Két dologtól igazán jó a házi lekvár, és mindkettőből egyre kevesebb van

GolfÁramlat

Két dologtól igazán jó a házi lekvár, és mindkettőből egyre kevesebb van

Sok a dolog ilyenkor ősszel, különösen, ha kertje, gyümölcsöse is van az embernek. Bár a nyáron szárítóra tett gyógynövények már rég a nagy gyűjtődobozokban várnak sorsukra, az őszi gyümölcsök gyűjtését csak most kezdjük el. A régi idők embere szerint a gyümölcsöt hétféle módon lehetett feldolgozni, melyek között az ecet- vagy aszalványkészítés éppúgy általánosságnak számított, akár ma a lekvárfőzés. De vajon valóban általános, és valóban olyan egyszerű dolog ez?

Mert bár a közhiedelem szerint lekvárt főzni (majdnem) mindenki tud, a legfinomabbakat valahogyan mégis a Nagyanyók, az igazi lekvár titkainak őrzői készítették. A titok azonban, mint minden más étel készítése esetében most sem különleges: használj kiváló alapanyagokat, és ne sajnáld az időt…

Egy igazi lekvár édesen aromás ízét nem a kristálycukor adja! A Kárpát-haza több ezer tájfajta gyümölcsének egyedi illat- és ízvilága olyan különleges ételek és italok elkészítésére ad  lehetőséget, amire más tájak lakói bizony sokszor még gondolni sem mernek. Az alapanyag tehát nem lehet más, mint a kívül-belül tiszta, érett gyümölcs!

A lekvár másik ismérve, hogy akkor van készen, ha biztosan megáll benne a fakanál. Ehhez még a leggyorsabban elkészülő birs esetében is egy-két órára van szükség, pláne egy fazékba ragadó szilva, vagy az amúgy főként borként fogyasztott, igencsak leves szőlő esetében! Utóbbiakat akár 8-10 órán keresztül is kavargatni kell, mielőtt a fakanálpróbát sikerrel elvégezhetnénk.

A mai kor embere számára sajnos mindkét fenti kitétel teljesítése egyre nehezebb feladatot jelent: valódi gyümölcs és félnapi szabadidő is egyre kevesebbek kincse. Jönnek tehát a gyorsító ötletek, az importált gyümölcs, vagy a befőzőzselé, amik aztán azonnal fényévekre távolítanak attól, amire valójában törekszünk: egy tiszta, egészséges terméktől, ami minden ízében és falatjában az, aminek hívják: lekvár!

De nem kell, hogy ez így legyen!

Jó gyümölcshöz némi utánajárással talán még városon is hozzá lehet jutni, vidéki térségekben pedig ez egészen biztosan nem jelenthet gondot, hogy ha akarunk, találjunk biogyümölcsöt! Ha nem érett eléggé, amivel éppen dolgozunk, cukor helyett édesítésre simán használhatunk mézet, vagy akár édesebb gyümölcsök vegyítésével is próbálkozhatunk.

Plums with jam

Az időfaktor csökkentésére szintén rendelkezésre állnak természetes megoldások. A lekvár sűrítésére használhatunk útifűmaghéjat, de hasonló hatást érhetünk el, ha a levesebb gyümölcsök mellé pektinben gazdag birsalmát, vagy egyéb almafélét keverünk.

A megszokott lekvárokat akár gyógynövények hozzáadásával is feldobhatjuk!

Egészen különleges, gyógyhatással is bíró készítményeket rakhatunk az asztalra, amennyiben a lekvárhoz különféle őrleményt, vagy kivonatot keverünk. Ilyen módon ráadásul az amúgy kevésbé jó ízű gyógynövényeket is sokkal könnyebben fogyaszthatóvá tehetjük.

Erősen növeli a készítés idejét, mégis érdemes kipróbálni, hogy a lekvárt füstön félig megaszalt gyümölcsökből készítsük! A füstös íz eleve ad egy különleges íz-alapot, melyet az aszalványok erőteljes édessége, karakteres ízvilága még különlegesebbé varázsol! Rettenetesen hosszú, de gyönyörű küldetés! De ha már a különlegességek térfelén bolyongunk, említsük meg a különféle virágokból, vagy azok hozzáadásával készülő lekvárokat is! Egy igazán jól sikerült orgona- vagy levendulalekvár a legjobb parfümök illatával is vetekedhet!

Végezetül pedig említsük meg igazi kedvenceimet, a chilis lekvárokat… ezek azok, amiktől aztán valóban érzed, hogy élsz…

Nyitókép: 123RF