Miért kevésbé „lájk-érdemes” egy faültetés, mint egy tengerparti nyaralás szelfije?

Amikor megismertem a MapMyTree projektet, örömmel töltött el, hogy lehetőségünk adódott újabb formában tenni valamit környezetünk védelméért. A program célkitűzései egyértelműek: az európai zöld megállapodás értelmében az EU 2030-ig szóló biodiverzitási stratégiája kötelezettséget vállal arra, hogy a céldátumig legalább 3 milliárd fát ültetnek el a tagországok területén. A programhoz bárki csatlakozhat, egy interaktív térkép segítségével bejelölheti, hogy a világ mely pontján, pontosan hány fát ültetett el. Az elért eredményeket meg is oszthatja a közösségi oldalakon, az akcióhoz kapcsolódó tagekkel, hogy minél szélesebb körben híre menjen a nagy, közös európai faültetésnek.

Szinte hallom a kétkedő hangokat, látom magam előtt a legyintésekkel kísért mosolyokat. És kénytelen vagyok bevallani: abszolút meg is értem. Az üres ígéretek és be nem tartott fogadkozások lerombolták már a hitünket. Lelkesedtünk sokszor a fák ültetéséért, újrafelhasználásáért, energiacsökkentésért, és megannyi jónak tűnő megoldásért. Aztán láttuk a plakátok mögött zajló erdőirtásokat, a mélyre ásott hulladéklerakókat és az átláthatatlan szürkeséget pöfögő gyárkéményeket. Sokan elfáradtunk. Kiábrándultunk. A pár évvel ezelőtt reményt adó környezettudatos lelkesedés szinte egyik pillanatról a másikra zuhant vissza a kiindulópont alatti szintre. Miért törjem magam? Mit számít az én fám, ha közben ezerszer annyit vágnak ki, míg én egyet elültetek?

Mit érek a pár fámmal abban a világban, ahol lassan levegőt sem kapni az ipari szennyezés miatt?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel sokunkban nap mint nap, és egyre nehezebb rendíthetetlen és bizakodó szíveket találni a küzdelemhez. De egy kérdést sosem hagyhatunk figyelmen kívül: hogyan tovább? Ha elfogadjuk – vagy inkább elhitetjük magunkkal – hogy túl kicsik vagyunk a változáshoz, akkor elfogadjuk azt is, hogy más is így gondolja? Hogy senkinek sem feladata ez? Mert ha egyszer más így gondolja, akkor kitől várjuk a megoldást? Várunk egyáltalán megoldást?

Én a magam részéről elfogadtam: vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni. Egész egyszerűen nem vagyunk hatással rájuk. Viszont minden tettünkkel alakítjuk a környezetünket, hagyunk egy nyomot magunk után, és hatással vagyunk valamire, valakire. És ez mi más, ha nem erőforrás, lehetőség?

Ezek miatt hiszem azt minden negatív hang ellenére továbbra is, hogy minden egyes közösségi megmozdulás, minden apró tett egy lépéssel közelebb visz a célhoz. Egy fa elültetésével lehet, hogy nem hozzuk helyre a természeti sebeket, de motiválhatunk másokat arra, hogy ők is hozzátegyék a saját egy fájukat ehhez a küzdelemhez. 

Azon órákat, akár hónapokat is vitatkozhatnánk, hogy milyen a valós, számszerűsíthető helyzet. Hol állunk, mennyire nagy a baj, visszafordítható-e, mik a kilátásaink? Ahányan vagyunk, annyifélét gondolunk, és a

legtöbbünknek nincs elég ismerete, rálátása arra, hogy határozott, helyes választ adhasson a kérdésekre.

Hogyan is lehetne, amikor maga a vizsgálat tárgya, a természet egy mai napig megfejthetetlen, milliónyi szállal átszőtt rendszer.

Csakhogy a mi feladatunk nem is a megfejtés. A mi feladatunk törekedni az egyensúlyra, és úgy élni mindennapjainkat, hogy azzal a lehető legkevesebb sebet okozzuk a környezetünkben – a legkisebbektől a legnagyobbakig. 

Erre pedig kitűnő lehetőség a 3 milliárd fához hasonló programokon való részvétel. Sokan azt hiszik, hogy ez csak az „elvakultak” játéka, hogy nem más, mint exhibicionizmus. De igenis helye lehet a közösségi hálón a mi egy fánknak is, mert a több száz ismerősünk közül lehet, hogy éppen a mi egy fánk ösztönöz valakit egy újabb fa elültetését.

Kapja a lájkokat sorban sokféle tartalon, akkor miért is lenne kevésbé érdekes vagy „lájk-érdemes” egy faültetés, mint egy tengerparti nyaralás szelfije vagy a kávézóban a lattéra rajzolt fahéjszívecske?

Add hozzá te is a magad egy fáját Magyarország térképéhez, és töltsük meg együtt sok-sok üde zölddel szebbnél szebb tájainkat! Ha pedig akad még hely a hírfolyamban egy nemes ügynek, menjen az a megosztás és a kettőskereszt! Adjuk hírül büszkén, hogy mi is tettünk a holnapért – még az is lehet, üdítő tartalom lesz ez a sok latte-kép után…

A MapMyTree Europe oldala ITT elérhető