Nagyon szeretem a karácsonyfát, és be kell valljam, én nem bontom le Vízkeresztkor. Jólesik, hogy ott van velünk, fényfüzére melegséget sugároz a téli estékbe. Nagyböjt idején viszont már nincs helye odabent, ilyenkor kerül ki a szobából, napokig űrt hagyva maga után. Legtöbbször töves fenyőfánk van, és néhány hetes akklimatizálódás után kerül az előre elkészített gödörbe, hogy aztán ott bontogathassa ki újabb hajtásait.
Mire jó a kidobott karácsonyfa?
Az elmúlt karácsony vágott fenyővel ajándékozott meg. Sudár, szép kis fenyő volt, mostanra megszáradtak az ágai. Miközben megfosztottam a díszeitől eszembe jutott, hogy nemrég egy rádióműsorban a karácsonyfa újrahasznosításáról hallottam egy beszélgetést. Arról beszélt az állítólagos szakértő, hogy karácsony után a fenyőfát nem szabad kidobni, hanem készíthetünk az ágaiból fenyőrügy-szörpöt, fenyőtű-teát, forrázatából élénkítő fenyőfürdőt, ami különösen megfázásos esetekben lehet jó. Ez egy tévút, amit nem ajánlok senkinek sem! A karácsonyfának árusított fenyők nem arra valók, hogy étel-ital készítésére, vagy gyógyászati célra felhasználjuk őket! Értékesítés előtt legtöbbször vékony viaszréteggel borítják be őket, hogy minél tartósabbak legyenek. Útközben, a kereskedésben, az utcán számos szennyeződés rakódhat rájuk. Napokon át a szobában por hullik rá, beszövi a pók, rápotyog a csillagszóró. A karácsonyfa nem ennivaló, nem gyógynövény! A saját fenyőnket, azt bátrabban használhatjuk ilyen célokra, ha józan eszünk úgy ítéli meg, hogy vállalhatóan tiszta.
A komposztba bekerülhet és mulcsként is hasznosítható
Komposztálni viszont lehet a karácsonyfát, nem érdemes kivárni azt, amíg zöldhulladékként elszállítják. Bár egy igazi kertben zöldhulladék nem is keletkezik! A levágott fenyőhajtásoknak, a ledarált ágaknak mulcsként is örülnek a savanyú talajt kedvelő növényeink. Magát a törzset, vagy az egész lombja vesztett fát dekorációs célokra is felhasználhatjuk. Tavaly egy kedves kertben láttam egy attraktív megoldást arra, hogy hogyan támad fel a karácsonyfa például húsvétra.
Készítsünk tavaszi dekorációt a száraz fenyőből
Ehhez a száraz karácsonyfa ágait lemetszettem úgy, hogy három „emelet” maradjon belőle, vagyis hasonlóan nézzen ki, mint egy három emeletes tortás tál. Miután szépen kialakítottam, egy nagy cserépbe állítottam bele. Levágott gallyai máris az új ágyás földjét gazdagították.
Ezután következett a három szint kialakítása, vagyis szőlővesszőkkel való befonása. A lugasról lemetszett hosszú szőlőágakkal körültekertem a törzset. Ahhoz, hogy biztosan álljon, ne ugorjon össze, keresztbe belefontam közé három egyenes szálat is. Az indákat egymásba, egymás alá rejtettem, így szépen megtartják egymást. Az alsó, legnagyobb szintre kerültek a legvaskosabb szőlőindák, a vékonyabbakat félretettem a felsőbb emeletekhez, így harmonikus, a természet egységét követő forma alakult ki.
Természetes alapanyagok a kertből
A vesszőszinteket moharéteggel borítottam be. Úgyis keletkezett egy igen árnyékos rész a kertben, ahonnan némi mohát mindenképpen fel kellett szednem, ezek most jó helyre találtak itt. A szép zöld látványt feldobja, hogy különféle mohákat rakosgattam egymás mellé, van, sötétebb és világosabb zöld csoportok, selymesebb és rusztikusabb felületek váltják egymást.
Finoman beöntöztem, és gyönyörködtem is az elkészült alapban, mert azután már a beültetés és a dekorálás következik, ami a legszebb része az alkotásnak!
Előre összegyűjtöttem kőrózsákat, amelyek kinőtték a cserepüket. Nárciszhagymákat, amelyeket kitúrt a vaddisznó a kert végében, de valamiért mégsem ette meg őket. Zuzmós faágak, hatalmas tobozok, amelyek itt is jól mutatnak, nem csak az adventi dekorációban. Krémszínű és bordó nárciszhagymákat a kertészetből, tollmadarakat, agyagtojásokat, barkaágakat a húsvéti kellékeim közül. Ezeket mind szép egységgé komponáltam, ügyelve arra, hogy a hagymáknak legyen elegendő föld a kapaszkodáshoz, a tápanyagfelvételhez, és a fényre való nyújtózkodáshoz.
Dekoráció, ami önálló életet él
Amikor elkészült, finoman megspricceltem vízzel egy szórófejjel ellátott palackból, és mostantól az időre és napsütésre bízom. Már magában így is szépen mutat, belezöldell a még kopár előkertbe. De reményeim szerint amint melegedik az idő, napról-napra más arcát fogja mutatni. A böjti időszak kellemes és visszafogottan elegáns, természetes szépséggel fogja fogadni a hazatérőket, a hozzánk látogatókat. És ha minden jól megy, húsvétra szárba szökkenek a virágok, kihajtanak a hagymák virágai, és színes-illatos örömmel fog megajándékozni. Azt hiszem, a tavasz, az újjászületés, a körforgás és a feltámadás méltó alkotásához adott alapot a mi kedves karácsonyfánk!
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A finn természetesség
A biodiverzitás különleges árnyalata, ami egészséget és harmóniát teremt
