A legkönnyebb szaporítási mód: a tőosztás – még nem vagy elkésve!

A tőosztás egy vegetatív szaporítási mód, amit általában cserjéknél és évelő növényeknél szoktunk alkalmazni. Tőosztás során a szaporítani kívánt növényt kiássuk, majd a tövét egy, vagy akár több részre osztjuk szét. Szétosztás után minden darabon hajtás és gyökér is lesz, így a növény hamar begyökeresedik, és az anyanövénnyel teljesen megegyező lesz.

Miket lehet tőosztással szaporítani?

Csak olyan növények esetén alkalmazhatjuk a tőosztás technikáját, amik egy központi tőből terjednek szét és hoznak új sarjakat – vagyis például a karógyökérrel rendelkező növények nem szaporíthatók tőosztással. Jó hír viszont az, hogy a legtöbb évelő növényünk szaporítható ekképpen. Jól szaporíthatók ezzel a módszerrel

• az őszirózsák,
• a bőrlevelek,
• a dáliák
• a szellőrózsák
• a díszfüvek
• a cickafark,
• a citromfű 
• a macskamenta
• a sásliliomok
• az árnyékliliomok,
• a tárnicsok,
• a gólyaorrok,
• a boglárkák
• a verbénák,
• a varjúhájak
• a kövirózsák
• az őszi napfényvirág,
• a sisakvirág,
• a krizantém.

A fentiek közül mindegyik növényt (és még vagy ezer másikat) van lehetőségünk odahaza szaporítani, így nem keveset spórolunk meg évről-évre kertünk bővítése során.

Mikor van ideje a tőosztásnak?

Azt, hogy mikor és milyen gyakran végezhetünk tőosztást egy növényen, számos tényező meghatározza, például a növény fajtája vagy az éghajlati és környezeti tényezők. Az általános szabály az, hogy a legtöbb növényt három-öt évente tőoszthatjuk, vagy akkor, amikor már túl terebélyesre nőtt. Szintén általános szabály, hogy a tavasszal és nyáron virágzókat ősszel, az ősszel virágzókat tavasszal tőosztjuk – persze itt is vannak kivételek. Az őszi tőosztások ideje általában a szeptember, de az idő enyhesége miatt még bőven szaporíthatjuk növényeinket.

Hogyan kell tőosztást végezni?

A tőosztás lényege az, hogy a növény tövét gyökereivel együtt több darabra választjuk szét. Elvégzése nem igényel sem különösebb szaktudást, sem komolyabb eszköztárat. Először emeljük ki óvatosan a teljes növényt a talajból és rázzuk le róla a felesleges földet, így könnyebben fogjuk látni, hogy hol szedjük szét a részeket. A legtöbb esetben akár kézzel is szét tudjuk választani a növény tövét kisebb darabokra, de ha ez nem megoldható, akkor szimplán vágjuk el metszőollóval.

A beteg, elszáradt, nem odavaló részeket távolítsuk el, és ha túl nagy a föld feletti rész, azt vágjuk kicsit vissza. Az új töveket porhanyós földbe ültessük el, hogy ne kerüljön túl nagy erőfeszítésükbe a begyökeresedés. Öntözzük meg, majd a begyökeresedés pár hete alatt figyeljünk arra, hogy földjük sose száradjon ki – érdemes takarnunk is, ami csökkenti a párolgást és véd a későbbi fagyoktól is.

• Az olyan növények, mint az ínfű (Ajuga), amelyek sarjakat növesztenek, pofonegyszerűen szaporíthatóak: vágjuk le a sarjakat, és telepítsük át őket.
• A kisebb, rojtos gyökeret nevelő növények, mint a tűzeső (Heuchera) vagy az árnyliliomok (Hosta) ásóval vagy kézi kisásóval, esetleg villával óvatosan felemelhetők és széthúzhatók.
• A nagy, húsos gyökérű évelők, mint például a sásliliomok (Hemerocallis) vagy a bazsarózsák (Paeonia) egy kicsit nagyobb földmunkát igényelnek: ezeknél először érdemes meglazítani a talajt a tövek körül, majd a gyökereket is körbelazítani, végül éles késsel, esetleg fejszével szétdarabolni őket.

Ahány növény, annyi apró különbség adhatja fel a leckét. Vagyis hiába egyszerű dolog a tőosztás, érdemes először egy már gyakorlott kertészkedővel elvégeznünk a szaporítást. Minden bizonnyal hamar ráérzünk majd a dolog ízére, és seperc alatt rutinossá válunk a munkában. Ezt követően a tőosztás nemcsak könnyű, gyors, hanem biztonságos szaporítási mód is lesz az eszköztárunkban, ami az egyértelmű hasznon túl sikerélményt és lendületet is adhat a további kerti kísérletezésekhez.