és atka elleni védekezésben is. A megfigyelések szerint cukorbetegség miatt kialakult fekélyek kezelésére is eredményesen alkalmazható: ilyenkor erősebb teát kell főzni belőle, és azzal kell bekenni az érintett bőrfelületet. Érdemes ezt naponta legalább háromszor megismételni – az eredményeknek már két hét után jelentkezniük kell.

Teáját belsőleg gyomorbántalmakra, bélhurut esetén, illetve férgesség gyanújakor ajánlják, de étvágyjavítónak is alkalmazhatjuk. A diólevélből készült teát már pár perces főzéssel elkészíthetjük: ehhez egy evőkanálnyi szárított levelet tegyünk 3 dl forró vízbe.  

Fotó: Unsplash / Larisa Birta

Naponta maximum három csészével fogyaszthatunk belőle, arra vigyázva, hogy a leveleket ne áztassuk három percnél tovább. A népi gyógyászat szerint bevethetjük gyulladáscsökkentés céljából és nyirokrendszeri betegségek esetén is: legjobb ilyenkor reggel, éhgyomorra meginni. Hathetes fogyasztása után érdemes kicsit szüneteltetnünk, és ha az érzékeny gyomrúak közé tartozunk, akkor figyeljünk testünk jelzéseire: inkább étkezések között és rövidebb ideig igyuk.

A diólevelet június végétől augusztusig gyűjthetjük: akkor érdemes leszednünk, amikor a színe szép zöld, és még nem jelentkeztek rajta a rozsdafoltok.

A leszedett leveleket árnyékos, meleg, szellős helyen megszárítjuk, és tiszta üvegekbe tesszük. Használata során ne feledkezzünk meg az ellenjavallatokról, és mindig igazítsuk azt saját egészségügyi állapotunkhoz.

Nyitókép: Pixabay / Waldemar Zielinski

Ajánljuk még:

Egy nagyvonalú polihisztor, akinek felfedezése világhírűvé tette a Zsolnay nevet – 180 éve született Wartha Vince, az eozin atyja

1908-ban járunk, az olaszországi Faenzában, egy izgalmas kiállításon. A település a fajansz, azaz az égetett kerámia névadója, múzeumában a világ minden részéről láthatók kerámiák. A tárlaton talán a legnagyobb feltünést a Zsolnay eozin kerámiák keltették, amelyek Európában és a világ számos részén ismertté tették a család és a gyár nevét. Wartha Vince vegyésznek, a magyar kémiai technológiai oktatás úttörőjének nevéhez fűződik e különleges technika feltalálása – a magyar polihisztor 1844-ben ezen a napon született, Fiuméban.