Sósan, édesen, sajttal vagy mogyorókrémmel töltve – a bundás kenyér ezer arca

Gasztro

Sósan, édesen, sajttal vagy mogyorókrémmel töltve – a bundás kenyér ezer arca

A gyerekek nagy kedvence, de kár lenne tagadni, hogy felnőttként is rajongunk a bundás kenyérét. Nem diétás, de nem is azért szeretjük, egész egyszerűen az egyik legegyszerűbb és legfinomabb (meleg) reggeli, amivel a családnak kedveskedhetünk. Készülhet sósan, édesen, mogyorókrémmel, fahéjjal, banánnal, szendvicskét és tekercsben.

Alighanem a bundás kenyér az egyik legjobb reggeli, amit el tudok képzelni. Bárhol, bármikor, és – kis túlzással – bármennyit képes vagyok megenni belőle. Kényelmesen, meleg teával és két kézzel. Ha szeretnénk meghatározni, valahogy úgy mondhatnánk, hogy a bundás kenyér egy tojásban megforgatott és olajban kisütött kenyérszelet, egy csipetnyi sóval ízesítve. Nem magyar találmány, az őse állítólag  német „armer Ritter” vagyis „szegény lovag” elnevezésű ételből származik, még a római időkből. A korabeli szakácskönyvek „téli búzás sütemény”-ként is említik, ezt a formáját tejbe merítették, olajban pirították, és mézzel meglocsolva tálalták. Olykor én is szoktam a bundájához keverni egy kevés tejet vagy tejfölt – így egyrészt kevesebb tojást használok, másrészt egy kicsit krémesebb, habosabb lesz tőle a külső réteg.

A fokhagymától a lekvárig

Nem az én találmányom a bunda ízesítése. Sokféle szokás elterjedt, például lehet keverni hozzá apróra vágott szalonnakockákat vagy sonkakockákat is, fűszerként pedig az őrölt fekete bors és a paprika is sokszor szóba kerül. A kenyérnél előny, ha egy kicsit szikkadt, száraz, de még szeletelhető. A kenyér helyett előfordul, hogy bundás kiflit vagy bundás zsömlét készítek. A sós bundában készült bundás kenyér frissen és melegen a legfinomabb. Néha megkenem egy kevés tejföllel vagy fokhagymával, de szórtam már a tetejére reszelt sajtot is. Az utolsó szelet azonban mindig egy sima, „minden nélküli” bundás kenyér, nekem az volt és az is marad az igazi.

Fotó: Unsplash 

Feltétként – akárcsak a hagyományos szendvicsekre – a tojásban sütött kenyérszeletekre is tehetünk sonkát vagy szalámit. Ha valaki szereti az extrém variációkat, akár mustárral vagy csípős szendvicskrémmel is megkenhetjük. A párom gyerekkora óta cukorba mártogatja a bundás kenyeret – kipróbáltam, és tényleg nagyon finom úgy is! Bár cseppet sem diétás, de a cukrot helyettesíthetjük mézzel, de lekvárral is kipróbálhatjuk.

Határtalan lehetőségek

Gondolhatnánk, hogy a kolbászos vagy lekváros bundáskenyérnél már nincs tovább, ennél cifrábbat elképzelni sem lehet. Pedig van. Érdemes kipróbálni a bundás kenyér hongkongi változatát is: két szelet kenyér közé édes tölteléket (például mogyoróvajat) kennek, majd az összeragasztott szeleteket megforgatják a felvert tojásban, kisütik, a tetejére vajat és mézet vagy édes szirupot tesznek. Az Egyesült Államokban is közkedvelt étel a bundás kenyér, ott fahéjjal és cukorral ízesítik leginkább. Svédországban a német elnevezéshez hasonlóan „fattiga riddare” („szegény lovag”) néven ismert. Ők lisztből, tejből, tojásból és egy csipet sóból sűrű palacsintatésztát készítenek, ebben forgatják meg a kenyérszeleteket és sütik aranybarnára. Tálaláskor fahéjjal és cukorral szórják meg, esetleg túróval és valamilyen bogyós gyümölcslekvárral tálalják.

Fotó: Pixabay 

French toast

A french toast, vagyis francia pirítós valójában a bundás kenyér nemzetközileg ismert változata. Ez is egy felvert tojásba és gyakran tejbe vagy tejszínbe áztatott, majd serpenyőben megsütött, szeletelt kenyérből álló étel. Szokták nevezni tojásos kenyérnek, bombay-i pirítósnak (Indiában), cigánypirítósnak (az angolok) és szegény lovagok kenyerének is.

A francia pirítóst édesen is lehet tálalni, ilyenkor jellemzően cukrot, vaníliát vagy fahéjat is kevernek a tojáshoz a serpenyőben sütés előtt, majd megforgatják cukorban (gyakran porcukorban), és vajjal, gyümölccsel vagy sziruppal a tetején tálalják. Ha sósan készítik, általában egy csipet sóval vagy borssal ízesítik, majd képesek akár ketchuppal vagy majonézzel is tálalni.

A francia pirítóst a délszláv országokban, édesen vagy sósan fogyasztják, ajvárral, lekvárral, sajttal, prosciutto-val vagy kolbásszal „díszítik”. Brazíliában és Portugáliában hagyományos karácsonyi desszertnek számít. Finnországban a bundát tejből és tojásból készítik, de cukrot és búzalisztet is kevernek hozzá ízlés szerint. Melegen tálalják lekvárral és tejszínhabbal.

Fotó: Pixabay 

Görögországban sokszor fetával és mézzel ízesítik, Indiában a bombay-i pirítóst az utcán árulják az árusok. Norvégiában villásreggeliként terjedt el: itt a fahéj és a kardamom a leggyakrabban felhasznált fűszerek. A spanyol Torrija a francia pirítóshoz hasonló étel – hagyományosan nagyböjtre és a nagyhétre készítik. A szikkadt kenyeret tejbe vagy borba áztatják, mézzel és fűszerekkel ízesítik. Felvert tojásba mártják és olívaolajon megsütik. Végül fahéjat szórnak a tetejére.

Csak a fantáziánk szab határt

S ha mindez még nem adott volna elég ötletet ahhoz, hogy a következő reggeli bundás kenyerünket melyik nemzet ízlése szerint készítsük el, az interneten rengeteg videót találhatunk a francia pirítós elkészítésének mindenféle változatáról. Készíthetjük például úgy is, hogy két szelet kenyér közé sonkát és sajtot teszünk, s együtt forgatjuk meg a tojásban, majd sütjük ki, végül egy kevés borsot vagy paprikát is szórhatunk a tetejére.

Az édes bundás kenyér kedvelői is böngészhetik a videókat a különböző variációk felfedezése érdekében. Sőt, a hagyományos „szendvics” megoldás helyett bundáskenyér-tekercsekkel is meglephetjük a családot valamilyek ráérősebb hétvégi reggelen.