Régóta készültem már megnézni a soproni csodakertet. Tavalyi látogatásom alkalmával a Hűség városában Velekey Balázzsal, a lenyűgöző videóiról ismert legendás túrakerékpárossal sikerült nyélbe ütni a találkozót. Most pedig a nyár végére jött el az alkalom, hogy előttem is feltáruljon Mogyorósi Rita kertjének kapuja. Virágvölgynek hívják Sopronnak ezt a részét, de csöppet sem romantikus virágoskertekre utaló környéken bújik meg Rita virágrengetege. Amint kitárul a kapu, egy egészen buja, szinte áthatolhatatlan virágtengerben találjuk magunkat. Hogyan született ide a kert?
Valamikor szőlőhegy volt itt, hagyományos, permetezéses műveléssel. Ha esett, sáros víz rohant lefelé a hegyoldalon. Nem volt itt más, csak kiöregedett, elszomorodott szőlő. Ebből kellett kihoznom valamit. Apránként kezdtem alakítani, talajjavítással, egyre több növény ültetésével, rengeteg munkával.
Falusi lány vagyok, nekem szívem csücske volt mindig is a virágos kert. Eleinte Harkáról, a nagyim kertjéből hoztam a növényeket. Csuda érdekes, hogy vannak olyanok, amiket régen nem szerettem. Ahogy érik az ember, úgy változik a virágokhoz való viszonya is. A hunyorok is a nagyim kedvencei voltak. Átmentettem őket, és most már érzem, nekem is kedvesek lettek!
Miért éppen az évelőkre esett a választásod? Amerre nézek, csupa évelő, és köztük bújnak meg a cserjék, ágaskodnak a facsemeték. Olyan érzésem van, mintha a természetet utánoztad volna le, ahol a lágyszárúak védelmében nőnek meg a bokrok, és ők dédelgetik a fákat, míg azok megerősödnek.
Postosan így van! Tudom, hogyha megnőnek majd a fák, egy sor virágnak búcsút inthetek. De ez nem holnap lesz, és akkor talán beérem majd kevesebb virággal, kevesebb munkával is! Az évelők közé bogyós gyümölcsöket ültettem. Vegyesen, van itt berkenye, mézalmácska, rózsaszín virágú bodza, díszalma. Igazi madárcsemegék, de készül belőlük szörp is. És olyan szépen díszítenek! A fákat csöppnyi koruktól nevelem. Egyrészt azért, mert a kis csemete megfizethető. Másrészt az a tapasztalatom, hogy a kis fa jobban gyökeresedik, jobban bírja a szárazságot is.
A szárazság, a légköri aszály, a csapadékhiány ezek szerint az ország nyugati végét is sújtja. Neked mi az a fegyvered, amivel felvértezed magadat a következő évek kihívásaival szemben?
Igen, itt az Alpokalján is egyre kevesebb a csapadék, egyre tikkasztóbb a nyár. Minden csepp esővíz itt marad a kertben, azzal töltöm utána a tavacskát, azzal öntözök. A talajtakarás sokat segít a víz megtartásában, és olyan ágyásokkal kísérletezek, amelyek kifejezetten szárazságtűrőek. Díszfüvek, ernyős verbéna, levendula, rozmaring, ők már mind bizonyították, hogy jól bírják ezt a kitettséget is. Nézd, milyen szépen virítanak köztük a ribizlivirágok, a díszgyertya, a sarkantyúvirág, a guara! Mind saját szaporítás! Ha elhullatják a magvaikat, kikelnek, annyira örülök nekik! Minél több szín, illat, annál gyönyörűbb nekem.
Ahhoz, hogy ilyen szépen fejlődjenek, sokat kell javítanom a talajon. Vastag szalmaréteg és ágdarálék komposztálódik, ebbe kerülnek az első évben a fák, bokrok, következő évben az évelők. Így jobban meg lehet tartani a talajban a nedvességet. Nem néz ki szépen eleinte, de hasznos, és amikor besűrűsödik, akkor már mutatós, dús, élettől duzzadó.
Sokféle varjúhájat is láttam, és készítettél róluk külön videót is. Ez a virág nem szokott ilyen nagy népszerűségnek örvendeni, neked mi a különösen érdekes benne?
Imádom! Igénytelen, tűri a szárazságot. Könnyen szaporítható. Ősszel virágzik, plusz színfolt a kertnek. A rovaroknak pedig táplálék, ami nem utolsó szempont. Ajánlom mindenkinek, hogy fedezze fel a varjúhájakban lakó szépséget és életerőt!
Én még azt is hozzátenném, hogy a varjúháj gyógynövény is, egyes fajták az aloéhoz hasonlóan a bőrproblémákra, égésre, viszketésre nyújtanak enyhülést, mások javítják a szellemi és fizikai erőnlétet is. Akik ellátogatnak hozzád, azoknak a varjúháj metszését is szívesen megmutatod, de a kertlátogatásoknak mindezeken túlmutat a jelentőségük. Neked mit ad, amikor kitárod a kapudat az idegenek előtt?
Engem felpörget és erővel tölt fel a találkozás. Minden egyes alkalom! Izgulok nagyon, hogy mit szólnak a kertemhez, mert én csak hobbikertész vagyok, nem iskolában tanultam a mesterséget. Falusi lányként nem csak odahaza kellett kertészkedni, az iskolában volt technika-kert, felügyelet mellett kellett benne dolgoznunk.
A természet az életem, a kertben tombolom ki magamból az élet kínjait. Gyógyszer is minden bajra, a kert nélkül talán nem is tudtam volna túlélni sok mindent. Imádok benne dolgozni, mindig másra nyílik rá a szemem.
Most a terméseken van a hangsúly, olyan szép, olyan ízesek. Nézni, gyűjteni, koszorúba kötni, dekorálni, szörpöt főzni belőlük… csinálni kell mindig valamit, és kell, hogy legyen terv. Egy új ágyás, egy új módszer, a kert mindig ad valami inspirációt. Ezt adom át a látogatóknak is, és sikerül sokakat megbolondítani. A legnagyobb öröm, amikor valaki visszatér!
A kertlátogatások kóstolóval érnek véget, mindig valami finomságot kínálva a kertből. Levendula- és berkenyeszörp, szőlős sütemény, csokis-berkenyés muffin, minket ezzel marasztaltál az árnyas padokon. Mit szólnak ehhez a látogatók?
Szeretek sütni-főzni is, az asztal közelebb hozza az embereket egymáshoz. Úgy érzem, sokan szomjazzák a jóízű beszélgetéseket. Itt azok gyűlnek össze, akiknek hasonló az értékrendjük. Jönnek a határon túlról is, összekötik egy soproni városnézéssel. Tudod, amikor kapok egy olyan levelet, hogy erőt adtál ahhoz, hogy nekilássak és én is csináljak valami ilyesmit a parlagon heverő kertemből, akkor megérte. Nekem sikerült élővé változtatnom a kiöregedett szőlőskertet, lassan magától fog működni, élni, és ehhez csupán 5-6 év kellett. Másnak is sikerülhet ugyanúgy!
Engem ez fogott meg a kertedben: otthonos, egyszerű, mégis buja, természetes és változatos. Olyan amilyenné tényleg szinte bárki át tudja varázsolni a kertjét, ha van hozzá kedve, ereje, kitartása és kellő elszántsága. Már csak egy kérdésem van hozzá: van-e kedvenc virágod?
A cickafark talán, mert olyan kedves, olyan szívós. Meg a vadmurok. Meg minden, ami csak úgy, magától megjelenik az ágyásban. Azoknak mindig külön örülök! No és a borzaskata, a színe és a gömböcskéi miatt. Az aranycsipke, ez a légies csoda, az új szerelmem. Soroljam még?
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
