Mennyit ér egy fa, és mi jár annak, aki kivágja az „örök életet”?

GolfÁramlat

Mennyit ér egy fa, és mi jár annak, aki kivágja az „örök életet”?

A parti vörösfenyők a világ legmagasabb élőlényei. Latin nevük, a Sequoia sempervirens azt jelenti, hogy „örökké élni”. A névválasztás tökéletes, hiszen a fajta idősebb tagjai több mint 2000 évesek. Micsoda történelem rejtőzik évgyűrűik között! Vajon hogy érdemes elnevezni azokat, akik kivágják ezeket?

Az észak-kaliforniai Redwood Nemzeti Park őrei évek óta küzdenek egy alattomos ellenséggel: az emberi kapzsisággal. A tengerparti vörösfenyők nemcsak idős koruk miatt nagyon értékesek, hanem különleges szaporodási módjuk miatt is: úgynevezett gyökérgallérok kihajtásával szaporodnak, így az egyes fákat alkotó genetikai anyag akár több ezer éves is lehet. Ezek a kéreggel borított növedékek (bogok, bogányok) kilógnak a fa törzséből, megtartják magukban a ki nem csírázott bimbószövetet, és olyan fát hoznak létre, amelyet egyedülálló erezete és sima megmunkálhatósága miatt nagyra értékelnek a piacon. Több sem kell a könnyű pénzkereseti lehetőséget keresőknek: kivágják őket, és eladják alapanyagnak. 

Az észak-kaliforniai parkokban komoly gondot okoz az ilyetén orvvadászat, veszélyezteti az értékes vörösfenyők stabilitását:

a régióban a parti vörösfenyőknek mindössze négy százaléka maradt meg,

ugyanis a bogány-orrvadászat olyan szerkezeti károsodást hagy maga után, ami fogékonyabbá teszi a fát a betegségekre és a rothadásra, és akár a fa pusztulásához is vezethet. Az eset nem egyedülálló: Észak-Amerikában számos fafajtát veszélyeztetnek az orvvadászok: a duglászfenyőket, fekete diókat, cédrusokat, ritka juharokat is előszeretettel irtják illegálisan.

Forest of pine in the mountains

Fotó: 123RF

Mennyit ér egy fa?

A környezetkárosítás megfékezésére egykor kialakítottak egy értékelési rendszert, ami a fa térfogatának, magasságának és minőségének, valamint az általa előállított faanyagnak a mérésére és kiszámítására szolgál – ezek mentén képesek konkrét számadatokkal kifejezni az okozott kár értékét. Sokáig ez volt a bevett gyakorlat az orrvadászok megbüntetésére, hiszen így tiszta volt, hogy ha valaki lebukott, mennyivel tartozik.

Pár évvel ezelőtt a természet őrei felszólaltak, majd egyre hangosabban kezdtek tiltakozni a piaci alapokon nyugvó büntetési rendszer ellen. Érvelésük szerint a fa értékének felmérésekor, így az okozott károk megállapításakor muszáj lenne figyelembe venni, hogy az erdő összetett ökoszisztéma, amiben a fa – és minden más tényező – nem csak maga miatt fontos.

Forest of pine in the mountains

Fotó: 123RF

A hozzáértők

olyan büntetéseket szeretnének, amelyek figyelembe veszik az ökológiai értéket, a vadon élő állatok folyosóit, a rekreációs lehetőségeket és az esztétikai szépséget is.

Nem kellett sokáig győzködni az ügyészséget: egy 2012-es falopási ügyben már alkalmazzák az „ökológiai értékelés” gyakorlatát.  Ennek során az „áldozat perspektívájának” bemutatása érdekében a tudósok felkeresték a bűncselekmény helyszínét, hogy megvizsgálják az erdő biológiai sokféleségét: a fákon élő madarakat, gombákat és állatokat, az álló fák sűrűségét, a kidőlt és bomló rönkök jelenlétét és még számos fontos környezeti tényezőt felmértek. A fa végső értékét ezeknek eredményéből, illetve az International Society of Arboriculture törzsképlet-módszerének alkalmazásával határozták meg. Utóbbi segítségével az erdő minden fájához helyettesítési értéket rendelhetnek az adott rendszer helye, állapota, szerepe szerint.

Fotó: 123RF

A Redwood Nemzeti Park példája azt mutatja, hogy a természetvédelmet és az élőlényekkel szembeni megfelelő bánásmódot egyre komolyabban veszik. A világ lakosságának meg kell értenie, hogy a természetben nincsenek éles határok: minden mindennel összefügg, minden mindenre hatással van, és a rendszer bármely elemébe történő erőszakos beavatkozás komoly következményekkel járhat a rendszer egészére nézve. 

Egy fa értéke nem számítható ki puszta centiméterek vagy évek száma alapján. Egy fa értéke csak a rendszer egészének részeként határozható meg, és – tekintve, hogy még mindig oly keveset tudunk a természetben zajló folyamatokról – nem is biztos, hogy bárki képes lenne pénzben kifejezni azt.

Favágás Magyarországon

Magyarországon a fák kivágását több rendelet is szabályozza, az egyik legfontosabb a 2008-as kormányrendelet a fás szárú növények védelméről. Ez szól a telepítés, a fenntartás, a kezelés, a kivágás és a pótlás helyes módjáról, de kitér a közterületi fákkal kapcsolatos eljárási módokra is. Védett fák esetében egy 2001-es rendelet az irányadó, amely tételesen végigveszi a hazánkban előforduló védett növényeket, s megállapítja azok természetvédelmi értékét. Érdemes tájékozódnunk az aktuális szabályozásokkal kapcsolatban, ugyanis a hazai szabályozás rendszere eléggé összetett.

Fotó: 123RF

Ha valaki engedély nélkül vág ki egy fát, és feljelentik, akkor ellene szabálysértési eljárás indul. A büntetés mértéke sok mindentől függ: a fa méretétől, fajtájától, mennyiségétől, védettségi fokától. Külön kell büntetést fizetnünk a szabálysértésért és meg kell térítenünk a kivágott fa értékét is. Ráadásul az országos rendeletek mellett a helyi önkormányzatnak is joga van ahhoz, hogy a fás szárú növények kivágását rendeletben korlátozza, a kivágás engedélyezését szabályozza és az engedély nélküli kivágás esetére szankciókat állapítson meg. Joga van arra, hogy engedély nélküli kivágás esetén, de akár engedély alapján történő kivágáskor is kötelező pénzbeli megváltást írjon elő, vagy az adott fás szárú növény pótlását rendelhesse el. 

A büntetés mértéke pár tízezer forinttól akár több millió forintig is terjedhet

– az előbb felsorolt feltételektől függően. Különösen érzékeny terület a védett fák kivágása, ezért ezek esetében nagyobb bírságokra is lehet számítani.

Freshly chopped tree logs

Fotó: 123RF

De vajon elég büntetés-e mindez? Egyáltalán az ökoszisztémák és a természet szemszögéből nézve jelent-e bármit kifizetett bankjegyek sorozata? Végső soron mennyit is ér egy fa?

Ajánljuk még:

Ilyen gyönyörű gombát szedtem, de nem mondom meg, hol!

Ha nem tanítottak volna imádkozni, akkor is biztos lennék benne, hogy a világ nem a véletlen műve. Olyan teremtményeket ugyanis, mint a gomba és a hal csakis a legnagyobb titkok tudója képes kigondolni, mi pedig, földi halandók, örök életünkben kutathatjuk titkaikat. E két kivételes élőlény különleges helyet foglal el a szívemben gyermekkoromtól fogva. A halak cikázó mozdulataiban fel-felvillanó pikkelyek, lenyűgöző némaságuk, fürgeségük legalább annyira megbabonázott, mint az erdő mohapadlójából előfurakodó harmatos kalapkák. Nagymamámmal és édesapámmal volt szerencsém rengeteget gombászni: a havason főleg rókagombát szedtünk, a dombvidék erdeiben őzlábat, keserűgombát, kékhátut, galambgombát, vargányát, a mezőn pedig csiperkét és szegfűgombát. Azóta is az egyik legkedvesebb szórakozásom a gombászás, amire idén most, a nyár végi első esők után volt először alkalmam.