Angosztura, galanga és zedoaria – elfeledett, de könnyen beszerezhető fűszerek

Gasztro

Angosztura, galanga és zedoaria – elfeledett, de könnyen beszerezhető fűszerek

Istennők neveinek gondolnánk, de mindhárom kedvelt likőrök alapanyagát takarja, különleges ízvilágot nyújtanak és számos gyógyhatással is rendelkeznek. A történelem során az utazók és kereskedők kedvelt portékái voltak, mára mégis kikoptak az európai kultúrából. Három olyan fűszert mutatunk be, amiket könnyűszerrel be lehet szerezni, de nagyon különlegesek, így jókat lehet velük alkotni, kísérletezni a konyhában.

Angosztura

Az angosztura egy Dél-Amerikában (azon belül is inkább Brazíliában és Kolumbiában) őshonos cserje. Barnásszürke kérge adja a fűszert, aminek íze sokáig kitart, keserű, mégis különlegesen zamatos. Ezt a tulajdonságát kihasználva a likőrgyártók előszeretettel alkalmazzák, bár mostanában egyre többször helyettesítik a sárga tárnics gyökérkivonatával.

Fotó: Wikipedia / Edward Hamilton

Az Angostura gyomorkeserűt Johann Gottlieb Benjamin Siegert doktor kísérletezte ki, amikor az 1820-as években Venezuelában végzett szolgálatot. A katonák emésztését próbálta meg egyensúlyban tartani, de likőrje ezután meghódította a világot, és nemcsak gyógyitalként, hanem ételízesítőként is elterjedt.

Nevével ellentétben cseppet sem keserű: előszeretettel használják kávék, fagylaltok, húsok, saláták ízesítésére.

A történelem során egészen különleges módokon is használták a növényt: az őslakos indiánok a kérgét szárították, őrölték, majd a port vízbe szórva a halakat kábították el vele, hogy könnyebb legyen halászni. A modern gyógyszeripar is alkalmazza: emésztést elősegítő, hasmenés elleni és görcsoldó készítményeket állítanak elő belőle. Fűszerként ételekhez is adhatjuk, kiemeli azok ízét, és egészen különleges aromát kölcsönöz nekik.

Galanga

A thai konyhaművészetben terjedt el leginkább, de a malajziai férfiaknak is kedvelt csemegéje: a tőkéjét rágták, hogy az éneklés után kitisztuljon a hangjuk. Ma izgatószerként gyakran teszik likőrökbe is, de ecetekben is jellemző, akár Laosz-gyömbér néven is. Ízét tekintve leginkább a gyömbér és a bors keverékére emlékeztet.

A Távol-Keleten sok mindenre ajánlják: gyulladáscsökkentőként, serkentőszerként, rákos sejtek pusztítására és afrodiziákumként.

A helyiek szerint hasmenésre, torokfájásra, köhögésre és megfázásra is hatásos. Jáván rizses ételeket ízesítenek vele, és a „beras kentjoor” jávai ital is belőle készül. Illatanyagai miatt kedvelt púderekben, különböző illatszerekben is.

Fresh galangal for cooking in the market

Fotó: 123RF

Zedoaria

Fehér kurkumának is nevezik. Délkelet-Ázsiában honos növény, az ausztronézek egyik ősi tápláléknövénye volt. Ehető gyökerének illata a mangóra emlékeztet, de ízében inkább gyömbéres, némi kesernyés utóízzel. Indonéziában porrá őrölve curry pastát készítenek belőle, Indiában pedig frissen használják páclevekben. A thai konyhában nyersen, vékony csíkokra vágva salátába teszik, amit egy nam phrik nevű chilis pastával ízesítenek.

Fotó: Wikipedia / Franz Eugen Köhler (Köhler's Medizinal-Pflanzen)

A zedoaria szárított gyökeréből előállított illóolajat az illatszer- és szappangyártásban használják, de keserű tonikok összetevőjeként is ismert.

A gyógyászatban gyulladás, fájdalom és különféle bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák.

Segíthet a sebkezelésben, fekélyek gyógyításában, illetve menstruációs problémák esetén is. Curcemenolt és szeszkviterpént is tartalmaz, amelyek gyulladáscsökkentő, daganatellenes, májvédő és neuroprotektív hatással rendelkeznek

Fotó: Flickr / Norio Nomura

Porított gyökerét étrendkiegészítőként is megvásárolhatjuk: étvágyjavításra, emésztés támogatására, kólika enyhítésére, görcsök ellen, gyulladáscsökkentőnek, szorongásoldónak és szúnyogriasztó szernek is ajánlják. Nyugatról a kurkuma kiszorította, mint fűszert, ami nagy kár, mert gasztronómiai felhasználása igen sokrétű: virágából például salátát is készíthetünk.

Nyitókép: Galanga virága – Fotó: Wikipedia / Yercaud-elango