„9000 féle ásvány- és gyógyvizet tartalmaz a gyűjteményem” – Nádasi Tamással beszélgettünk

GolfÁramlat

„9000 féle ásvány- és gyógyvizet tartalmaz a gyűjteményem” – Nádasi Tamással beszélgettünk

Életünk egyik alapfeltétele – a víz – térségünkben még bőséggel áll rendelkezésünkre, és csak akkor kap külön figyelmet részünkről, ha elapad, ha szárazság sújtja termőföldjeinket, vagy egy-egy természeti katasztrófa kapcsán. Tulajdonképpen nem is igazán ismerjük ezt az őselemet, hiszen a környezetismeret tankönyvek is csak evidenciaként emlegetik. Nádasi Tamással, az Aquaprofit Tervező és Építő Zrt. elnökével többek között arról is beszélgettünk, hogy miként tudnánk megtartani rendelkezésre álló vízkészleteinket, és hogy mi minden derül ki 9000 darabos ásványvíz-gyűjteményéből.

Ásványvizek könyve – laikusok elsősorban e 2006-ban megjelent hiánypótló kiadványból és a magyarországi fürdők fejlesztéséről szóló híradásokból ismerhetik a nevét. Hogyan került érdeklődésének középpontjába a víz?

Villamos üzemmérnökként végeztem a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, majd később két kitérő után a Kanizsai Sörgyárhoz kerültem. Tehát az első igazi találkozásom a vízzel a sör kapcsán volt, hiszen a sörgyártás legfontosabb alapanyaga a jó minőségű víz, és itt, Nagykanizsán kiváló,a Mura vízgyűjtőjéből származó vízkészletünk van. A rendszerváltástés a sörgyár privatizációjátkövetőenmár főmérnökként bíztak rám egy plusz feladatot: a cég likviditási nehézségei miatt el kell adnunk a fonyódi ásványvíz-palackozót, amely akkor a hazai ásványvíz piac forgalmának mintegy 10%-át adta. Minthogy sokáig nem sikerült komoly vevőt találnunk rá, kaptam a megbízást, hogy mérjem fel, miként lehet megfelelő áron értékesíteni. Ekkor készítettem egy tanulmányt és üzleti tervet pár kollégám segítségével, és ezek alapján kiváló áron vették meg a fonyódi palackozót: korábban 40 millióért sem sikerült, végül 190 millióért kelt el. Miközben a szakmai anyag készült, egyre jobban elmélyültem az ásványvizek kutatásában, elkezdtem gyűjteni a szakirodalmat és az ásványvizeket. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire fontos számunkra a víz, és hogy mennyire fel fog értékelődni az elkövetkezendő évtizedekben. Majd miután a sörgyárból eljöttem, megalapítottam az Aquaprofit Kereskedelmi Irodát, a mai Aquaprofit Zrt. elődjét, és ma már Udud Péter hidrogeológussal, cégünk vezérigazgatójával együtt vezetjük. Főként vízgazdálkodással, környezetvédelemmel, klímaváltozással, területfejlesztéssel, geotermikus energiával, fürdő- és szállodafejlesztéssel foglalkozunk.

Bár sokak számára triviálisnak tűnhet, azt hiszem, az ásványvíz pontos definícióját kevesen tudjuk. Mit nevezünk ásványvíznek?

Az 1999-es ásványvizekről szóló rendelet szerint – melynek megalkotásában én is közreműködtem –, természetes ásványvíznek nevezzük azt a vizet, amely felszín alatti, védett vízadó rétegből származik, eredeténél fogva tiszta, és mikrobiológiai szempontból nem kifogásolható. Összetétel szempontjából nincs két egyforma ásványvíz, hiszen az egyes rétegekben felgyűlt vízkészlet különböző arányokban tartalmaz ásványi anyagokat, nyomelemeket. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a világon

a Kárpát-medencében Magyarország rendelkezik a legjobb minőségű vizekkel, tehát itthon magyar vizet kell inni.

Világviszonylatban nagyon nagy eltérések vannak a víz minőségét illetően: Kanadában vagy Szibériában természetes tisztaságú vizek fordulnak elő nagy, ma még érintetlen területeken, de Ázsia nagy részén, Indiában, Kínában vagy Afrika majdnem egészén alig van olyan víz, ami ásványvíz minősítést kaphatna, vagy a vezetékes víz iható lenne.

Fotó: Krisztics Barbara 

Általában azt halljuk a híradásokból, hogy Magyarország jól áll vizek dolgában, de ez egy nagyon elnagyolt kép a valóságról. Mit kell tudnunk vízkészleteinkről?

Sokat hangoztatjuk, hogy jól állunk vízellátás tekintetében, de azért azt is tudnunk kell, hogy a medencejellegből adódóan ki is vagyunk szolgáltatva a szomszéd országoknak, amelyek időközönként szennyezik a mi vízkészleteinket – gondolhatunk a tiszai cianidszennyezésre vagy a Rába habzására az osztrák bőrgyárak tevékenységéből kifolyólag. Ezek a szennyezések nemcsak a folyóinkban okoznak környezeti katasztrófát, de leszivárognak a talajba, és bejutnak a felszín alatti vízkészleteinkbe is. Emellett itthon is nagyon sok minden szennyezi a vízkészleteinket – főként a mezőgazdaság, a műtrágyázás, az ipari termelés, egyébhulladékok –, ezért nagyon-nagyon fontos gondot fordítani megőrzésükre: a vízbázis-védelemre. Bárhol dolgozunk is vízügyi projekteken, ez mindig elsődleges szempont számunkra. Akik régebb óta fiatalok, bizonyára emlékeznek még rá, hogy

sok-sok évvel ezelőtt a Balatonnak milyen rossz volt a  vízminősége, ugyanis akkor még elég sok problémánk volt, például angolnapusztulás, algásodás.

Tegyük hozzá, hogy a világ nagy részén a folyók és a tavak, valamint a felszín alatti vízkészletek is szennyezettek, tehát ez nem egyedi jelenség. A Kis-Balaton tisztításának kettes ütemét a mi vállalatunk végezte: előtisztítást végzünk a Zala folyón és a Kis-Balaton tározón, hogy a szennyeződések már ne kerüljenek bele a Balatonba. Ma már szinte ivóvíz minőségű a Balaton vize, gyerekek is ihatnak belőle, de ez komoly tisztítási munkálatok eredménye. 

Ezek szerint nincs okunk aggodalomra vízkészleteinkkel kapcsolatban?

Azért nem ennyire vidám a helyzet, ugyanis több víz folyik ki Magyarországról, mint amennyi a Dunával és a többi folyóval beérkezik. Kevéssé fogjuk meg, nem tartjuk vissza a vizeket, vagyis, ha nem is nagy arányban, de folyamatosan vesztünk a vízkészleteinkből. Régen a falvakban és a városokban is árokrendszer működött, de ma már szinte minden le van betonozva, az esővíz pedig a csatornarendszerben köt ki, nem hasznosítjuk, vagy a villámárvizek elöntik a pincéket. A vízpazarlás nagy hiba, drága technológiákkal megtisztított ivóvízzel locsolunk, mosakszunk, mosunk autót, töltjük a kerti medencéket, és ezzel öblítjük a vécét is. Márpedig életbevágóan fontos volna áttérni egy egészségesebb szemléletre a vízgazdálkodásban, összegyűjteni és hasznosítani szükséges a csapadékvizeket és az ún. szürke vizet is, hiszen a klímaváltozás miatt egyre hektikusabb időjárásra számíthatunk a jövőben, egyre nagyobb kincs lesz mindenki számára a víz.

Fotó: Krisztics Barbara  

Hol mutatkozik jelenleg legerősebben a vízhiány hatása?

Leginkább az Alföldön, az ún. Homokhátság területén, azaz a Duna-Tisza közén. A Kiskunságot már az ENSZ-nél is félsivatagként tartják nyilván, rendkívüli mértékben süllyed a talajvízszint, egyre hosszabbak a száraz időszakok. Egyre mélyebb rétegekben találjuk meg a vizet, de az éghajlatváltozás az egész országot érinti. Ma már nem lehet öntözés nélkül hatékonyan gazdálkodni, ehhez nagyon fontos megtartani a vizet a tájban, és ha szükséges, pótlásról gondoskodni. Jó saját példát is tudok mondani: az Ormánságban – a hajdan szebb napokat megélt baranyai tájegységben – egy nagy beruházás,

az Ős-Dráva Program keretében közel 600 négyzetkilométeren végeztük el a vidék vízügyi rehabilitációját.

A térség időközönként vízhiánnyal küzdött, más időszakokban viszont több volt a víz a szükségesnél, és persze itt is tönkretették, beszántották a régi árokrendszert. Mi helyreállítottuk azt a vízérrendszert, ami az Ormánságban régen használatban volt. Létrehoztunk egy új vízkivételi művet a Dráván Barcs alatt, ha szükséges, a hiányzó vízkészletet itt folyóból kiszivattyúzva pótolni tudjuk. Ez egy vízvisszatartási és vízrendezési projekt, a vizet a tájban tároljuk: egy, több mint 100 km hosszúságúkomplex csatorna- és árokrendszerben, amelynek zsilipeit Pécsről a vízügyi igazgatóság munkatársai távvezérléssel tudják irányítani.

Fotó: Krisztics Barbara

Globális viszonylatban mi a realitás vízkészleteinkkel kapcsolatban? 

Azt tudjuk, hogy a Föld mintegy 70%-át víz borítja, de azzal nem vagyunk tisztában, hogy ennek csak nagyon kis hányada, nagyjából 3%-a áll rendelkezésünkre édesvíz formájában, a többi sós tengervíz. Ráadásul ennek az édesvíz készletnek a 4/5 része sarki jég, illetve glecserek formájában létezik, a felmelegedés hatására pedig az olvadó jégtömbök vize a tengerek sós vizét hígítja, és nagy ütemben emeli a tengerszintet. A felhasználható édesvíz nagyobb része pedig felszín alatti réteg-, vagy mélységi víz, amely korlátozottan áll a rendelkezésünkre. Óriási kihívás az emberiség számára az édesvíz-tartalékok megőrzése, védelme, takarékos, szennyezésmentes felhasználása.

Mi a különbség az ivóvíz és az ásványvíz között?

Nagyon sok ivóvíz eredeti lelőhelyén megfelel az ásványvíz szabványnak, de amíg eljuttatjuk a fogyasztóhoz, a hálózaton végighaladva szennyeződhet, emiatt általában kezelni szükséges. Az ivóvíz tisztításhoz pedig vegyszereket használnak, melyek fertőtlenítik a rendszert, így jutunk iható minőségű vízhez a csapból. Az ásványvizeknél nem megengedett a kémiai beavatkozás, a palackozásnak is a vízkivétel közelében kell történnie. A biológiai vízigényt mindkettő kielégíti, hazánkban minden településen egészséges a vezetékes víz.

Fotó: Krisztics Barbara 

Hogy alakult a magyarok ásványíz-fogyasztása a rendszerváltás óta?

Érdekes folyamatot látunk: miközben a pl. a sörfogyasztás lecsökkent, az ásványvíz-fogyasztás jelentősen megnövekedett. A rendszerváltás körüli időszakban átlagosan 3-4 liter/fő volt évente a magyar lakosság ásványvíz-fogyasztása, míg sörből fejenként 110 liter fogyott. Most 50 liter körüli a sörfogyasztás, ásványvízből pedig 120 litert kortyolunk el. Csökkent a szénsavas üdítők aránya is, ma már a természetes ásványvizek vezetik az italpiacot.

Talán kevesen tudjuk megfogalmazni, miért ragaszkodunk egy-egy kedvenc ásványvízhez, bizonyára megvan a tudományos magyarázata, hogy milyen komponensekből áll össze egy-egy ásványvíz íze, illetve bizonyos vizeket mitől tekinthetünk gyógyvíznek.

Régen egy-egy térségnek megvolt a maga kedvenc ásványvize, ami elsősorban helyben volt népszerű: Miskolcon például a Borsodi Ásványvíz, amely mára gyógyvíz kategóriába került, 1000 milligramm/liter feletti nátriumtartalma miatt. Az ott élők megszokták ezt a márkát, de a mai tudásunk szerint nem ajánlott a nagy mennyiségben történő fogyasztása. Az ásványvizek összetételénél az a kedvező, ha kalciumban, magnéziumban, hidrogénkarbonátban gazdagabbak, legyenek benne un. ásványi vitaminok, nyomelemek. Minél kevesebb legyen a nátrium, illetve klorid tartalma, és természetesen határérték alatt kell lennie minden nemkívánatos elemnek. Míg az ásványvizeket elsősorban a folyadékpótlás és a jó íze miatt fogyasztjuk, a magas sótartalmú gyógyvizeket valamilyen rendellenesség, vagy betegség miatt, és általában kúraszerűen. Érdemes újabb fogalmakat tisztázni. Termálvíznek, vagy hévíznek nevezzük hazánkban azokat a vizeket, melyek 30 °C-nál melegebbek. Azok a termálvizek gyógyvizek, melyeknek a gyógyhatása bizonyított. A gyógy- és termálvizeket használjuk fürdésre, kezelésekre, és emellett több közülük alkalmas ivókúrára is.

Érdekes jelenség például, hogy a szénsavmentes és a szénsavas ásványvizek fogyasztása terén is megfordult a trend: régen szinte alig ittunk szénsavmentes vizet, ma pedig már sokkal több szénsavmentes ásványvíz fogy, mint szénsavas.

A fogyasztási szokások, az életmódunk is megváltozott, és igazodunk a mediterránországok piacához. A szénsavmentes vizek mellett még az enyhe, vagyis kicsit szénsavas márkák is megjelentek, bár még elég csekély a részarányuk. A szénsav élettani hatása is befolyással van a fogyasztásra, például pozitív hatása, hogy felgyorsítja az emésztést, de negatív hatása lehet, hogy gyomorsav túltengést okozhat. Vannak olyan vizeink is, amelyek számottevő oldott szén-dioxid tartalommal rendelkeznek természetes állapotukban is. A legmagasabb szénsavtartalmú természetes ásványvíz térségünkben a szlovén Radenska.

Fotó: Krisztics Barbara  

Hol vannak a legjobb minőségű ásványvíz-tartalékaink?

Hazánk legjobb minőségű ásványvizei védett karszt, vagy rétegvíz tároló közetekből származnak: ezek kalciumban, magnéziumban és hidrogénkarbonátban gazdagabbak. Sajnos Trianon miatt a történelmi ásványvíz és gyógyvíz bázisaink tetemes része a határokon túlra került, az egész Kárpát-medence gazdag e rendkívül fontos vízkincsben.

Hazánkban a legmélyebb ásványvíz lelőhely a visegrádi Lepence-kút, amelyből 1302 m mélyről jön fel a jó összetételű víz: az átlagosnál kicsit magasabb sótartalmú, de kalciumban és magnéziumban is gazdag.

Általánosságban igaz, hogy minél mélyebben van egy ásványvíz-lelőhely, annál később érintkezhet szennyeződésekkel, mert a felszínről lassabban szivárognak le a káros anyagok. Persze a mélységgel a sótartalom is növekszik, és ritkán találunk ezekben a rétegekben korlátozás nélkül fogyasztható vizeket.

Palackozva mennyi ideig tartják minőségüket az ásványvizek?

Egy év az átlagos szavatossági idő – nyilván megfelelő palackozási és tárolási körülmények között. Szénsavas ásványvizek esetében ez egy kicsit hosszabb is lehet.

Nádasi Tamás vízgyűjteményének néhány darabja – Fotó: Nádasi Tamás 

Igazi kuriózumnak számít és hatalmas értéket képvisel az az egyedülálló ásványvíz-gyűjtemény, amelyet az évek során felhalmozott. Hogyan lehet gyűjteni a vizet? 

Amikor a fonyódi palackozó értékesítéséhez készített tanulmányon dolgoztam, és egyre jobban beleástam magam a szakirodalomba, elkezdtem a vizeket, a régi palackokat, könyveket is gyűjteni bolhapiacon, árveréseken, mindenfelé a világban amerre jártam. Szerencsére a kollégáim, barátaim és ismerőseim is gyarapítják a kollekciót: van egy nagyon hosszú listám arról, hogy már több mint háromszázan hoztak ásványvizes palackokat a világ minden földrészéről.

Hogy kell elképzelni egy ásványvíz-gyűjteményt?

Jelenleg kb. 9000 féle ásvány- és gyógyvizet tartalmaz a gyűjteményem, amelyben több mint 100 olyan palack van, melyekhez hasonló csupán pár darab található az országban.

Fotó: Krisztics Barbara 

Jelen pillanatban zömében dobozokban, becsomagolva áll a gyűjtemény, és keresem a méltó helyét, hogy kiállítás keretében közkinccsé válhasson, hiszen értékes szellemi örökséget képvisel. Állapotuk miatt nem minden palackot lehet már kiállítani: sok palackról ezért levettem a címkét, és albumba rendezve tudom megmutatni. Erdélyben két helyen is van ásványvíz múzeum, amit ott borvízmúzeumnak hívnak, Szelykefürdőn és Tusnádon, hazánkban pedig Parádon található egy ásványvíz gyűjtemény. Úgy vélem, hogy a számos ásványvíz ritkaságot és szakirodalmat tartalmazó kollekcióm is méltó figyelmet érdemelne.

Minden bizonnyal ez a világ legnagyobb ásványvízgyűjteménye – szeretném Guinness-rekorddá minősíttetni.

Ajánljuk még:

Egy közkedvelt magyar márka E-mentes termékeivel hódította meg a román piacot

Aki ismeri a román konyhát, pontosan tudja, milyen gazdag ízvilág és igényes alapanyaghasználat jellemzi, ennek megfelelően a hagyományos és fúziós konyhát egyaránt kedvelő román fogyasztók széles termékkínálatból válogathatnak az áruházak polcairól. A minőségi verseny igen magasra teszi a lécet a piacra lépő külföldi márkák számára – többek között ezért is rendkívüli az Univer sikertörténete a román piacon. Baróti-Illyés Imolával, az Univer romániai üzletágának marketing igazgatójával beszélgettünk.

 

Már követem az oldalt

X