Az első és legfontosabb, amit meg kell értenünk, hogy
minden centiméternyi hó fontos szigetelőanyagként funkcionál a fagyos nappalokon: megvédi az őszi vetésű növényeket az elfagyástól, és a talajt is a fagyok okozta eróziótól.
Ha nincs hótakaró, akkor a fagy könnyedén behatol a talajba, ami számos szempontból kedvezőtlen az életközösség számára. Talán a legszemléletesebb példa erre a talajban áttelelő, tavaszra váló rovarok helyzete, akik könnyedén elfagynak védelem hiányában.
Fotó: 123RF
A hó tartós hiánya a rovarpopulációk nagymértékű csökkentését is magával hozhatja, ami természetesen nemcsak a kártevőket, hanem az élelmiszertermelés szempontjából kiemelkedően fontos fajokat is negatívan érintheti.
A hó a vadon élő állatok vándorlását és túlélését is befolyásolja: számos állat álcázásában játszik szerepet a hótakaró, és nem is gondolnánk, ez milyen hatással van életben maradásukra. Vegyük példának az Északi-sarkvidéken élő nyulakat, amelyek télen fehérek és nyáron barnák, de mivel a hó ma már korábban olvad, sok nyúl még mindig fehér kabátot visel, mikor a hó már elolvadt, így sokkal inkább ki vannak téve a ragadozók veszélyeinek. Ez nagymértékben befolyásolja a populációk alakulását, amely a tápláléklánc hatás-elve szerint az abban szereplő többi faj populációs trendjeire is hatással van.
Fotó: 123RF
Nemcsak az Északi-sarkon függnek az életközösség tagjai a hótól: a világ sok más részén is szembesülhetünk hiányának következményeivel, például a vándormadarak, a hüllők és a növények életben maradásával összefüggésben is. Ha például a hótakaró hiányában erősebb hatást gyakorló fagy elpusztítja a virágokat, akkor nem lesz nektárjuk a beporzóknak, és nem lesz tápláló mageleség sem az állatok részére.
Ha túl korán érkezik a tavasz, akkor a téli hibernációból ébredő állatok elveszíthetik a létfontosságú kora tavaszi táplálékot is, így végső soron nemigen van olyan faj, amire ne lenne hatással Holle anyó takarója.
A mezőgazdasági termelés sem maradhat ki a sorból: a tavaszi talajnedvesség feltöltéséhez szükséges olvadékvíz hiánya komoly gondokat okozhat, főként a terméshozam-potenciál szempontjából. A most zajló intenzív változások miatt egyre ritkábbá váltak az olyan, tartósan fennmaradó hótakarók, amelyek biztosítani tudják a fenti előnyöket, és a helyzet megoldása komoly kihívás elé állítja még a legtapasztaltabb szakembereket is.
Fotó: 123RF
Nem véletlenül:
a hó jelenléte vagy hiánya jobban szabályozza a fűtési és hűtési tevékenységet a Föld felszínén, mint bármely más egyedi földfelszíni jellemző.
A hó fontos szerepet játszik a globális élelmiszertermelési folyamatokban, a víz körforgásában, az energiabiztonságban és a földi infrastruktúra kialakításában is. A hó lehűti a Föld felszínét, édesvízzel látja el a világ lakosságának egyhatodát és befolyásolja a biogeokémiai folyamatokat: a teljes ökoszisztémát és az éghajlatot.
Fotó: 123RF
Az emberi világ a hó olvadását számos formában és céllal felhasználja: a fogyasztástól kezdve a vízenergia kinyerésén át egészen a háztartási, ipari és kommunális vízhasználatig.
A hegyi hóolvadásból származó lefolyások még ott is támogatják a mezőgazdaságot, ahol ritkán fordul elő havazás, és a hó az, ami a világ számos területén megvédi az őszi búzát a fagytól.
„Mivel a hó alapvető szerepet játszik világunk gazdaságában, a hó-aszálynak vagy a hóvíz-egyenérték hiányának (SWE; a hótakaró azonnali elolvadásakor nyert víz mennyisége) súlyos regionális és globális következményei lehetnek, amelyek mind az emberi tevékenységeket, mind az ökoszisztémákat befolyásolják” – olvashatjuk egy 2020-as átfogó tanulmányban.
Ennek ellenére Európában számos helyen intenzívebb hószárazság volt tapasztalható az 1980-tól 2018-ig tartó időszak második felében, amihez a kutatások szerint nagyrészt az ember által vezérelt tényezők (mint például a légköri keringési minták, a sarki örvénymozgás és a sarkvidéki felmelegedés) vezethettek.
Fotó: 123RF
Ne felejtsük el azt sem, hogy a hó fényvisszaverő képességének köszönhetően segíti a Föld energiaegyensúlyát is: visszaveri a napenergiát az űrbe, ami segít lehűteni a bolygót.
A hó albedója – vagyis az, hogy mennyi napfényt ver vissza a légkörbe – nagyon magas: a beérkező napfény 80-90 százalékát veri vissza.
Fotó: 123RF
A hó tehát közel sem az emberi szórakoztatást szolgálja, hanem életünk létfontosságú része, aminek ne csak örüljünk, hanem becsüljük is meg! Az emberi tevékenység ugyanis nagymértékben befolyásolja a hó minőségét is – csak egy tényt kiemelve:
vannak olyan régiók, amelyek hótakarójának porterhelése a tizenkilencedik század közepe óta ötszörösére nőtt.
És ez nemcsak azért elszomorító, mert „koszossá vált a hó”, hanem azért is, mert a bekoszolódott hó nem tudja olyan mértékben és akkora hatásfokkal elvégezni „feladatait”, ahogyan az optimális volna, és amire nekünk embereknek nagy szükségünk lenne….
Summa summárum: hóra mindenképpen szükségünk van! Örüljünk, ha esik, örüljünk, hogy van, és viseljük az ezzel járó apróbb kellemetlenségeket! Valamit valamiért – életfeltételeink biztosítása szempontjából talán nem is olyan nagy kérés ez…
Nyitókép: 123RF
Ajánljuk még: