3 + 1 dolog, ami hamarabb elfogyhat a Földön, mint a gáz

GolfÁramlat

3 + 1 dolog, ami hamarabb elfogyhat a Földön, mint a gáz

Az iskolás éveimben azzal riogatott a földrajztankönyv, hogy 20-30 éven belül elfogy a gáz a Földön – nos, a jelek szerint ez nem fog bekövetkezni, ettől függetlenül bizonyos dolgokból mégis többet használunk fel, mint szabadna.

A bolygó erőforrásainak pazarlásáról mind tudunk, a többség mégis csak vonogatja a vállait, míg nem érinti közvetlenül a baj. El sem hisszük igazán, hogy baj lesz, és az unokáink problémái is távolinak tűnnek, csakhogy sok dolog már a mi életünkben gondot fog okozni.

  1. Foszfor

Ezt a 17. században felfedezett elemet sokáig leginkább a gyufakészítés kapcsán ismertük, csakhogy manapság sokkal jelentősebb szerepe van a műtrágya-gyártásban. Szinte alapvetővé vált a használata, így a foszfort tartalmazó műtrágyák nélkül képtelenség lenne annyi élelmiszert előállítani az ipari termelés során, amennyi jelenleg szükséges az emberiség élelmiszer-ellátásához. A foszforhiány komoly gondokat okozhat, nélküle ugyanis nem tudnak megfelelően nőni a növények. Egyes geológusok úgy vélik, hogy a jelenlegi felhasználás mellett 50-100 éven belül elfogyhat a bolygó foszforkészlete. 

Mindeközben nyilvánvaló, hogy a Földnek szüksége van a tápanyagokra, amik aztán beépülhetnek az élelmiszerekbe, s így gazdagíthatnak bennünket, embereket. Fontos lenne visszaadni a természetnek, ami az övé – például komposztálás révén – és előnyben részesíteni a minőségibb, környezetbarát módon előállított termékek fogyasztását. 

Már csak azért is, mert azt is látjuk, hogy a sok műtrágyahasználat miatt veszélyes mennyiségű foszfor kerül a Föld édesvízraktáraiba – szakemberek kimutatták, hogy a foszforterhelés meghaladja az édesvizek asszimilációs képességét a szárazföldek 38 százalékán. 

  1. Tiszta ivóvíz

Mind megtanuljuk gyerekként, hogy a Föld édesvízkészletének mindössze 1 százalékát tudjuk emberi vízfogyasztásra felhasználni, ami ilyen tempóban növekvő lakosság mellett bizonyos területeken már most problémát okoz. A Kárpát-medencében élve nem kell aggódnunk azért, jut-e elegendő víz az unokáinknak, ugyanakkor idehaza is komoly gondokat okoz az aszály, főképpen a mezőgazdaságban dolgozóknak. Erről cikket is írt Pottyondy Ákos kollégánk, akit magát is kellemetlenül érint ez a kérdés. Egyes jelentések szerint már 2050-re eljutunk oda, hogy az aszályok miatt kb. kétmilliárd ember fog időszakosan vízhiányos helyen élni. 

  1. Halak

Az ipari halászat kialakulása alaposan megbolygatta az élővizek ökológiai egyensúlyát az elmúlt száz évben 1950 és 2010 között közel 50 százalékkal nőtt meg a kifogott halak mennyisége, ugyanis egyre nagyobb igény mutatkozik a fogyasztásukra. Bár mi, magyarok, nem tartozunk a legnagyobb halfogyasztók közé, globális szinten már jelentkezik a túlhalászat problémája, ami azt jelenti, hogy bizonyos egyedekből – pl. szardínia – olyan sok példányt halásznak, hogy a populáció nem képes újratermelni önmagát. Bár sokáig a cápafélék voltak a legveszélyeztetettebb faj, az utóbbi években már olyan hétköznapi halak is a kihalás szélére sodródtak, minta a tőke-, vagy a tonhal. 

A vizeket szennyezzük, a halak és más állatok gyomrában egyre nagyobb mértékű a műanyag – a tudományos jóslatok szerint 2050-re a tengeri madarak 99 százalékának lesz a gyomrában műanyag. Ezzel párhuzamosan az óceánok savasodnak, ugyanis a légkörből megkötik a szén-dioxidot, majd a szén-dioxid és a víz szénsavvá egyesül – ez szintén nem sok jót jelent halaink számára.

+1 Humusz: a földkéreg felső, tápanyagokban gazdag rétege a szerves állati és növényi része lebomlása révén keletkezik és alapfeltétele az élelmiszerek termesztésének. Csakhogy a modern mezőgazdasági módszerek szisztematikusan csökkentik ezt a réteget. Az ipari termelésben jellemző talajkitakarás és szántás miatt az eső kimossa a talajból a tápanyagokat, szerves „takarás” híján pedig nem képes humusz képződni sok területen. A legtöbb termőterület jelenleg tehát humuszhiányos, azaz már csak műtrágyákkal és adalékokkal tartható életben a termesztés. Jó hír azonban, hogy permakultúrás módszerekkel (ezen belül főleg a mulcsolással) a humuszréteg visszaépíthető – rajtunk múlik tehát, vajon mennyi humusz lesz az évszázad végén a földkéreg tetején.

Hogyan? 

Borbás Marcsi többek között erről mesél videósorozatában: