Némelyik faj egyedeinek eszmei értékét 250 ezer forintra becsülik – a pünkösdi rózsa különleges pompája
„Komáromban, a Kultúrpalota udvarán, a kéttornyú Szent András templommal szemközt állt Jókai Mór szobra. Szép, nagy Bronzszobor volt, úgy ábrázolta a Mesemondót, amint egy kőpadon ül s az Aranyember című regényét tartja kezében… Állt már a szobor, mikor egy kicsi, kopottkendős öregasszony jelent meg a Kultúrpalotában. Özvegy Szakál Ipolyné volt, gyalog jött be Komáromba valahonnét Dunaszerdahely tájáról. Elmondta, hogy míg a szoborra való gyűjtés folyt, nem tudott adni semmit, mert egy fillérje se volt. Nagyon sajnálta a dolgot, mert kilencszer is elolvasta az Aranyembert. Most is szegény, mint a templom egere, de volt a kiskertjében egy szép, nagy pünkösdi rózsabokor, annak hagymáit hozta el, hogy odaültesse Jókai tekintetes úr szobra elé… A hagymáiból olyan szép, hatalmas, vérpiros virágokat termő pünkösdi rózsabokor fejlődött, hogy bizonyára az Aranyember költője is gyönyörködve nézte a mennyországból.”
Ezzel az emlékidézéssel kezdődik Nehéz Ferenc írása, ami az Új világ 1974. július 5-i számában jelent meg. A pünkösdi rózsának – más néven bazsarózsának – számtalan ehhez hasonló, lelket és kedves emlékeket megindító története van, hiszen kertekben történő alkalmazása hosszú-hosszú időkre nyúlik vissza.
A hagyományos kertek kedvelt évelő növénye, ami faluhelyen szinte minden háznál megtalálható volt.
A legtöbb évelővel ellentétben a bazsarózsa nem kedveli az átültetést, és akár 10-15 évig is jól elél megszokott helyén.
Ültetésének módja kiemelten fontos: ha túl mélyre ültetjük, akkor a virágzás évekkel is eltolódhat, a magasabb ültetés pedig a kiszáradás, vagy a felfagyás veszélyét rejtheti magában. A fiatal növények fejlődését azzal is segíthetjük, ha az első évben bimbóikat lecsípjük – a növény így a vegetatív részek fejlesztésére fordíthatja erejét. Talajra nem kényes: a mérsékelten savanyú, tápanyagban gazdag, humuszos földet kedveli. A legtöbb fajta pünkösdi rózsára jellemző, hogy a mélyárnyékot nem szereti, ezért mindig napos helyre telepítsük!
Több faja és sok változata ismert: legelterjedtebb a karmazsinvörös, Paeonia officinalis ’Rubra plena’-nak nevezett változat és a később virágzó Paenoia lactiflora fajták.
Az igazi pünkösdi rózsa, azaz a Paeonia officinalis ’Rubra plena’ az 1600-as évekből származik – izgalmas történeti múltra visszatekintő növény.
Korai virágzásáról is ismert: már május első hetében is találkozhatunk nagyméretű, akár 20 centiméteres átmérőt is elérő kinyílt virágaival.
Kiváló tulajdonságai, pompája és kedveltsége miatt számos pünkösdi rózsa változat került fel az „Award of Garden Merit” (AGM) díjazottjainak listájára. A magyarul Kerti érdemdíjnak nevezett elismeréssel azokat a növényeket jelölik meg, amelyek a legjobb választások lehetnek a kertészek számára. A Royal Horticultural Society (RHS) által, komoly szakmai javaslatok alapján odaítélt kitüntetés azokat a növényeket illeti meg, amelyek stabilak, ellenállóak, elérhetőek és megfelelő körülmények között kifejezetten alkalmasak általános használatra.
Gyönyörű babarózsaszín virágokkal díszítheti ágyásainkat a Paeonia Lactiflora Coral Sunset fajta, de a halvány rózsaszín árnyalattal megbolondított fehér virágú Paeonia Lactiflora Shirley Temple is egy gyönyörű változat. Látványos porzóiról híres a Paeonia Lactiflora 'Sword Dance', a Paeonia 'Lemon Dream' pedig itt-ott megjelenő eltérő színű szirmairól, foltjairól ismeretes.
Létezik fásszárú pünkösdi rózsa is, ami a kertészetekben a Paeonia Suffruticosa néven érhető el. Egy kifejezetten nagyvirágú fajta, és egy-egy idősebb tövén akár 40—50 szál virágot is leadhat. A május első felében nyíló virágai a hófehértől a piros különböző árnyalatain át a feketés-bordóig sokfélék lehetnek, és egyes fajtáinak telt, másoknak félig telt vagy sima virágaik vannak.
Bár sokak által ismert, mégsem biztos, hogy tudatában vagyunk annak, mennyire különleges a vad pünkösdi rózsa, a Paeonia officinalis var. banatica. Védett növényünk és a keleti Mecseken, Hosszúhetény környékén fordul elő nagyobb számban. Nevezik bánáti bazsarózsának vagy bánsági bazsarózsának is. Lágyszárú növényritkaság, amelynek mindig 8 szirma van, szára felálló, el nem ágazó, 60-100 cm magasságú. Egyetlen virága a hajtás csúcsán helyezkedik el, körülbelül tíz centiméter átmérőjű. Sziromlevelei vöröses árnyalatokban pompáznak.
Érdekessége, hogy a világon fellelhető teljes állományának 90%-a Magyarországon található: idehaza először Kitaibel Pál figyelte meg Hosszúhetény és Pécsvárad között, 1799-ben.
Kifejezetten erdei faj: a meleg, száraz mikroklímát, a meszes, tápanyagban dús, humuszos, laza és üde erdőtalajokat kedveli. A tölgyesekkel sűrűn borított területeket kedveli – az ilyen erdők tisztásain, szélein, az erdőirtással létrehozott legelőkön és gyepekben él.
A bánáti bazsarózsa Magyarországon 1982 óta élvez védettséget: természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
Védelmét az indokolja, hogy ritka, a magyarországi flóra fejlődéstörténetében fontos szerepe van (úgynevezett jégkorszak előtti reliktum), és növényföldrajzi szempontból is rendkívül értékes (pannóniai endemizmus), és nem utolsó sorban a bazsarózsa és élőhelyei is veszélyeztetettek.
A bánáti bazsarózsához hasonló különlegesség, amely elsősorban a Fekete-tenger környékén és a Balkán-félszigeten elterjedt, a keleti bazsarózsa, a Paeonia tenuifolia ’Rosea’. Csupán néhány éve került hazánkba a sztyeppék e pompás virága, és egyetlen magyarországi lelőhelye ismert a kutatók számára. Jellegzetessége, hogy szálasan szeldelt levelei bolyhos bokrocskákat alkotnak, amelyeken ott virítanak az élénk bordó, sárga vagy rózsaszín virágok.
A keleti bazsarózsa 2012 óta fokozottan védett növény Magyarországon: természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
A bazsarózsához hasonló – egyes vidékeken (például az erdélyi Nyárád-mentén) a bazsarózsa és a pünkösdi rózsa megkülönböztetésére az igazi pünkösdi rózsaként nevezett – érdekes fajta a zergeboglár vagy európai zergeboglár. Lápos, nedves területeken, árnyékosabb helyeken érzi jól magát, ezért patakokban, láperdőkben, mocsarasabb területeken találkozhatunk vele.
A zergeboglár védett reliktum faj: jégkorszaki védett maradványnövény. Legjelentősebb állományait a Dunántúlon, a Bakonyalján és az észak-keleti országrészben találjuk. Viszonylag magasra nő, virágzás idején a méteres magasságot is elérhetik nyurga szárai. Élénksárga virágai színes csészelevelekből állnak.
