Magyarország madarai: a kékbegy

„Különbséget tesz a megszokott horgászok és az idegenek között. Ha például csőrében a fiókáinak szánt rovareleséggel fészke közelébe érkezik, és a gyalogúton egy ismerős megszokott alakot lát közeledni, minden óvatoskodás nélkül hamar rászáll a fészekre, és átadja fiókáinak a hozott eleséget.

Ha azonban idegent lát az úton, azonnal csetteg, vészhangot ad, fészke helyett előbb a réten álló telefonpózna betongyámjára száll, és onnan figyel, izgatottan mozgolódva, farkával billegetve.

Hím kékbegy – Fotó: 123RF 

Majd leszáll a földre (igazában ott érzi legotthonosabban magát), és a növényzettől takarva onnan próbálja megközelíteni a fészkét” – olvashatjuk leírásaiban. 

Ezt az okos és szemfüles madarat kékbegynek (Luscinia svecica) hívják. Eurázsia madara, a nádasok szegélyzónájának jellemző faja.

Kedvenc élőhelyeit a csatornapartokon, halastavaknál és bányatavaknál találjuk, ahol évente két fészekaljat is felnevel.

Magyarországon gyakori fészkelő, a telet azonban Afrikában tölti, és a legújabb adatok szerint populációs adatai igencsak bizonytalanok.

Hím kékbegy – Fotó: Wikipedia / Francesco Veronesi

Pár évtizeddel ezelőtt Dinnyésnél, a Velencei-tó mentén, Fonyód és Balatonlelle területén, illetve a Balaton déli partján, a Hortobágyon, és a szegedi Fehér-tónál is rendszeres vendég volt.

A megfigyelők sok örömüket lelik benne, mert barátságos, kedves madár hírében áll, akinek szépsége mellett viselkedése és szokásai is magával ragadóak.

Hím kékbegy – Fotó: Wikipedia / Francesco Veronesi

Leginkább a földön mozogva találkozhatunk vele. Könnyed szökkenésekkel közlekedik, ami olyan gyors tempóban zajlik, hogy a futómadarakat is megszégyenít. Minden terepen jól boldogul, és rövidtávú röpteivel a biztonságos, óvatos mozgás híve. „Más madarakkal békességben él, a maga fajából valókkal szívesen kötekedik, de efféle ingerkedések gyakran komoly fordulatot vesznek, mikor a szerelem s vele a féltékenység feltámad. Ilyenkor megeshetik, hogy két hím páros viaskodást kezd és a legnagyobb elkeseredéssel folytat s nem tágít addig egymástól, míg az egyik ellenfél el nem esett” – írják mentalitásáról. 

Kékbegy tojó – Fotó: Wikipedia / J.M.Garg

Az elmúlt évtizedekben sikerült megfigyelni azt is, hogy számos faj énekét beleszövik dalukba:

repertoárjukban megtalálható a fecske hívogatója, a fürj, a pinty és a veréb dalának elemei, illetve a fülemüle és a poszáta egy-egy jellegzetes dallama is.

Hím kékbegy – Fotó: 123RF  

„Néha még a gémek rekedt korrogását, a békák brekegését is hallhatjuk a déli kékbegytől” – nem véletlenül hívják a lappok „száznyelvű dalosnak” az északi kékbegyet. 

A fészket a tojó egymaga építi, főleg olyan helyekre, amelyeket a reggeli és a déli napsugár ér. A földön vagy ahhoz közel kezd neki, nagyrészt földi üregekben, gyökerek és bokrok közt. A tojó alapos munkát végez: a fészek viszonylag nagy, teteje nyílt, alapja száraz fűzfalevelekből, ágakból, növényszárakból áll, belseje pedig vékony szálakkal, tollakkal és szőrökkel van kibélelve. A fészekalj 5-6 tojásból áll, amiken nagyrészt csak a tojó kotlik, míg a hím a közelben énekel.

Hím kékbegy – Fotó: 123RF   

A fiókákat mindkét szülő eteti: férgekkel, apró bogarakkal, rovarokkal. A fiókák még nem tudnak repülni, amikor már elindulnak felfedező útjukra: futkosnak ide-oda a földön, de amint veszedelmet éreznek, azonnal a sűrűbe vonulnak vissza.

A kékbegy 1901 óta élvez védettséget hazánkban, természetvédelmi értéke 50 000 forint. 

Nyitókép: 123RF