Újdonság az egy.hu oldalán
Olvasóink pontosan tudják, hogy Borbás Marcsi munkásságának egyik legnagyobb értéke, hogy mindig közel hozza a nézőkhöz az embert: legyen szó vidéki gazdáról, hagyományőrző kézművesről, vagy elismert és népszerű emberről, - mindenkit ugyanazzal a nyitottsággal és tisztelettel mutat be nekünk évtizedek óta. Marcsi neve mára fogalommá vált, nincs még egy olyan televíziós, akinek személyiségében a kíváncsiság, az emberség és a hitelesség egyértelműbben lenne jelen, több mint 30 éve.
Hamarosan új műsor indul az oldalunkon. Az új formátumú beszélgetős műsorban nemcsak Marcsi vendégei, hanem ő maga is új oldaláról mutatkozik meg. Az interjúban arról beszélgettünk, hogyan született meg a műsor ötlete, mitől lesz ez más, mint a korábbi, tőle megszokott produkciók, és mit keres benne ő maga – emberként és műsorvezetőként.
Ma, amikor mindenki a short-ok meg a reals-ek világában minél rövidebben és tömörebben próbál eljutni a közönséghez, te egy nyugodt, tartalmas, beszélgetős műsorban gondolkodsz. Miért?
Én gondolat snack-nek hívom ezeket a rövid műfajokat. Azt gondolom, nem szabad megengednünk magunknak, hogy csak és kizárólag ilyen tartalmakat fogyasszunk. A világ ugyan felpörgött körülöttünk, de az igazi értékek még mindig ugyanazok, és ezeket meg is kellene őrizni. Az egymásra figyelés, a jó dolgok iránti nyitottság, a példaképek megtalálása és megmutatása, az új dolgokra való kíváncsiság vagy éppen mások sorsának megismerése,- nemcsak a saját személyiségünket, hanem a világhoz való viszonyunkat is formálja. Egyszerre jelent viszonyítási alapot, mércét, útmutatást, és sok esetben kontrollt is. Nem szabad elengedni ezeket. Biztos vagyok benne, hogy nem csak engem köt le az, ha megismerhetek olyan értékes embereket, akik a saját életükkel példát mutatnak, és elmesélik, mi fontos nekik, milyen értékek mentén gondolkodnak, hogyan hatnak a szűkebb és tágabb környezetükre, és mit tesznek nap mint nap azért, hogy össztársadalmilag nyomot hagyjanak. Mindenki meríthet ezekből a történetekből. Abból, ha megtudjuk, meghallgatjuk, hogy mások hogyan élnek, kinek mi ad erőt a boldogságteremtésben, ki hogyan csinálja, hogy ne csak saját magát és a szűk környezetét priorizálja a hétköznapokban, hanem a közösségért is hajlandó legyen áldozatot vállalni.
Igen, és akkor már ott is tartunk, hogy kik lesznek ebben a műsorban a beszélgetőtársak? Ismerve téged, nyilvánvalóan nem az anyagi javakban vagy csak a népszerűségben mérhető siker az, ami a meghívottak kiválasztásnál az elsődleges szempont volt…
A fő szempont az volt, hogy legyen valami ügye, valami fontos ügye, ami az életén végigvonul, vagy ami neki erőt ad a saját életében. Hogy ne csak egy sikeres karriert vagy egy népszerű embert lássunk egy felszínes beszélgetésben, hanem mélyebb mondanivalónk legyen. Ezeknek az embereknek a többsége nem országos ismertségű, nem szerepelnek az újságok címlapján. Természetesen sokukat egy bizonyos kör jól ismer, de a szó szoros értelmében nem sztárok. És aztán van közöttük olyan is, akiről szinte mindenki hallott már, de mégsem köztudott az ő “ügye”, mert eddig másról és máshogy kérdezték.
Magyarul a hitelesség az egyértelmű szempont, és a nem percemberség.
Ez a legfontosabb, a nem percemberség. És hogy ez átjöjjön, értéket közvetítsen, ahhoz odafigyelés és idő kell. Ezt nem lehet 40 másodpercben elmesélni. Sajnos manapság a felszín alatti mélységekre nagyon kevés időt szánnak az emberek. Addig, amíg a szüleink generációja még minden alkalmat megragadott arra, hogy a család összejöjjön, hogy a barátokkal találkozzanak, hogy a névnapot, a születésnapot, megünnepeljék, vagy csak egyszerűen kártyázzanak és közben beszélgessenek, ez mára szinte teljesen megszűnt. Nagyon megritkultak a személyes találkozások, összejövetelek. Vannak kultúrák, ahol ez még működik. Ha valaki járt Olaszországban, akkor láthatta, hogy ott a fiatalok nem a telefonjukat nyomkodják az utcán, hanem egymással foglalkoznak, beszélgetnek. Az idősek, az asszonyok és a férfiak is kinn ülnek, beszélgetnek. Tudnak egymás ügyeiről, kíváncsiak egymásra, megbeszélik a hétköznapi dolgokat, kapcsolódnak egymáshoz, a közösséghez. Nem zárják magukra a spalettát, hogy ne lássanak senkit és őket se lássa senki. Én rengeteget utazom itthon, és ha végigmegyek az országon, szomorúan látom, hogy este 6 után alig-alig látsz embert az utcán. Sokszor még a nagyobbacska városokban sem. És ez nem azt jelenti, hogy kávéházakban pénzt kell költeni, hiszen nem kerül pénzbe az utcán, a parkban, egymás udvarán, bárhol összeülni, beszélgetni. Mindezt azért, hogy tudjunk egymásról, és ne csak felszínesen ismerjük a másikat. Próbáljuk ténylegesen megérteni egymás gondjait, ismerjük meg a másik céljait, az életről való gondolatait! Közhely, de igaz: az ember társas lény. Nem arra született, ami felé most tart a világ. Ha elszigeteljük magunkat, ha már túl fáradtak vagyunk ahhoz is, hogy beszélgessünk, észre sem vesszük, mekkora plusz energia rejlik a közösség erejében.
Ezzel a műsorral is ezt szeretném üzenni. Nyissunk a világra, hallgassuk meg egymást, legyünk kíváncsiak, találjunk magunkban és a közösségünkben “ügyeket”. Olyan célokat, amelyekért érdemes áldozatokat hozni és dolgozni. Ha ez a műsor csak arra lesz jó, hogy meríteni tudjunk egy másik ember életéből, gondolataiból, hogy erőt és adott esetben tudást kapjunk a magunk dolgainak a kezelésében a saját céljainkhoz - már megérte.
Minden beszélgetés viszonyítási alap ugyanis, az ember mindent, amit hall, önkéntelenül is levetíti a saját életére, a saját közösségére. Inspirálni is szeretnénk a nézőket, hiszen ezekből a beszélgetésekből rengeteget lehet tanulni.
Ki lesz az első vendég?
Az első vendég egy nagyon nyitott, csupaszív nő, aki elképesztően önzetlenül adja át a tapasztalatait, és segít másokon. Rendszeresen hallgatom őt, mert minden téren inspirál. Kende Hoffher Krisztináról van szó. A vele készült beszélgetést jövő pénteken, október 10-én tekinthetik meg a nézők az egy.hu oldalon. A következő héten Berecz Istvánnal találkozhatnak, akinek neve egyet jelent a hiteles és szenvedélyes néptánccal. Aztán jön Uliczki Dóra, a Titkos Kert megálmodója. Ő az, aki trendet indított el a díszkertművelés terén Magyarországon. Márfi Márkkal is készült egy adás. Ő egy nagyon fiatal színész, aki nemcsak egyéniségével és tehetségével, de értékrendjével is kitűnik a kortársai közül.
Ez a műfaj, amibe most belevágsz, furcsa mód nálunk inkább férfiakhoz kötődik. Miben lesz más ez a műsor szerinted így, hogy egy ízig vérig nő a kérdező?
Mindig más a női szempont. De ez a műsor nem csak ebben lesz más. Ebben az esetben én nem csak kérdezek, hanem aktívan részt veszek a beszélgetésekben. Nem interjúkat csinálok, hanem megosztom a saját gondolataimat, az én életem tapasztalatait is. Beszélgetőtárs vagyok, aki a saját véleményét, a saját meglátásait is hozzáfűzi a vendég gondolataihoz. Hiszen pont ez a cél: kapcsolódjunk egymáshoz, tanuljunk egymástól.
Ha most feltenném neked azt a kérdést, ami ennek az induló műsornak a mozgatórugója, pontosabban azt, hogy Borbás Marcsi, mi a te “ügyed”? - akkor mit válaszolnál?
Amióta a nyilvánosság előtt dolgozom, nekem mindig pontosan ugyanaz volt a legfőbb “ügyem”: hogy segítsek megőrizni az értékest, hogy visszahozzam, összegyűjtsem és megmutassam a minőséget és a fontosat. Mindent, amit 31 éve teszek a saját szakmámban, azt emiatt és ezért teszem.
Hogyan lett a műsor címe: “Átvinni a napot az égen”?
Nem szeretem a szokványos címeket. Tudom, hogy a rövid, tömör, fülbemászó hívószavak világát éljük, de én olyat szerettem volna, aminek önmagában is története, üzenete van. Létezik egy indián törzs, akik hitük szerint azért vannak a világon, hogy minden nap átsegítsék a Napot az égen. Jung az írta róluk: irigyli őket, mert van egy sziklaszilárd feladatuk. És valóban: ez a fontos feladat valószínűleg rendkívüli tartást, küldetést, azaz a létezésüket meghatározó “ügyet” adhat nekik nap mint nap. Úgyhogy mindenkit arra biztatok, nézzék a műsort, és közösen vigyük át egyik napot a másikba!
Átvinni a napot az égen...minden pénteken az egy.hu-n!
Van egy versed?
Küldd el nekünk a kedvencedet!
