Imádom a gasztro-realityket. A különböző karakterek közül hamar kiválasztom a kedvencemet, így volt ez Eisler Zsoltinál is, amikor láttam, milyen lelkesen és vidáman főz a Konyhafőnökben. Egyike volt a 24 versenyzőnek, aki kötényt kapott és egészen az 5. helyig nyomult. És közben mindvégig mosolygott. Zsolti mindig is szeretett enni, és nézni, ahogy a nagymamája a borsófőzeléket vagy az aranygaluskát készíti. Érettségi után a színművészetire jelentkezett, de nem vették fel, így hát elment egy gazdasági főiskolára.
„A színészet csak nem hagyott nyugodni, elvégeztem a Gór Nagy Mária színitanodát. A pesti évek alatt mindenféle munkákat elvállaltam, pultoztam, mosogattam, szerettem volna a saját lábamra állni. Közben színészkedtem, sorozatokban tűntem fel,
a Jóban Rosszban címűben maffiózót, a 200 első randiban Viktort, az állatpreparátort alakítottam, de a Társasjátékban is megjelentem egy epizódszerepben.
Mivel magamra voltam utalva, elkezdtem főzni. Először a koleszban csak zacskós levest, aztán az albérletben már komolyabb tepsis rakott cuccokat. A barátaim dicsértek, és egyre jobban belemerültem a gasztronómia világába.”
Aztán egyszer csak a szerelem is belépett az életébe. Mohácson csattant el az első csók. Azt mondja, a felesége, Szigeti Juli – aki egyébként énekesnőként elég jól ismert az electro swing kedvelői körében – fantasztikus nő, ő a példaképe, jóbarát, anya, társ. Neki köszönheti, hogy bekerült a Konyhafőnökbe.
„A tudtom nélkül nevezett be. Huszonnégyen kaptunk kötényt, a célom a séfkabát volt.
Nagyon nehéz időre főzni, amit a nézők látnak, az a valóság, tényleg annyi idő van, sokszor úgy álltam neki a főzésnek, hogy fogalmam sem volt a végeredményről.
Szinte ittam a séfek szavait, nagyon figyeltem rájuk, sokat tanultam tőlük. A gasztronómia azóta is az életem része. A verseny a fine diningról szólt: a harcsaspaprikást úgy gondoltam újra, hogy málnával gazdagítottam az ízét, juhtúrós puliszkával és kaporropogóssal tálaltam. A verseny után Gasztronauta címmel elindítottam egy oldalt a közösségi hálón, arra gondoltam, megpróbálok bemutatni egyszerű ételeket pici kis csavarral, újragondolva, olyan ételeket, amelyeket bárki el tud készíteni otthon, paradicsom helyett paradicsomvízzel, grillezett kápiapaprika-krémmel. Szóval kicsit szétszedem az alkotóelemeket.”
Zsolti másik nagy szenvedélye a busójárás. Mohácsi srácként elképzelhetetlen számára, hogy ne öltözzön be, szerinte hozzá igazítják a busójárást.
„13-14 éves korom óta minden évben beöltözöm busónak, volt rá példa, hogy vizsgát is halasztottam, csak hogy ott lehessek.
Busójáráskor már előző nap megy a zsizsegés, reggel telefonálás a barátokkal, köcsögös babot főzünk, sörözünk. Menet közben derül ki, hogy nincs akkora demizson, amibe belefér a fröccs, ez kardinális probléma tud lenni. Aztán felöltözöm, az aláöltözékre felveszem a nadrágot, a bocskort, aztán jön a bunda, na az többemberes, olyan nehéz, aztán kötéllel összekötjük és biztosítótűvel rögzítjük. Utána bekormozzuk az arcunkat, a kéményből kivert kormot keverjük össze testápolóval, ez a tuti recept. Aztán a busómaszk. Az én specialitásom, ami mindig nálam van, egy átlátszó lakk hátizsák, benne fröccs és kolbász, ezt osztogatom a turistáknak. Ez az egész fantasztikus érzés, aki nem öltözik be, el se tudja képzelni."
Zsolti azt mondja, mindene megvan: szerető család, siker, sok barát. Egy dologban szenved csak hiányt: nem nagyon van szabadideje. Ha mégis akad egy kicsi, azt a családjával tölti, már attól feltöltődik, ha ránéz a feleségére, Julcsira és a lányára, Zoéra. Szeret horgászni, és a barátokkal találkozni, fröccsözni. Főzéssel, busójárással, családdal, barátokkal, filmezéssel kerek egy igazi gasztrofanatikus busó élete.
Nyitókép: Eisler Zsolt
