A magaságyás megkönnyítheti a kertészkedést, de okosan kell ezt is csinálni!

Kezdjük rögtön az elején, kint a kertben! Ha zöldségtermesztésre adjuk a fejünket, többféle irányvonal közül válogathatunk. Az információk e téren is zuhatagként ránk ömlő folyamában az átlagember okkal érezheti magát elveszve, gondolván, hogy ez neki úgysem sikerülhet…

Aggodalomra azonban semmi ok! A legalapvetőbb zöldségek az evolúció során számos próbatételnek voltak kitéve, így aztán többnyire a mi kezdeti tudatlanságunkat is képesek tolerálni! Nézzük csak meg a szárazon zörgő kis magocskákat, melyek kedvező körülmények közé kerülve akár még évek múltán is képesek csírázni! Istentől kapott életerő és élni akarás rejtőzik bennük, melyet, ha csak egy kicsit is megtámogatunk, már el is indulnak a maguk növény-életútján!

Először találjuk meg az ideális helyet!

Ha sikerült átlépni saját bizonytalanságunkat, már mehetünk is ki a kertbe, hogy megkeressük a veteményesnek való szegletet! A nálunk is egyre melegebb és szárazabb nyarak miatt lehetőleg kerüljük a tűző napnak teljesen kitett részeket, ha lehet, inkább félárnyékos, de jól átszellőző helyszínt válasszunk. A termesztési időszakot akár több héttel is hosszabbá tehetjük, ha veteményesünket jól benapozott, még nyár végén, ősszel is felmelegedő helyen alakítjuk ki!

Hagyományosan és ideális esetben a parcellákat közvetlenül a talajon alakítjuk ki, amelynek legnagyobb előnye, hogy a növényeket azok eredendően természetes közegébe, a termett anyaföldbe ültethetjük. Sok esetben azonban – például egy építkezés során törmelékkel elszennyezett udvarrészen – erre nem kerülhet sor, ilyenkor kiváló alternatívát jelenthetnek a magaságyások!

A térből kiemelt, jellemzően fa vagy kő keretbe foglalt ágyások amellett, hogy könnyen gondozhatók, akár még az udvarok díszítő, tértagoló elemeiként is alkalmazhatók.

Elhelyezésüket tekintve – ha egyéb kívánalmaknak nem kell megfelelni – a hagyományos ágyások iránt fentebb röviden megfogalmazott feltételeknek igyekezzünk megfelelni, azonban fektessünk különös figyelmet a magaságyások öntözhetőségére! Az anyaföldből kiemelt ágyások helyzetükből fakadóan jóval könnyebben átmelegszenek, így fokozott figyelmet kell szentelni a bennük elhelyezett növények öntözésére is! Az öntözést legjobb esővízzel megoldani, de természetesen a kerti csap vízét is használhatjuk.

A magaságyások méretét saját magunkhoz igazíthatjuk. Fontos, hogy az ágyás közepét is kényelmesen elérjük, az oda ültetett növényeket is gondozni, szüretelni tudjuk, ezért az ágyások szélessége átlagosan

nagyjából 100 centi körül legyen, de semmiképpen ne haladja meg a 120 centimétert!

A keret magassága valamivel a konyhában megszokott munkafelületek szintje (85-90 cm) föle kerüljön (kb. 100 cm), így a termőréteg szintjét a megszokott magasságban tudjuk kialakítani. (Fontos tudni, hogy az ágyásokban kialakított termőszint a rétegrend tömörödése és komposztálódása miatt az évek során némileg süllyedni fog, ezért ennek pótlásáról időnként gondoskodni szükséges!)

Az ágyások hosszát alapvetően saját lehetőségeink szabják meg, legyen szó akár a terület adottságairól vagy éppen a rendelkezésünkre álló építőanyagok méretéről.

Az ágyások keretét mindenképpen masszív, erős anyagokból készítsük, amik a később bennük elhelyezett termőrétegek súlyát képesek legyenek megtartani, valamint éveken keresztül ellen tudjanak állni az időjárás és az öntözés romboló hatásainak. A legstrapabíróbb szerkezeteket valamilyen keményfából (pl. akác) készíthetjük, de gondos és bőséges kezelést követően vastagabb fenyő fűrészárut is használhatunk. (Igaz, hogy az akác jelenleg jóval drágább a fenyőnél, de kezelést szinte nem is igényel, míg utóbbi esetében drága kezelőanyagokra is szükségünk lehet!)

A keretet különféle kőből és falazóelemekből is megépíthetjük, azonban ezek jellemzően összetettebb (és drágább) kivitelezési feladatokat jelentenek. A (mű)kövek a tűző napon erősen felmelegedhetnek, és a hőt átadhatják a bennük tárolt termőföldnek is. Ez egyrészt kedvező hatású is lehet, mivel pufferelni tudja a nyár végi, ősz eleji hidegebb éjszakák kihívásait, ugyanakkor sokkal erősebb párolgást is okoz, amit intenzívebb locsolással kell kompenzálni!

Különleges megoldást jelenthetnek azok a kiselejtezett raklapmagasító elemek, melyeket különféle méretekben szinte bármelyik internetes piacon jó áron megszerezhetünk. Gondos impregnálást követően a praktikusan és gyorsan egymásba illeszthető elemek éveken keresztül szolgálhatnak ágyásszegélyként!

Miután felállítottuk a kereteket, van még néhány teendőnk: 

•  A keretek belső oldalát borítsuk drénlemezzel vagy geotextillel.
• A magaságyások rétegrendjét érdemes még ősszel elkészíteni, hogy következő tavasszal amint lehet, el tudjuk bele ültetni a kívánt növények magvait.
• A keretek külső méretét figyelembe véve, alakítsuk vízszintesre a magaságyás leendő helyszínén a talajt, majd az ágyások aljára fektessünk vakond- vagy csibehálót, hogy megakadályozzuk az esetlegesen felfelé kíváncsiskodó rágcsálók (vakond, pockok, egerek, stb.) betörését!
• A sok kárt okozó lótücsök ellen geotextillel is védekezhetünk.
• A háló fölé tegyünk kb. 15-20 cm vastagságban ág-aprítékot vagy ágnyesedéket, amire 5-10 centi vastagságban terítsünk frissen kaszált szénát, fűnyírásból származó nyesedéket. (A nagyon tömör mulcs nem jó, lazítsuk fel kissé!)

A szénarétegre visszatehetjük a területrendezéskor kitermelt föld egy részét, amire ismét széna vagy fűnyesedéket terítünk. A föld-fűnyesedék rétegeket váltogatva eljutunk a felső 20 cm-es szintig, amely növényeink számára a konkrét ültetőközeget fogja jelenteni. Ide mindenképpen trágyával jól átkevert termőtalajt tegyünk, gondosan ügyelve arra, hogy a termőföld gyökerektől és gyommagvaktól minél tisztább legyen. A magaságyás elkészültét követően neki is láthatunk a kiválasztott növények elültetésének!

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban említem, hogy a magaságyások mozgáskorlátozottak számára is lehetőséget biztosíthatnak a kertészkedésre! Megfelelő kialakítás esetén az ilyen ágyások akár kerekesszékkel is megközelíthetők, abban ülve is gondozhatók!