GolfÁramlat

Miért ne örüljünk az enyhe télnek?

Amikor ezek a sorok íródnak, egy újabb 14 fokos napnak nézünk elébe: télen. Sokan boldogok, hogy nem kell nagykabátot húzni, fagyoskodni, lehet sétálni egyet délután a tavaszias napsütésben. Leginkább nekik szól ez a cikk. Egy finom, óvatos gondolatindító, ami azt igyekszik megmutatni, hogy hólapát, mínuszok és kipirosodó orrok ide vagy oda: a télre, az igazi télre nagyon is szükségünk van.

Az elmúlt években sokat hallottunk a klímaváltozásról, az emberi világ bolygóra gyakorolt ártalmairól, a globális felmelegedésről és több tucatnyi jóslatról – a mostani írásunkban nem erre koncentrálunk, nem az okokat keressük. Most azt szeretnénk megmutatni, mik azok a változások, amik minden kétséget kizáróan megfigyelhetőek hazánkban, és ezek milyen hatással lehetnek az elkövetkezendő éveinkre.

A Másfélfok 2021-es jelentése szerint az elmúlt öt évtized hőmérsékleti adatainak elemzéséből egyértelműen kirajzolódik, hogy az ősz jelentősen, a tavasz mérsékelten rövidült Magyarországon, miközben a nyár egyre hosszabb lett: az 1971-től 1980-ig tartó periódusban átlagosan június 21-én kezdődött a nyár és augusztus 20-án vége is volt, ezzel szemben 2011–2019 átlagát tekintve már május 29-től egészen szeptember 17-ig tartott a legmelegebb évszak, azaz körülbelül

50 nappal lett hosszabb a nyár. 

Az évszakok kezdetét és végét a hőmérséklet alapján definiálták: a nyár kezdete az, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 17,71 Celsius-fokot, a végét pedig az első, ennél hűvösebb nap határozza meg. A tél esetén a vizsgált hőmérsékleti küszöb 3,42 Celsius-fok volt.

Egy másik tanulmány szerint az elmúlt évtizedekben a tavasz és a nyár kezdetének előbbre tolódása figyelhető meg az északi félteke közepes szélességein, miközben a tél és az ősz kezdete későbbre csúszik. A szakemberek szerint amennyiben a folyamat továbbra is e tendencia szerint halad, a nyár közel fél évig tart majd, a tél 2100-ra pedig kevesebb, mint két hónapos lesz – ráadásul melegebb is.

Habár létezik csillagászati és naptári felosztása is az évszakoknak, a mezőgazdasági munkákat a hagyományos felosztás határozza meg, amit mi is tapasztalunk a mindennapi életünkben. Eszerint

  • a tavasz a lombhullató növények rügyezésétől, a vándormadarak visszaköltözésétől a hőmérséklet állandó, tartós felmelegedéséig;
  • a nyár a hőmérséklet állandó, tartós felmelegedésétől a lombhullató növények leveleinek sárgulásáig, a vándormadarak elköltözéséig;
  • az ősz a lombhullató növények leveleinek sárgulásától, a vándormadarak elköltözésétől a hőmérséklet fagypont alá csökkenéséig;
  • a tél pedig a hőmérséklet fagypont alá csökkenésétől a lombhullató növények rügyezéséig, a vándormadarak visszaköltözéséig tart.

A felmelegedés emlegetése óta már laikusként is észrevehettük ezek alapján az eltolódást, akárcsak azt, hogy minden évszakban előfordulhatnak olyan időszakok, amelyek nem a megszokott időjárást hozzák. Hogy miért baj ez? Mert ezek a változások évtizedek óta erősödnek, gyakoribbak, számos problémát okozó szélsőségeket idéznek elő, és az évszakok ilyen mértékű és gyorsaságú változása akár

teljesen át is írhatja azt a civilizációs berendezkedést, amit megszoktunk és magától értetődőnek veszünk.

A nem megszokott és adott évszakra nem jellemző körülmények és hatások nagymértékben befolyásolják a mezőgazdaság és ezzel az élelmiszer-termelés lehetőségeit, megzavarják a bolygó életközösségének dinamikáját és kölcsönhatásait, továbbá gyakoribb hőhullámokat, viharokat és erdőtüzeket eredményeznek, amelyek állandó veszélynek teszik ki az embereket.

A „nem normális” időjárási folyamatok következtében az ökológiai rendszer szerkezete is sérül, ami számunkra olyan jelenségekben lesz érezhető, mint például a gyakoribb fagykárok, a vándormadarak számának csökkenése, vagy az új, invazív fajok megjelenése. Gondoljunk csak a kórokozókat hordozó szúnyogokra, amelyek egyre nagyobb számban jelennek meg hazánkban, vagy arra, mi segít nekünk a kártevőirtásban akkor, ha legfontosabb növényvédelmi őreink, a madarak nem szorgoskodnak körülöttünk.

Növényeink, amelyekre élelmiszertermelésünket, egészségünket, környezeti létszükségleteinket alapozzuk, sokszorosan ki vannak téve ezeknek a hatásoknak, hiszen nem képesek a helyváltoztatásra, nem tudnak odább állni, ha nem megfelelőek a körülmények.

Egy korábban érkező tavasszal fejlődésnek indulnak, majd egy nagyobb hideg, vagy az egyre gyakrabban tapasztalható kései fagy hatására fagykárt szenvednek. Felborulnak a fenológiai fázisokhoz köthető folyamataik, a megváltozott körülmények miatt egyre nagyobb eséllyel következik be, hogy egy adott szakaszban nem jutnak elegendő vízhez vagy tápanyaghoz, és ha túl is élik a kezdeti időszakot, a legyengült szervezetük sokkal nehezebben tud megküzdeni az egyébként természetes ellenségek hiányában felszaporodó kártevőkkel.

Ördögi kör ez, ami az élet minden területén hatást gyakorol ránk. Az enyhébb telek miatt a nyugalmi időszak rövidül, ami a terméshozam csökkenését, minőségi romlását vonhatja maga után. A kései fagyok akár teljes terméskieséshez is vezethetnek, az enyhébb teleken nem fagynak el a kártevők, így sokkal nagyobb mennyiségben leszünk kitéve a mezőgazdasági vegyszerek okozta veszélyeknek is. A nem megszokott körülmények ellensúlyozása hatalmas anyagi ráfordítást igényel, és mivel világunkat a piac irányítja, ez nagymértékben a minőség rovására is megy.

Ha a tavasz túl korán köszönt be, a fák akár még beporzóik kikelése előtt elkezdhetnek virágozni. A nem megfelelő csapadékeloszlás és a talaj víztartalmának csökkenése növelheti a mezőgazdaságban az öntözés iránti igényt, de sivatagosodáshoz is vezethet, aminek beláthatatlan hatásai lehetnek az élelmiszer-termelésre.

Eddig tizenhárom uniós tagállam jelentette be, hogy érinti a sivatagosodás. 

A hó- és jégviszonyok változása jelentősen befolyásolja az ökoszisztémákat, és negatív társadalmi-gazdasági következményei vannak: hatással van a turizmusra, a közlekedésre, a vízgazdálkodásra, a vízenergia-termelésre, és még számos más területre is. Az előrejelzések szerint a jövőben jelentősen csökkenni fog a havazás Közép- és Dél-Európában, ahol sok alacsonyan fekvő régióban szinte el is tűnhet. Az olvadó hó által biztosított víztömeg megszűnése akkora hatással lehet a termőföldre és ezzel az egész élelmiszer-termelési folyamatra, hogy a következményeibe egyelőre bele sem merünk gondolni.

Minden évszaknak, melegnek és hidegnek, hónapnak, esőnek és napsütésnek megvan a maga létfontosságú szerepe Földünk rendszerében, és a természet nem véletlenül alakult ki ezek alapján úgy, ahogy. Kellemetlen lehet a tél, de talán kibírjuk a fagyot és a hólapátolást, ha ez a természetes rendje annak, hogy nyáron egészséges zöldségeket ehessünk.

Igen: a tél hideg (jobb esetben), és csúszós (ha nem tesznek ellene), és fázunk (mert nem öltözünk fel rendesen), de szükséges része a természet egyensúlyának. Ebből fakadóan saját, emberi egyensúlyunk és egészségünk elengedhetetlen alapja is. Úgyhogy a tavaszias tél után történő sóvárgás helyett inkább fedezzük fel a hóemberépítés, hógolyózás, korcsolyázás és jégen egyensúlyozás múlandóban lévő értékeit, és köszönjük meg a természetnek, hogy még működik. Aztán jusson eszünkbe nyáron, amikor hat füstölő közepette is vakarásszuk a centinként viszkető csípéseket, hogy ejj, de jó lenne ha úgy működne, mint régen: fecskével, denevérrel – füstölők, riasztók és ismeretlen kórokozók nélkül.

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X