Szórakozás, kapcsolattartás, önkifejezés, információforrás – a mai kiskamaszok számára mindezt együtt jelenti a közösségi média. Életük szerves része, a szülők azonban nem minden esetben látják át, hogy mi történik a laptop vagy a telefon használata közben, kikkel kerül kapcsolatba a gyermek és milyen hatások érik. Ez aggodalmat és bizonytalanságot szülhet és felveti az ellenőrzés lehetőségét. Ugyanakkor az is fontos kérdés, hogy a kontroll meddig indokolt, és mikor válik tolakodóvá. A túlzott figyelem megingathatja a bizalmat, a teljes szabadság viszont komoly kockázatokat rejt.
Médiakutatót, pszichológust és iskolai szakembert kérdeztünk a téma kapcsán.
Ahhoz, hogy megértsük, miért ilyen érzékeny kérdés a közösségi média használata ebben az életkorban, érdemes magát a kiskamaszt is közelebbről megnézni. A témában Regőczi-Balogh Eszter pszichológus kalauzol bennünket. „A kiskamaszkor pszichológiai értelemben egy érzékeny, fokozott odafigyelést igénylő életszakasz. A nagy testi, érzelmi és lelki változások, a szélsőségek és próbálgatások időszaka, amely átmenetet jelent a gyermek- és a felnőttlét között. Ebben az időszakban intenzíven formálódik a fiatal énképe, önismerete és önértékelése, miközben egyre fontosabbá válik számára a kortárs kapcsolatokhoz való tartozás és az önálló identitás kialakítása. Ez egy hosszan tartó, sok bizonytalansággal járó folyamat, amely a kamasz és a szülők számára egyaránt kihívásokat, konfliktusokat és érzelmi szélsőségeket hordozhat, ami bizonyos keretek között a fejlődés velejárója."
A korszak kihívásaival való megküzdést számos tényező befolyásolja, a szociális közeg, a kortársak elvárásai, a normák, a társas támogatás vagy éppen annak hiánya. A mai digitális világban ezek a hatások nagymértékben jelenhetnek meg a közösségi médián keresztül. Nem mindegy, hogy a kamasz passzív tartalomfogyasztóként jelenik meg, kapcsolattartásra használja a különböző platformokat, vagy aktív tartalomgyártóként is részt vesz az online térben. A közösségi média érzékenyítő hatását éppen az adja, hogy egyszerre rengeteg lehetőséget és ingert kínál, amelyek között a kamasznak nehéz eligazodnia és határokat szabnia. Ebben a térben a fiatal egyszerre találkozhat irreális elvárásokkal mind a külsejét, mind a személyiségét illetően éppúgy, mint az önelfogadást és a mentális egészséget támogató tartalmakkal, áldozatává válhat online bántalmazásnak, ugyanakkor találhat támogató kortársi vagy felnőttekhez kapcsolódó kapcsolatrendszert is. A tartalomgyártás lehet az önkifejezés és a kreativitás terepe, másrészt magában hordozza a határátlépés és a veszélyeztetettség kockázatát is. Nehéz az információk szűrése, azok valóságtartalmának megítélése és a kiskamasz énképébe való beépítésének mértéke. S ha mindez nem lenne elég, az online tartalmak állandóan elérhetőek, a túlzott ingerek megterhelőek lehetnek, és a kimaradástól való félelem egyfajta belső versenyt eredményezhet.
Ez a rengeteg inger, elvárás, 24 órás készenlét olyan feladatokat ró ezekre a gyerekekre, ami még egy felnőtt számára is kihívás. Ha ehhez hozzátesszük a kamaszkor érzelmi és identitásbeli kihívásait, jól látjuk, hogy ez annyira bonyolult folyamat, amelyben nem lenne szabad magukra hagyni a fiatalokat. Ebben kiemelt szerepe van a digitális nevelésnek, a közös eszközhasználatnak és az online térrel kapcsolatos párbeszédnek. Itt fontos, hogy mindig az életkornak megfelelő legyen a lehetőségek és a veszélyek feltárása, és szerencsés esetben kialakuljon egy olyan közös élmény- és kommunikációs tér, amelyben a szülő és a gyermek meg tudja beszélni az online élményeket, szabályokat, adott esetben dilemmákat.
Bizalom és kontroll
egyensúlya nem általánosítható, azt minden családban a saját kapcsolati dinamika és a kiskamasz digitális érettsége mentén kell kialakítani. A két véglet, a teljes szabadság, vagy az állandó ellenőrzés helyett a rugalmas, közösen kialakított keretek jelentik a jó megoldást. Nemcsak a szabályok fontosak, legalább annyira lényeges a kamasz autonómiájának, magánszférájának tisztelete, ez egy folyamatosan változó, nagy türelmet és alkalmazkodást igénylő egyensúly. A kamaszkor az az életszakasz, amikor különösen nagy szükség van a szülői támogatásra és megértésre. Ha már megvannak a közös alapok, amelyeket akár korábbi életkortól fontos építeni, akkor a nehézségek is könnyebben kezelhetővé, kimondhatóvá és megoszthatóvá válnak.
A kiskamaszok digitális világa éppen azért jelent kihívást a szülők számára, mert sokszor rejtve marad előttük. Az innen érkező inger- és információdömping, a kortársi kapcsolatok nagy része olyan felületeken zajlik, amelyeket a felnőttek kevéssé ismernek. Ezekre a „láthatatlan terekre” hívja fel a figyelmet Glózer Rita médiaszakértő. Teljesen más online felületeken kommunikálnak, mint a felnőttek. A mindennapi kapcsolattartás során az osztálytársakkal és a barátokkal messenger-csoportokban beszélnek, itt az iskolai ügyek mellett informális beszélgetéseket is folytatnak. „A közösségi élmény jelentős részét a tartalommegosztó felületeken szerzik. Meghatározó a TikTok a közös témák kialakításánál. Nemcsak nézik a videókat, kommentelnek és üzeneteket is küldenek. És sok kiskamasz számára a játékokat közvetítő felületek is fontos kommunikációs csatornák, ilyen például a Discord, ami az online játék mellett chat- és hangalapú beszélgetést is lehetővé tesz, gyakran nemcsak ismerősökkel. Emellett számos játék, mint például a Minecraft saját beépített csevegőfelülettel rendelkezik, itt is sor kerülhet spontán, akár idegenekkel folytatott beszélgetésre is. Ezért teljesen érthető a szülők aggodalma, hiszen ezeken a felületeken számos veszély leselkedhet rájuk.”
Milyen baj érheti a serdülőket ezeken a felületeken?
A leggyakoribb az online zaklatás, az ő világukban ez nem feltétlenül nyílt támadást jelent, hanem gúnyos megjegyzéseket, kizárást egy csoportból, pletykák terjesztését vagy kínos képek küldését. Ez azért is különösen fájdalmas lehet a serdülő számára, mert nem ér véget az iskola kapujánál, hanem nulla-huszonnégyben folyamatosan jelen van. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy kiskamasz nem mindig tudja felismerni a manipuláció jeleit és előfordulhat, hogy túl sok információt oszt meg idegenekkel, amivel visszaélhetnek. Az életkornak nem megfelelő, adott esetben erőszakos, félelemkeltő videók szorongást kelthetnek. Az sem szerencsés, ha az online világban megjelenő lájkok, követők és kommentek száma az önértékelés mércéjévé válik, amiből megfelelési kényszer és önbizalomhiány is kialakulhat. Nagyon fontos a digitális lábnyom kérdése is, hiszen a kisdiákok nincsenek tisztában azzal, hogy amit ma viccesnek gondolnak, az hosszú távon is nyomot hagy, ennek következményeit még nem látják át.
Biztonságos és kiszámítható háttér
A szakértő szerint a legnagyobb veszély az, ha a gyerek egyedül marad az online térben megélt nehéz helyzetekkel. Ebben az életkorban nem a tiltás és a teljes kontroll jelenti a leghatékonyabb védelmet, hanem egy olyan biztonságos, kiszámítható háttér kialakítása, amelyben a kiskamasz kérdezhet, mesélhet és segítséget kérhet, mielőtt komolyabb bajba kerülne. A szülő feladata, hogy megtalálja az egyensúlyt a kontroll és a bizalom között, azt az arany középutat, amely egyszerre ad kereteket és hagy teret az önállósodásnak.
Fontos, hogy a gyerek pontosan értse, mi miért történik. Az ellenőrző alkalmazások a telefonján a biztonságát szolgálják, és nem a magánélete megsértéséről szólnak. Éppen ezért lényeges, hogy ezek ne titokban jelenjenek meg, hanem közösen megbeszélve, előre tisztázott keretek mentén.
A kiszámíthatóság biztonságérzetet ad, míg a rejtett megfigyelés rombolja a kapcsolatot.
A szabályokat érdemes a gyermek életkorának és digitális érettségének megfelelően kialakítani és az idő előrehaladtával rugalmasan alakítani. Ha a kiskamasz felelősen használja az eszközeit, egyre nagyobb szabadságot kaphat. A beszélgetés mindennél fontosabb. A beszélgetés kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban. Az applikáció adatokat mutat, nem segít az élmények értelmezésében, nem tanít meg a határok felismerésére, az érzelmek feldolgozására.
Ha a szülő kizárólag ellenőriz, de nem kérdez és nem figyel, a gyerek nem a probléma megoldását, hanem az elrejtését tanulja meg.
A rendszeres, hétköznapi beszélgetések arról, hogy kivel kommunikál, mi esett jól vagy rosszul - minden technikai szűrőnél többet érnek. Ezek teremtik meg a közös alapot, amihez a későbbi nehezebb helyzetekben vissza lehet nyúlni.
Az online térben megjelenő konfliktusok és bántások
ma már szorosan összefonódnak az iskolai élettel, még akkor is, ha látszólag az iskolán kívül történnek, hiszen a digitális világ nem különül el a gyerekek mindennapjaitól, így az ott zajló események óhatatlanul hatással vannak az iskolai közösségekre – hangsúlyozza Dornné Balogh Szilvia pedagógus, a Pécsi Tudományegyetem gyakorló iskolájának igazgató-helyettese. „Amikor az online térben csúfolódnak egymással, kiközösítik, lejáratják a másikat, pletykákat terjesztenek, vagy engedély nélkül megosztanak képeket a másikról, ezek a történések gyakran az osztálytermekben is megjelennek. Ennek jól látható jelei a megromló baráti kapcsolatok, a klikkesedés, egy diák hirtelen elhallgatása, vagy épp ellenkezőleg, szokatlan indulatkitörése, ha egy tanulónak romlik a teljesítménye, vagy olyan konfliktusok kerülnek felszínre, amiről azt mondják, hogy egy online csoportban indult. Hogy egy konkrét példát mondjak, az egyik felső tagozatos osztályban egy hétvégi csoportos csevegés során elindult egy csúfolódó üzenetfolyam, ami hétfőn már nyílt kiközösítésben folytatódott. Az érintett tanuló nem mert szólni órán, a többiek pedig összesúgtak a háta mögött és kinevették, vagyis az online bántás az offline térben is következményekkel járt."
A pedagógus tapasztalata szerint a szülők hozzáállása két véglet között mozog
Az egyik a túlzott ellenőrzés, amikor belenéznek a telefonjába, elolvassák az üzeneteit vagy magyarázat nélkül letiltják bizonyos felületek használatát. „Lehet hogy ez rövid távon biztonságot ad, de hosszú távon azt eredményezheti, hogy a gyerekek elrejtik a problémákat. A másik véglet, ha magára hagyják a gyereket azzal, hogy ő már úgyis ért hozzá és hogy ez az ő világa, nincs kérdés, beszélgetés, a szülőnek fogalma sincs róla, hogy mi zajlik az online térben. Ez azért veszélyes, mert ilyenkor a gyerek magára marad a konfliktusokkal és gyakran már túl későn derül ki, hogy baj van. A tapasztalat azt mutatja, hogy a leghatékonyabb a tudatos kísérés, az érdeklődés, beszélgetés, a megfelelő keretek és nem az állandó kontroll.”
Az iskola, mint kulcsszereplő
A szakember szerint az iskola kulcsszereplő ebben a folyamatban, mivel közösséget formál és mintát ad. „Fontosak azok az osztályfőnöki órák, amikor az online viselkedésről, a következményekről és az empátiáról esik szó. Lényeges, hogy tisztázzák azokat a szabályokat, hogy mi számít bántásnak, mit tesz az iskola akkor, ha az online térbe történt piszkálódás a közösséget is érinti. Az is fontos, hogy a gyerek tudja, hogy kihez fordulhat akkor, ha úgy érzi, bántják vagy bajban van, és mindezt biztonságosan megteheti. A pedagógusok feladata az is, hogy közvetítsenek konfliktus esetén, és ne büntetésközpontúan, hanem a megértésre és a jóvátételre törekedve. Előfordult például, hogy egy tanulóról egy csúnyán megszerkesztett képet terjesztettek. Ebben az esetben nemcsak a terjesztőkkel beszéltünk, hanem az egész osztály közösen dolgozta fel a témát, hogy mit jelent a digitális felelősség, és hogyan lehet helyrehozni az így okozott kárt. Azóta az eset nem ismétlődött meg. A szülőknek azt javasoljuk, hogy rendszeresen beszélgessenek a gyerekekkel az online élményekről, ne csak akkor, ha baj van. Ne bagatellizálják az adott problémát, de ne is dramatizálják. Tudatosítsák a kiskamaszban, hogy a segítségkérés nem árulkodás. Ha felmerül egy nehezebb helyzet, a szülőt sem hagyjuk magára, ha felveszik a kapcsolatot az iskolával, szívesen segítünk. Hiszen az online konfliktusok ma már az iskolai közösségeket is érintik, és hatékonyan akkor tudjuk őket kezelni, ha a gyerek, a szülő és az iskola együttműködik.”
A legfontosabb üzenet a gyerekek felé: nincsenek egyedül, és van segítség – offline és online is.
Fotók: 123rf
Felnőttkori telefonfüggés
A figyelem szétesése és az együttlétek lassú kiüresedése
