Grenadírmars, krumplis mácsik, gránátos kocka – nálatok hogy nevezik a krumplis tésztát?

Mi volt az ebéd az óvodában? Valami narancssárga krém, amiben fehér tésztakockák voltak, mondtam ellentmondást nem tűrően. Drága szüleim el nem tudták képzelni, mi lehetett, mert a szomszéd kisfiú szerint a krém rózsaszín volt, amiben úszkáltak fehér kockák! Másnap a konyhás nénitől megtudták, hogy krumplis tészta volt az a bizonyos, valamilyen színű krém tésztakockákkal. Persze, hogy nem ismertem fel, mert odahaza másként mutatkozott. Pirosas volt inkább, apró krumplidarabokat fedezhettünk fel benne, és a tetején pedig ropogósra sült hagymakupac billegett. Grenadírmarsnak neveztük. Ezt a fajtát nagyon szerettem, mint minden jó tésztaételt!

Ahogy múltak az évek, megismertem, hogy akárcsak a lecsót, ezt az ételt is mindenhol másként készítik.

Ahány ház, annyi krumplis tészta! Az Ínyesmester javaslata szerint héjában főtt burgonyát kell hagymás zsírba reszelni, és ebben kell a kifőtt kockatésztát megforgatni. Aki Horváth Ilonán szocializálódott, az egy gyönge paprikás krumpliba forgatja bele a kifőtt tésztát. A színe attól lesz halványabb vagy élénkebb, mennyi és milyen minőségű paprikát teszünk hozzá. Ráadásul az ő szakácskönyvében Burgonyás kocka néven találjuk meg, és zárójelben ott áll az is: gránátos kocka.

Honnan ezek a fura nevek? Ha megnézzük a jó krumplis tészta összetevőit, bizony laktató, csöppet sem fogyókúrás étel, márpedig az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szükség volt tartalmas ételekre a katonák ellátásához. Kedvelt volt hát e fogás, amit hatalmas gulyáságyúkban készítettek el a gránátosok számára. Valószínűleg innen kapta a nevét: Grenadiermarsch, vagyis gránátos induló, mert ettől aztán erőre kaptak a katonák. A burgonyás cvekkerlinek vagy granadér mácsiknak is nevezett éteknek a gránátosokra utaló neve szinte minden nép ajkán megmaradt, amely katonái szolgáltak a monarchia hadseregében.

Apukámmal mostanában sokat beszélgetünk étel-emlékekről, ahogy múlnak az évek, úgy lep meg egyre többször régi családi történetekkel. Ágya szélén ülve merengtünk erről a krumplis-tésztás-sztoriról, amikor szomorúan mondta, hogy már a krumpli se a régi. Igen, a régi fajtákat felváltják az újak, ezek aztán ellenállóbbak, jobban tűrik a melegebb klímát, de nem hozzák azokat a régi ízeket. És egyre több az édesburgonya a piacon, meséltem neki, és szép szavakkal lefestettem, hogyan is néz ki a batáta. Ezt az érdekes növényt nemcsak gyökérgumója miatt termeszthetjük, levelei, leveles hajtásai is jóízűek salátának, főzeléknek, köretként, van belőle sárga, narancs, lila, izgalmas ételeket lehet belőle komponálni.

Vajon lehet-e édesburgonyából krumplis tésztát csinálni – álmodott apukám, én meg kaptam az alkalmon, és máris elképzeltem, hogy a kosaramban megbújó szép lila édesburgonyákból hogyan fogom megalkotni neki az újított klasszikust. Házi gyúrt tésztával készült, a szép lila színét mindenképpen meg akartam hagyni, így külön kínáltam hozzá a csípős paprikakrémet. A tetejére hajszálvékony szalonnaszeleteket pirítottam, ami remek ellenpontja lett a batáta édeskés ízének. Így készült el az egykori narancsszínű vagy rózsaszín, később piros grenadírmars lilába hajló változata, mindenki boldogságára.

A recept:

Édesburgonyás tészta baconchipsszel