Átlagos termete 40-60 centiméter, de feljegyeztek már 80 centis példányokat is. Szára a felső részen keresztben átellenesen elágazó és zömmel levéltelen, négyszögletes keresztmetszetű. Levelei tőállóak, háromszög-tojásdadok vagy háromszög-lándzsásak, szélük csipkés, fonákuk szürkén molyhos.
Virágzáskor a virágzat ágai bókolnak, így a virágok a felső ajkukkal lefelé állnak. A virágok liláskék színűek, és májustól egészen júliusig gyönyörködhetünk bennük.
A kónya zsálya mészkedvelő faj, a löszpusztarétek jégkorszak utáni maradvány faja. Pontusi-pannon flóraelemként tartják számon, és ma már csak két helyen található meg hazánkban: a Hevesi-síkon illetve a Tiszántúlon. A magyar löszpusztarét társulásaiban olyan fajok szomszédságát kedveli, mint a borkóró, a macskahere, a pusztai meténg, a tavaszi hérics vagy a vetővirág.
Érdekessége, hogy viszonylag könnyen hibridizálódik rokonával, a ligeti zsályával (Salvia nemorosa): az így létrejövő hibridet Salvia x betonicifolia-nak nevezzük. Idehaza még nem számoltak be róla, de a szomszédos Romániában más fajokkal is hibrideket alkotott, ami izgalmas sokszínűséget eredményezett élőhelyein.
Idehaza négy kiemelt lelőhelye ismert: Kondoros, Ecsegfalva, Nagy-Tatársánc (Pusztaföldvár), valamint a Csanádi-puszták.
A feljegyzések szerint a szarvasi Vajda Péter Gimnázium még ma is őrzi azt a herbáriumot, amelyet Koren István, a Szarvasi Főgimnázium növénytan- és botanika tanára készített 1881- ben a „Nagy-Kondoros" egy határmezsgyéjén talált kónya zsályából és más, itt előforduló jellegzetes fajokból. A korabeli leírások érdekessége, hogy a kondorosi kónya zsályát így jellemzik ebben az időszakban: „a legelőn Kondorostól Szarvas felé haladva széltében-hosszában, jobbra is, balra is, mintha vetették volna".
Sajnos mára semmi sem maradt ebből a gazdagságból, és egyre nagyobb fáradságot jelent a faj megőrzése.
A Soroksári Botanikus Kert kiemelt szerepet játszik védelmében, hiszen az egykori kondorosi állományból származó génanyagot őrzik és hasznosítják.
Ezekből magvetéssel szaporított példányokat ültettek ki eltérő edafikus és mikroklimatikus adottságokkal rendelkező nyílt parcellákba. Mivel a faj nyílt felszínű homoktalajon nagyon könnyen szaporodik magától, a lehullott termések pedig még abban az évben csíráznak, ha megfelelő mennyiségű csapadékot vagy öntözést kapnak, talán van remény arra vonatkozóan, hogy sikerül tartósan növelni a kónya zsálya állományát.
A szakemberek egybehangzó véleménye szerint csak állományának felszaporításával biztosíthatjuk a hazai populációk fennmaradását, ezért folyamatos munkával, az illetékes természetvédelmi hatóságokkal egyeztetve olyan helyekre is visszatelepítik a fajt, ahonnan már kipusztult (például Cegléd-Abony, Kecskemét-Csongrád, Tótkomlós és Orosháza környékén). De ne feledkezzünk meg a Százhalombatta által kínált lehetőségekről sem, hiszen ezen a területen potenciális termőhelye már eleve adott.
Mivel kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik, és igen mutatós növény, újra és újra előkerül dísznövényként történő alkalmazása is, illetve illóolajának kinyerése, amely kellemes illatának köszönhetően az illatszergyártók és a gyógynövény szektor érdeklődését is felkeltette.
Vonzó tulajdonságai csábítóak, de feledjük, hogy fokozottan védett növényünk, amelynek természetvédelmi értéke rendkívül magas. Vigyázzunk rá!
Nyitókép: Wikipedia / Salicyna és Wikipedia / Salicyna
