A faépítészet csodái: felhőkarcolók csupa fából, amelyek a klímát is védik

Faházak építésével nagy mértékben lehet csökkenteni az építőipar hatalmas karbonkibocsátását is, hiszen csak a beton gyártásához szükséges cement előállítása az összes szén-dixod-kibocsátás nyolc százalékért felelős világszinten. Ha a szénraktározás funkcióját nem is számítjuk, egy faház építéséhez akkor is 30 százalékkal kevesebb kibocsátás köthető, mint egy hagyományoshoz. Amikor pedig kiszolgálja az idejét, a lerakásra kerülő hulladék mértéke is kisebb, illetve van lehetőség az újrahasznosításra.

Persze a faépítészet klímavédelemben betöltött haszna csak akkor érvényes, ha felhasznált faanyag fenntartható erdőgazdálkodásból származik, tehát új fát ültetnek a kivágott helyére.

Mint bizonyára mindenki számára ismert, egy ház teljes mértékben épülhet fából: a tartószerkezet, a burkolat, a falazat, a padló, a födém és a tetőszerkezet is. Sőt, ma már kapható cellulóz-szigetelés is. De az igazi előrelépést az úgynevezett CLT (Cross Laminated Timber) jelenti, aminek révén ma már 10-20 emeletes magasházakat építenek teljesen vagy majdnem teljesen fából. Ezeket szokták a médiában – a technológiai bravúrt elismerve – felhőkarcolóknak nevezni, habár ez tulajdonképpen túlzó titulus.

A CLT rétegesen ragasztott tömörfa-paneleket takar, a rétegeket egymáshoz képest szálirányban 90 fokkal elforgatva helyezik egymásra. Erős és stabil teherhordó elem készül így, ami  közben könnyebb, mint a beton vagy a tégla. Ráadásul látszó felületként is szép – továbbá illatos, képes a természet közelségének élményét megteremteni.

 

A legmagasabb, majdnem teljesen fából készült épület Norvégiában van, a 85 méter magas, 18 emeletes Mjösa-torony. Ebben minden, a lépcsőház és a liftakna is fából készült, de az utolsó nyolc emeleten szükség volt beton födémre, ugyanis a magasabb épületekben az oldalirányú elcsúszás mértéke megnő. A fa túl könnyű, viszont a beton súlya elhanyagolhatóvá teszi ezt. Ugyanez az oka annak, hogy egyelőre csak tízemeletes házak épültek eddig száz százalékban fából. A Mjösa-ban lakásokat, irodákat és szállodát alakítottak ki. Aki az éghetőség miatt aggódik: természetesen megfelelnek az anyagok a biztonsági előírásoknak, úgy kezelték őket, hogy 90 percig is ellen tudjanak állni a tűznek.

Van egy szintén norvég, modulokból épített, 62 lakásos épület is, The Tree néven, ugyan ez már nem olyan szép, mert az egyforma egységek okán egy kicsit a panelházakra emlékeztet a kinézete – pedig fából van.

 

A technológia óriási előnye az is, hogy elképesztően gyorsan haladnak ezekkel az építkezésekkel: általában egy hét alatt elkészül egy emelet, miután a gyárban az egyedi méretre gyártott CLT-elemeket csak összerakják a helyszínen daruk segítségével, mint egy hatalmas legót.

Bécsben HoHo Wien néven húztak fel egy ilyen épületet. Nevét a német fa (Holz) és magas (hoch) szavak kezdőbetűi adták. Ez 84 méteres, 24 emeletes, de csak 76 százalékban épült fából: azért ez is szép teljesítmény, nem beszélve arról, hogy a fa tartószerkezetet meghagyták látszó elemnek.

 

Közintézmények is épülnek fából, például a Michael Green Architecture tervezte Oregoni Egyetem kampusza vagy egy norvég művészeti iskola az erdőkkel körülvett Rakkestadban. S ez csak néhány példa: Magyarországon egy monori óvoda, a Dóm Építészműterem tervezése is ilyen épület.

Mindemellett a fa alkalmazásában nagyon sok lehetőség rejlik, amiről a magyar organikus építészet és Makovecz Imre művei is tanúskodnak. A Hello Wood nevű magyar dizájn- és építészeti stúdió szintén nemzetközi hírű műhellyé nőtte ki magát fa installációival és kabinjaival, ők most parkolóházat is terveznek fából, amire szintén van már megépült példa Svájcban és Németországban.

 

A külföldi kortársak közül a japán Kengo Kuma építészete emelkedik ki, aki nagyon látványosan használja a fa elemeket az építészetében. Ő tervezte a 2020-as Tokiói Olimpiai Játékok stadionját, ami részben fából épült.