Pár évvel ezelőtt egy óvodai feladatra készülve kezdtünk bele magok és a meg nem evett pár szem alma felfűzésébe. Mondanom sem kell: a gyerekek imádták. Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a vízkeresztkor kikerülő fenyőnket nem csak úgy kitennénk a kuka mellé, hanem adnánk neki egy újabb lehetőséget a „tündöklésre”.
Van egy szép, méretes önetetőnk a konyhaajtóval szemben, ahova szívesen járnak szemezgetni telelő madaraink. A karácsonyfa kényelmesen elfér mögötte, és a hidegben még viszonylag sokáig a helyükön maradó tűleveleivel védelmet, biztonságot is nyújt félénk szárnyasainknak. Láthatóan kedvelik az ismeretlen éléskamrát, szinte egy játszótér lesz az etető környéke. Kíváncsi madarak tucatjai érkeznek a fenyő ágaira, hogy felfedezhessék az együtt ritkán látott gasztronómiai párosításokat: magvak, termések, gyümölcs és szalonnadarabokat. Én pedig ide teszek mindent, ami főzés közben „leesik”, vagy amit a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudtunk időben elfogyasztani vagy felhasználni.
Idén már az egész karácsonyi ünnepkör alatt gyűjtögettük a hasznos maradékokat, hogy aztán egy családi program során olyan apró figyelmességet készíthessünk kertünk látogatóinak, amiben egy évben garantáltan csak egyszer lesz részük. Igazi madárkarácsony ez, ami nemcsak a fenyőfánk életét nyújthatja meg, hanem nekünk és gyermekeinknek is különleges élményt ad, nem beszélve arról, hogy közben nagymértékben segítheti a didergő telelők túlélését is.
Ha előrelátóak vagyunk, akkor érdemes olyan helyre tennünk, ahol biztos távolságból, de könnyedén megfigyelhetjük a látogatókat, hiszen fantasztikus élmény a saját szemünkkel látni azt a dinamikus és színes életet, ami egy-egy ilyet etető közelében zajlik. Nálunk
csak úgy cikáznak a cinegék, tengelicék, zöldikék és rigók a fa körül.
Jönnek a verebek, őszapók, ökörszemek, sármányok, vörösbegyek, még a csuszka és a rozsdafarkú is fel-fel tűnik. Igazi, pótolhatatlan és kihagyhatatlan téli kaland ez.
Hoztunk pár jól bevált tippet is arra az esetre, ha kedvet kaptatok hozzá:
- Tegyük a fenyőt egy olyan helyre, ahol a madarak könnyedén megközelíthetik, és ahol jó eséllyel védve van a ragadozóktól (a házimacska is ide tartozik!).
- Rögzítsük megfelelően, hogy se szél, se egy nagy madártömeg ki ne billenthesse!
- Ezután nekiláthatunk a madárgirlandok készítésének. Ehhez nem kell mást tennünk, mint felfűzni az eleségeket egy madzagra, olyan sorrendben és elképzelés alapján, ami nekünk vagy gyermekeinknek a legjobban tetszik. Tucatnyi érdekes forma és változatos színvilág kerülhet rá: az erdőben szedett csipkebogyó vagy kökény, a kertben összegyűjtött madárbirs vagy tűztövis termései, almaszeletek, házi cinkegolyók, de a nagyobb szemű olajos magvak is könnyedén felfűzhetők girlandunkra. Hazánkban – területtől függően – körülbelül 50 madárfaj fordulhat meg az etetők körül. Ezek rendkívül változatos táplálkozási igényűek, ezért érdemes úgy gondolkodnunk, hogy a madárkarácsonyfánkon minél többüknek ki tudjuk elégíteni élelemmel kapcsolatos igényeit. A magevőknek kiváló lehet a lehullott dió, mogyoró, de készíthetünk apró golyókat zsiradékból és napraforgóból is. Állati zsiradékból csak a natúr, sót nem tartalmazó változatok jöhetnek szóba, a faggyú, a háj, zsírszalonna, vagy a kifőzött szalonna. Gyümölcsnek talán az alma a legolcsóbb választás, de én inkább azt mondom, hogy egy erdőszéli túra során gyűjtögessük a csipkebogyót, galagonyát, kökényt, tűztövist és madárbirset. Mi a minap voltunk túrázni, és még mindig tökéletes csipkebogyókat találtunk az ágakon. Mutatom, mi került végül a fára:
Ha pedig cinkegolyót készítenél inkább – csúcsdísznek, vagy a fa nélkül, szimpla madáreleségnek –, így készítheted:
Bárhogyan is döntünk, szerintem idén vízkeresztkor, meg az azt követő hétvégén adjuk át magunkat a természet szépségeinek! A madarak megfigyelésével töltött idő újra lángra lobbantja bennünk a kert és természet iránti szenvedélyt – ígérem, az elmúlt évek bezártsága, eltávolodása után nagy öröm lesz ismét a természetre való rácsodálkozás!
Ajánljuk még: