A palántázás sikerének egyik kulcsa a talaj megfelelő előkészítése. Kiültetés előtt néhány héttel lazítsuk fel a talajt, dolgozzunk bele érett komposztot vagy szerves trágyát, hiszen a jó minőségű talaj lazább szerkezetű, jó vízelvezető képességű, ugyanakkor képes megtartani a nedvességet. A talaj pH-értékét is érdemes ellenőrizni, mivel a legtöbb zöldség a 6,0-7,0 közötti, enyhén savas tartományban érzi jól magát. Ha szükséges, meszezéssel vagy tőzeggel módosíthatjuk a talaj kémhatását.
Ültetés előtt érdemes talajkezeléssel is biztosítani a palánták fejlődését
– lehetőleg olyan, természetes készítményekkel, amelyek segítenek a növények védelmében is. Ilyen készítmény például a BactoFil® B por, melyet feloldva és a talajba juttatva még ültetés előtt kell használni.
„A BactoFil® B porral kezelt talajon a zöldségek hamarabb erednek meg, dúsabb, egészségesebb termés várható, és a növények és jobban ellenállnak az időjárási körülményeknek. Összességében elmondható, hogy ültetés előtt javasoljuk a használatukat, egy tenyészidőszakban egyszer. Másodvetésnél, például zöldségek alá is érdemes kijuttatni őket, szintén az ültetéskor. Évelő növények talajának kezelésére évente egyszer használjuk.
Általánosságban elmondható, hogy minden évben érdemes újra és újra kezelni a talajt, a talaj mikrobiológiai állapotának fejlesztése, regenerálása érdekében”
– mondja Márton Balázs, a háromféle BactoFil® B port – BactoFil® B por zöldségekhez, BactoFil® B por gyümölcsöshöz és BactoFil® B por virágos dísznövényekhez – is forgalmazó AGRO.bio Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, akivel korábban arról is beszélgettünk, miért fontos a talaj tápanyag-utánpótlása, és melyek a kemikáliák használatának veszélyei:
Kiürültek az élelmiszerek, mert öljük a talajt: húsbavágóan fontos, hogy minél többen felfedezzék a biokertészkedést
A spanyolviasz helyett találjuk fel újra magunk számára a biogazdálkodást, mert ezzel nemcsak önmagunkat, de a Földet is megmenthetjük! Az első lépés mindig rajtunk múlik!
Kiültetés előtt kulcsfontosságú a palánták edzése, vagyis fokozatos hozzászoktatása a kinti körülményekhez. Ez általában 7-10 napig tart, amikor nappal egyre hosszabb időre visszük ki őket a szabadba – kezdetben árnyékos helyre –, majd fokozatosan a napra, éjszakára pedig visszavisszük őket védett helyre. Ezzel elkerülhetjük a hirtelen környezetváltozás okozta sokkot, ami visszavetheti a növekedést.
A helyes időzítés ugyancsak kulcsfontosságú a sikeres kiültetéshez. A legtöbb zöldségpalántát akkor érdemes kiültetni, amikor már legalább 4-6 levele van, és a szára megerősödött.
Általános szabályként elmondható, hogy a palántákat akkor ültethetjük ki, amikor a fagyveszély már elmúlt.
Ez természetesen régiónként változik, de általában késő tavaszra, április végére, május elejére esik. A hidegtűrő növények, mint a káposzta, brokkoli, karfiol vagy saláta korábban, akár márciusban is kikerülhetnek, míg a melegkedvelő fajták, például paradicsom, paprika, padlizsán vagy uborka csak május közepén vagy akár végén. Figyeljük az időjárás-előrejelzést, és biztosítsunk védelmet, ha váratlan lehűlés fenyeget.
A tényleges kiültetés folyamata gondos odafigyelést igényel. Először is, válasszunk egy szélcsendes napot, lehetőleg késő délutánt a művelethez, így a palánták nem szenvednek a tűző naptól. Alaposan öntözzük meg a palántákat kiültetés előtt pár órával, hogy a földlabdájuk nedves legyen, ami megkönnyíti a kiemelésüket, és csökkenti a gyökérzet sérülésének veszélyét.
Az ültetőgödrök mérete legyen legalább kétszer akkora, mint a palánta földlabdája.
A legtöbb palántát ugyanolyan mélyre ültessük, mint ahogyan a cserépben volt, kivéve a paradicsomot, amelyet mélyebbre is ültethetünk, mivel a szárából is képes gyökereket fejleszteni. Ültetéskor figyeljünk arra, hogy a palánta gyorsan elegendő tápanyaghoz juthasson. Ehhez nagy segítségünkre lehet az ültetőgödörbe szórt SYMBIVIT® mikorrhiza gomba, amely fokozottabb tápanyagfelvételt, jobb szárazságtűrő képességet és erősebb növekedést biztosít a kiültetett palántáknak.
A mikorrhiza gombák mikroszkopikus méretű talajban élő gombák, amelyek a szárazföldi növények közel 90 százalékával képesek szimbiózisban élni. A növények gyökereit behálózó mikorrhiza gombákat, pontosabban ezt az együttélési formát „gombagyökérnek”, vagyis mikorrhizának nevezzük. Ez a kapcsolat mindkét fél számára kedvező, hiszen a gombapartner a növénytől kész tápanyagokat kap, a növény pedig a gomba micélium hálózatának segítségével képes a számára egyébként elérhetetlen tápanyag és víz felvételére.
„A SYMBIVIT® mikorrhiza gomba alapját a természetes eredetű mikorrhiza gombák adják, amelyek szimbiotikus kapcsolatot alakítanak ki a növény gyökérzetével. E kapcsolat révén a növények gyökérzónája jelentősen növekszik, így sokkal hatékonyabban képesek felvenni a vizet és a tápanyagokat a talajból. Egy másik jelentős előny a növények tápanyagfelvételének fokozása. A SYMBIVIT®-ben található mikorrhiza gombák segítik a talajból a foszfor, réz, cink és nitrogén felvételét, melyek elengedhetetlenek a növények egészséges fejlődéséhez.
A mikorrhizás szimbiózis lehetővé teszi azt is, hogy a növények jobban tolerálják a különféle nehézfémeket és más toxikus anyagokat, mivel a gombahifák akadályozzák ezek bejutását a gyökérzetbe. Egyetlen kezelés a SYMBIVIT®-tel tartós eredményt nyújt, akár 50 éven át kifejtve jótékony hatását. Egyedülállóan hosszú távú megoldás, amely vegyszermentes támogatást nyújt a növények számára, így tökéletes választás ökológiai gazdálkodásban is” – mondja Márton Balázs
Így gondoskodj a talaj megfelelő tápanyag-utánpótlásáról
A talaj tápanyagpótlása az egyik legfontosabb kertészeti munka, amely meghatározza a növények egészségét, a termés mennyiségét és minőségét. Tavasszal, amikor a természet újjáéled, különösen fontos megfelelően előkészíteni a talajt, hogy ideális környezetet biztosítsunk a magvetéshez és a palántázáshoz. Ez a folyamat nem csupán a föld megmunkálását jelenti, hanem a talaj szerkezetének és tápanyagtartalmának optimalizálását is.
A készítményt zöldségeskertekben és dísznövényeknél ültetésnél az ültetőgödörbe, egyébként a talajra kiszórva és a gyökérzónába bedolgozva, gyümölcsösökben és szőlőültetvényekben ültetésnél az ültetőgödörbe vagy akár utólag kijuttatva a gyökérzónába fúrt lyukakba helyezve lehet használni.
Helyezzük a palántát a megfelelően előkészített ültetőgödörbe, töltsük fel földdel, majd óvatosan tömörítsük a talajt a növény körül, ügyelve arra, hogy ne nyomjuk össze túlságosan. Ezután alaposan öntözzük be a palántákat, lehetőleg a tövüknél, nem a levelekre öntve a vizet, mert az betegségeket okozhat.
A kiültetett palánták védelme szintén lényeges szempont. Hidegebb éjszakákon vagy váratlan lehűlés esetén takarjuk le őket fátyolfóliával vagy más védőanyaggal. A frissen kiültetett palánták vonzzák a kártevőket is, ezért fektessünk hangsúlyt a megelőző védekezésre. Természetes módszerek, mint a társnövények alkalmazása vagy a csigák elleni védelem kavicsokkal, tojáshéjjal, számos esetben hatékonyak lehetnek.
A palánták térigénye növényfajonként eltérő.
A tökfélék, mint a cukkini vagy a sütőtök több helyet igényelnek, akár egy négyzetméternyi területet is palántánként. A paradicsom és a paprika sorban 40-50 cm-re, a sorok között 70-80 cm-re ültethető. A káposztafélék 40×40 cm-es térállást kedvelnek, míg a salátafélék 25-30 cm-re ültethetők egymástól. A helyes térköz biztosítja a megfelelő légmozgást, csökkentve ezzel a gombabetegségek kockázatát, valamint elegendő helyet nyújt a növények kifejlődéséhez.
A kiültetést követő gondozás kritikus az első hetekben. Rendszeres öntözésre van szükség, különösen száraz időszakban, de kerüljük a túlöntözést, ami gyökérrothadást okozhat. Mulcsozzuk a palánták környékét szalmával, fűnyesedékkel vagy más szerves anyaggal, ami segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, és elnyomja a gyomokat. A mulcs másik előnye, hogy megakadályozza a talaj felcsapódását esőzéskor, ami csökkenti a gombás betegségek terjedését.
Néhány zöldségfaj, mint a paradicsom, bab vagy borsó támrendszert igényel, amit már a kiültetéskor érdemes elhelyezni, hogy később ne sértsük meg a gyökereket. A támrendszer lehet egyszerű karó, rács vagy zsinórháló, a lényeg, hogy stabil támaszt nyújtson a növekvő növénynek.
Az egészséges palánták figyelmes gondozással, megfelelő vízellátással és tápanyag-utánpótlással hamarosan erőteljes növekedésnek indulnak, és bőséges termést hoznak. A sikeres kiültetéssel nemcsak a palántáinknak, hanem önmagunknak is örömet szerzünk, hiszen nincs nagyobb elégedettség, mint látni, ahogy a kis növényekből gazdag termést hozó zöldségek fejlődnek kertünkben.
Nyitókép: 123RF
