Mitől erős egy erős apa? – Szerintünk ettől!

Horváth Andi:

Édesapámnak van a legszebb énekhangja, ezt már 3 évesen is tudtam, akkor is, ha nem engedték kórusban énekelni. De hogy mikor jöttem rá, hogy édesapám erős ember, rátermett ember?

Apukám rengetegszer bebizonyította, hogy végtelenül találékony és kitartó. Ez a két tulajdonság az, amit tőle tanultam, és ami az én életemben is erőt és biztonságot ad. Ezekre (is) támaszkodom nap mint nap. De milyen is egy találékony, kitartó édesapa? Egyszer, amikor édesanyám Skóciába utazott egy konferenciára, nagyon szomorú voltam, hogy nem láthatom. A Skype, a videochat, a színes kijelzős telefonok történelmi ideje előtt járunk ekkor, édesapám azonban nem adta fel! A mutatványhoz nem kellett más, mint egy reptér, egy reptéri kamera és annak elérhető „élő közvetítése”. Bekészültünk apukámmal a számítógép elé, felkerestük a reptér kameráinak oldalát, majd megkezdődött a több percnyi telefonos navigálás, amivel anyukámat el kellett juttatnunk a megfelelő kamerához. Tűkön ülve vártam a pillanatot, és egyszer csak ott volt! Nem HD-minőségben, de betoppant a képbe édesanyám. Némi szögjavítást követően ott volt velem szemtől szemben, piciben, szemcsésen,

az én anyukám, nekünk integetett: nekem és az én végtelenül kitartó, találékony, erős édesapámnak.

Miskolczi Bogi:

Három fiúgyermekem van, és nekik egy nagy hősük: az édesapjuk. Apa, aki az éjszaka közepén is képes felkelni azért, hogy kimentse a kutya mancsai közül a kertünkbe tévedt sünit. Apa, aki nyugalomtól mélyen zengő hangon tudja megtanítani a kerti kisház faoszlopának háncsolási technikáit. Apa, a higgadtság mintapéldánya, aki a néma erőt és határozottságot képviseli anya dorgálásai mellett.

Apa, aki annyira erős, hogy a hangját sem kell felemelnie, és mégis mindenki tudja, hogy elérkezett a csend ideje.

Nekem ez az apa a társam, aki a gyerekek előtt akkor sem mond mást, ha mást gondol, mert az egységet képviseli. Apa, aki acélos lazasággal mutatja meg saját példáin, hogy hibázni igenis emberi dolog. Apa, aki gyengéd hangon kér bocsánatot, ha elérkezettnek látja az időt. Apa a hős, aki példát mutat az életével, mert tudja, hogy a fiúgyermekek elsősorban az ő példáit követik.  

Durucz Dávid:

Mikor erős egy apa? Amikor kell. Naná, hogy a kisfiam mindig hozzám szalad, ha nem tud valamit kibontani vagy felemelni – de én nem ilyenkor érzem magam erősnek. Igazán kemény, férfias melónak azt tartom, hogy amikor Anya kimenőt kap, mindkét gyerek, a nagycsoportos és a majdnem bölcsis is eszik, fürdik, közben megőrzi a testi épségét, és ezek után szépen időben elalszik. Így leírva nem nagy cucc, pedig

ehhez tényleg erő kell, hibázni nem lehet, mert itt a tökéletes a minimális elvárás.

Kovács Kriszta:

„Apa erős, mert szereti anyát és engem, meg a testvéreimet. Mert mindig megvéd bennünket, ha félünk vagy valami baj van.” „Apa erős, mert sokat dolgozik, hogy sok pénzünk legyen.” „Segít a házi feladatban, és segít anyának mosogatni, hogy ő is tudjon pihenni.” „Mindig leszid, ha valami rosszat teszek, de ha jót csinálok vagy ügyes vagyok, akkor megdicsér.” „Apa vicces, és úgy játszik velünk, mintha ő is gyerek lenne.” „Szeretem, amikor apa a feje fölé emel, vagy ha feldob, mert tudom, hogy elkap. Mindent megszerel, és hagyja, hogy én is segítsek neki.” „Ha felnövök, olyan szeretnék lenni, mint apa, nekem ő a példaképem.” 

Ki tudná jobban, mitől igazán erős egy apuka, mint a gyerek, akit ő védelmez? És ha megkérdeznénk a gyerekeket, hogy szerintük miért az ő apukájuk a legerősebb a világon, talán mind mást mondanának és a válaszokból külön-külön, de főleg összességében valóban kirajzolódna, hogy milyen a világ legerősebb apukája. Aztán arra gondolnánk, milyen szerencsések vagyunk, hiszen biztosan tudjuk, hogy a világ legerősebb apukája igenis létezik… és ezer arca van!

Szűcs Boróka:

Az én apukámnak sosem okozott, és nem okoz ma sem problémát semmi, amihez a fizikai erejére lenne szükség, mégis úgy gondolom, hogy nem csak ez, sőt, valójában nem ez teszi erőssé. Erős, mert sosem volt számára teher a család, mindig maga elé helyezett minket. Mert sosem volt olyan, hogy ne ért volna rá beszélgetni a gyerekeivel.

Erős, mert kíváncsi a világra, és minket is kíváncsivá tett rá.

Mert bár talán ő is sokszor bizonytalan, a fontos dolgokban mindig stabilnak látom. Erősségnek látom azt is egy férfiban, egy apában, ha tisztában van az esendőségével, azzal, hogy olykor téved, és ezt nem tagadja le maga előtt (mások előtt úgyis lehetetlen). A saját apámban ezt is tapasztaltam sokszor, és ide tartozik valami, ami talán nem közvetlenül az erőről tanúskodik, de nekem annyira fontossá vált, hogy a majdani gyerekeim apját el sem tudom nélküle képzelni: a humor. Az önirónia, a szóviccek és a történetek humoros tálalása mind a mindennapi kommunikációjába tartoznak. Onnan tudom, hogy ez mennyire fontos, hogy a testvérem és én is számtalan első randi után meséltük egymásnak a delikvensekről: „Okos, jól néz ki, szimpi, meg minden, de nem hiszem, hogy még találkozni akarok vele... nincs humora szegénynek.”
És hogy milyen humort hiányoltunk? Hadd adjak egy kis ízelítőt: nem egyszer hallottuk gyerekkorunkban az asztalosként dolgozó aputól a következő kérdést: „Szeretnétek, hogy adjak nektek egy csomó ajándékot?” Mi persze egymást túlkiabálva mondtuk, hogy persze, hogy szeretnénk, és én a mai napig emlékszem, hogy milyen ajándékkupac jelent meg a lelki szemeim előtt... de aztán a végén örültem annak a göcsnek is, amit apu egy deszkából szedett ki, és biztos vagyok benne, hogy nemcsak nevetve, de tényleg szeretettel adta nekünk azt a CSOMÓT ajándékba.

Farkas Ádám:

„Ne káromkodj! Ne legyél türelmetlen! Ne dohányozz! Ne hagyd szét a cuccaidat!” Olyan intelmek ezek, amiket legalább egyszer az életben mindenki hallott már az apjától. De hány apa elég erős ahhoz, hogy ő maga se szidja a teremtő Úristent, amikor a dugóban ülve araszol a családdal? Hányan tudják megállni, hogy ne kezdjenek el zsörtölődni, ha a gyerek a reggeli készülődésnél túl lassan köti meg a cipőjét, mert gyorsabban még nem megy neki? Hányan mondanak nemet, még 3 sör után is arra az egyetlen szál cigire, amivel egy családi összejövetelen megkínálják őket? És dolga végeztével tényleg mindegyikük azonnal a helyére rak minden kávéscsészét, könyvet, csavarhúzót, és sosem kérdezi meg reggel, nem látta-e valaki a slusszkulcsát? A nevelésben az egyik legnehezebben elfogadható tény, hogy a gyerek nem azt fogja csinálni, amit mondunk neki, hanem minket fog utánozni. Azt pedig mindenki tudja, hogy az igazi, emberfeletti erő mindig ahhoz kell, hogy magunkat legyőzzük. Szerintem az az apa, aki a gyerekéért képes maga is azzá az emberré válni, amilyennek őt felnőttként látni szeretné, a legerősebb ember a világon...

***