A városban anyagi jólét, vidéken pedig egészséges élet vár – hol és hogyan él a jövő embere?

Hőhullámok, hirtelen áradások, zaj-, fény- és a talajszennyezés, súlyos légszennyezés és vagy tucatnyi más negatív tényező: a városi élet velejárói. Márpedig az ENSZ adatai szerint az európai lakosság körülbelül háromnegyede városokban él, ami sem az egészségünknek, sem az élőkörnyezetnek nem tesz jót.

Eközben egyre nagyobb trend vidékre költözni, tanyát venni, gazdálkodni, elvonulni. Csakhogy a gyakorlat azt mutatja, a városból vidékre költözők az attitűdjeiket is viszik magukkal, és nem feltétlenül jár ezzel jól a bolygó. A változásra tehát mindenhol szükség van, ugyanis változnia az embernek kell – bárhol is találjon otthonra. A jövőben a város és a vidék is más arcát mutatja majd, és az ott élők egymáshoz való viszonya is más lesz – de milyen is? 

Hogyan lesz fenntartható?

A legújabb Európai uniós szakpolitika célja a városok ellenálló képességének és a fenntarthatóság felé való átállási képességének fokozása. Eszerint a városokban javítani kell az életminőség körülményeit, a környezeti hatások csökkentése érdekében elő kell mozdítani az innovációt, és mindeközben maximalizálni kell a gazdasági és társadalmi előnyöket. Kidolgoztak egy koncepcionális modellt, ami hat megfigyelő és elemző szempontot tartalmaz, hogy felmérje a városok szerepét a környezeti fenntarthatóság felé vezető cselekvésekben.

Tekintve, hogy minden városnak megvannak a saját specifikus tulajdonságai, a kidolgozott modellek és cselekvési tervek is igen összetettek. Egy azonban közös:

fenntarthatónak nevezzük azokat a városokat, ahol a tervezéstől a működtetésig a környezet védelme, a gazdasági fejlődés, az emberek egészsége és jólléte kiemelten fontos szerephez jut.

A fontossági sorrendben az első helyet foglalja el a környezet védelme és a lakosok egészségének megóvása. Az egyre növekvő városi zöldterületek segítenek mérsékelni a légszennyezettséget és a negatív hőmérsékleti hatásokat, ráadásul növelik a terület biodiverzitását is. A városi kertekbe és parkokba betelepülő madarak és denevérek nagy segítőink a szúnyog- és kártevőirtásban, a beporzók jelenléte pedig elengedhetetlen növényeink fennmaradásához.

Kulcsfontosságú a közlekedés is. Nagyobb szerephez kell jutnia a tömegközlekedésnek, illetve a kerékpár- és rollerhasználatnak. A lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell az autós forgalmat, és a károsanyagkibocsátások minimalizálására kell törekedni.

Egy fenntartható város a hulladék megfelelő gyűjtésére és kezelésére is nagy figyelmet fordít: az illegális hulladéklerakók létezése elfogadhatatlan, és a szelektív hulladékgyűjtés alapvető. Egy élhető városban a lakosság tisztában van a veszélyes hulladékok (elemek, akkumulátorok, elektrotechnikai berendezések, sütőolaj stb.) kezelésének szabályaival, és egy igazán fenntartható város ismeri és alkalmazza a közösségi komposztálás gyakorlatát is.

A csúcsok csúcsa a kör alakú város,

amiben minden termék- és anyagáram visszavezethető a körforgásba a használat után, majd új termékek és szolgáltatások forrásává válhat. A körkörös üzleti modellek fellegvára, ami egy egyelőre elképzelhetetlen, de annál jobban vágyott jövőt tár elénk.

Tizenöt perces és egyperces városok

Egy fenntarthatóságot előtérbe helyező városvezetés a fosszilis tüzelőanyagok alkalmazásának minél erőteljesebb mérséklésére törekszik, és elérhető célként állítja maga elé a 15 perces város kialakítását is. A 15 perces városok koncepciójának lényege, hogy a lakosok számára bármi, ami a mindennapi élethez szükséges, 15 percen belül elérhető legyen gyalogosan, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel.

Svédországban ennél még extrémebb tervekkel álltak elő: úgy akarják átalakítani az utcákat, hogy létrejöhessen az egyperces város, azaz egy olyan élettér, amiben minden egy percen belül elérhető, és amiben

az újragondolt utca a közösség létfontosságú kapcsolódási tere is.

A Street Moves-nak elnevezett kezdeményezés a lakosok igényeit és elképzeléseit felmérve tervezi meg a jövő utcáit: olyan utcabútorkészletet fejlesztettek ki, ami alakítható az aktuális igények szerint: lehet kerékpár- és rollertároló, pihenőpad, játszózug gyerekeknek vagy elektromosautó-töltő. Az egybefüggő rendszer elemei átrendezhetőek, alakíthatóak, bővíthetők, de akár le is bonthatók. 

 

Hol tartunk most?
Ha kíváncsi vagy arra, hogyan teljesítenek a városok jelenleg a fenntarthatóság és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében, akkor keresd fel a Városi alkalmazkodási térképnézegetőt! Az interaktív térkép áttekintést nyújt az európai városok jelenlegi és jövőbeni éghajlati veszélyeiről, a városok e veszélyekkel szembeni sebezhetőségéről és alkalmazkodóképességéről. Információkat kaphatunk a magas hőmérsékletek, az áradások, a vízhiány, az erdőtüzek és a lehetséges, fertőző betegségek megfigyelt és előre jelzett térbeli eloszlásáról és intenzitásáról is. Megismerhetjük a városok sebezhetőségének okait és megismerhetjük az európai városok alkalmazkodási terveit és akcióit is.

A fenntartható vidék

Végigjárva az előző bekezdésekben tárgyalt problémákat, magától értetődik, hogy több tényező esetében alapvető különbségek mutatkoznak a vidéki és városi környezet között. Vidéken értelemszerűen kisebb a beépítettség, kisebb a lakosságszám, mások a környezeti körülmények, és alacsonyabb szinteken károsítanak az olyan jelenségek is, mint a zaj- vagy fényszennyezés.

Nem mehetünk el azonban amellett a tény mellett, hogy a vidéki arculat is igencsak változóban van. A beépítések gyors terjedése, az erdők kezelésének megváltoztatása, az intenzív mezőgazdaság és a környezetkárosítás mind hozzájárultak ahhoz, hogy az antropogén világ kihívásai egyre inkább beférkőzzenek a vidéki közösségek mindennapjaiba is. Ráadásul a változások társadalmi szinten is jelentkeznek. Gondoljunk csak a vidéki települések új negyedeire, ahova a zömmel városokból kitelepült lakosok költöznek be. Nagy részük magával hozza és meg is tartja a városi életstílust, ami a területhasználattól kezdve a közösségi kapcsolatokon át az élet minden részén hatást gyakorol a klasszikus vidék változására.

A vidéki fenntarthatósági törekvésekben a fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, az ökoszisztéma helyreállítása, a biodiverzitás a legfontosabb célok, de ide tartozik a vidéki közösségek önállóságának és önfenntartásának biztosítása, az elvándorlás csökkentése és a vidék természeti kincseinek megőrzése. Szintén fő cél a biztonságos élelmiszertermelést lehetővé tevő egészséges termőföld és víz, illetve a kiegyensúlyozott ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítása. 

Város kontra vidék

A szakemberek szerint leginkább az anyagi értékek elsősége okozza a város-vidék közötti különbségek létrejöttét. Az anyagi boldogulás jobb lehetősége a városokba vonzza az embereket, aminek következtében nő a városok fejlődési potenciálja. Ezzel párhuzamosan a vidék fejlődési potenciálja csökken, és az infrastruktúra fenntartása egyre költségesebbé válik. A folyamat eredményeként a jólléti mutatók más-más összetevői romlanak a városban és vidéken:

a városban javul az anyagi jólét megszerezhetősége, de a zsúfoltság miatt romlanak az egészséges élet környezeti feltételei. 

A fenntarthatósággal foglalkozó szakemberek szerint eltűnt a hagyományos város-vidék felállás, illetve a városi és a vidéki térségek közötti kölcsönös függőség, kölcsönhatások még fontosabbak lettek. Az uniós szakpolitika fokozná ezeket a kapcsolatokat, mert elismeri, hogy szükség van a városi kihívások nagyobb összefüggésekben történő kezelésére. Ezek az irányelvek egyben azt is jelentik, hogy a jövő fenntartható világát úgy képzelik el, mint a vidék és város egységét, ahol eltűnnek a különbségek, és ahol a kölcsönös függőség, a közös gazdasági fejlődés és a mindkét terület számára kölcsönös előnyök érvényesülnek. 

Egy biztos: az utóbbi évtizedekben sok minden változott, és sok fogalom össze is mosódott. A magyar vidék erősen fragmentált jelleget öltött, és ez különböző életformákat hozott magával. A paraszti életforma eltűnt, miközben a vidéki életstílust már városi körülmények között is lehet élni (gondoljunk a közösségi kertekre, a peremkerületek kertjeire, számos helyen újra termelnek élelmiszert). A több generáció óta városban lakók sok szempontból szeretnének úgy élni, mintha vidéken laknának, illetve a városba érkezők is viszik magukkal megszokott vidéki értékrendjüket, ami több területen érezteti hatását, nemcsak a városi konyhakertekben, hanem a lakóközösségi komposztálók használatában is. És ugyanez igaz visszafelé is: jó példák erre a falvak újépítésű lakóparkjai, miközben sok vidéki portán látjuk azt, hogy a kert funkcióját vesztette. A vidéken lakók munkája sokszor a városhoz köti őket, ezért a különbségek eltűnnek.

Nehéz tehát éles határokat húzni vidéki és városi fenntarthatóság között, annak ellenére, hogy alapvetően különbözik egymástól a két életstílus. Ezért én úgy gondolom, hogy először a fenntarthatóság felé vezető lépcsőfokokkal kell tisztában lennünk, és utána kell ezeket a szempontokat a lehetőségeinkhez alakítanunk. Mert hiába szeretnénk komposztálni konyhai hulladékunkat, ha a tízemeletes épület többi lakója nem járul hozzá: tudunk viszont beltéri komposztálót használni vagy egy közösségi komposztáló segítségét igénybe venni.

Érdemes tehát kicsit előrébb kezdeni: a fenntarthatóság nagy gondolatai helyett az élhető mindennapokat megtanulni, majd apró lépésekkel haladni a tudatos fogyasztás felé, mígnem képessé válunk arra, hogy szintet lépjünk az élhetőbb jövő felé vezető úton.

Először egy autómentes nap, majd egy vizeskulacs, fél fokkal lejjebb állított termosztát, és csak utána a kilométerdiéta.

Kilométerdiétának nevezzük azt a fogyasztási szokást, amikor lakóhelyünk maximum negyven kilométeres körzetéből szerezzük be élelmiszereinket, ezzel csökkentve a környezeti terhelést és támogatva a helyi gazdákat.

Ha követjük ezt a fokozatos építkezést, sokkal többet teszünk településünk fenntarthatóságáért, mint gondolnánk. Hiszen hiába a legszuperebb rollerek, világító baktériumok és gőzhajtású motorok világa, ha a társadalom nagy része számára ez nem elérhető vagy nem megoldható. Elvégre csak azzal lakhatunk jól, ami a tányérunkon van… A többi csak ígéret, szertefoszló köd vagy sosemvolt illúzió.