Magyarország madarai: a berki tücsökmadár

Közép-Európa keleti részeiben él a legtöbb belőlük, de szép számmal fordultak meg az elmúlt évtizedekben Németország keleti felében, Ausztria egyes vidékein, Oroszország középső és északi övének alsó részeiben, Lengyelországban és még Finnország déli csücskeiben is. Magyarországon egykoron nagy számban figyelték meg őket a Duna mentén elterülő ligetekben, a Soór mocsaras égererdőben és a Hanyságban is. Kifejezetten kedvelt élőhelyei voltak az égerfás és rekettyés területek, amelyekben sokféle mocsári növény is megtalálható volt, de a magas lápi erdőket, a vízhez közel eső sűrű, kövér talajon zöldellő cserjéseket, ligeteket és a vadkomlós, iszalagos területeket is nagyon kedvelte.

„Egész lénye, természete szerint titokzatos, sűrűségek homályát kedvelő madár, mely nem igen mutatkozik s ügyesen elrejtőzik. Még fészke táján sem gyakran kerül szemeink elé, legfölebb akkor, mikor kiválasztott ágán énekel; a tojóval csak véletlenül találkozhatunk” – olvashatjuk Brehm leírásaiban.

Fotó: Wikipedia / Lasse Olsson

A legnagyobb élményt énekével nyújtja: dalolás közben felkúszik egy fűz-, éger- vagy rekettyebokorra, kiül az egyik ágra, fejét a magasba emeli, torkát kidagasztja és szélesre kitárt csőrrel, nyelvét sajátságosan mozgatva pirreg.

Nem véletlenül hívják tücsökmadárnak: hangja megtévesztésig hasonlít a nagy zöld sáska, illetve más tücsökfélék pirregéséhez.

„Pirregés közben fejét majd jobbra, majd balra fordítja, minek folytán szava hol erősebben, hol gyöngébben hallatszik. Hogyha helyét változtatja, sohasem szól, hanem hirtelen elhallgat. Ha nem érzi magát egészen biztonságban, valami bokor mélyében halkan kezdi nótáját s szaggatottan, határozatlanul trilláz, de minden strófája után feljebb ugrik, mindinkább előbújik a lombok sötétjéből s miután meggyőződött, hogy nincs mitől tartania, elfoglalja kedvenc helyét s szabadjára ereszti hangját, tele torokkal rezegve. Erős szélben és esőben is szól, csakhogy ilyenkor nem mutatkozik szabadon, hanem a bokor árnyában, a lombok védelmében marad” – olvashatjuk Brehm Az állatok világa 4. kötetében.

A berki tücsökmadár május második felében, illetve június első felében fészkel. Általában a földön építi meg fészkét (vagy ahhoz nagyon közel, sűrű csalánosokban), ebbe rakja négy tojását. A tojásokon a két szülő felváltva kotlik, de éjjel mindig csak a tojó őrzi őket.

A fészek közelében gyakorta hallható jellegzetes éneke, hiszen kifejezetten aggódó szülőnek számít, és a legkisebb veszélyérzetre is határozottan reagál.

Nem véletlenül gondolják úgy, hogy a berki tücsökmadár az egyik leggondosabb és legvigyázóbb szülő. Történt egyszer, hogy Wodzicki gróf háromszor lőtt egy tojóra, aki a lövések dacára mindannyiszor visszafutott fészkéhez, és tovább ülte tojásait.

A fiókák felnevelésében mindkét szülő aktívan részt vesz.

Táplálékuk kizárólag állati eredetű: pókok, rovarok, lárvák, hernyók szerepelnek az étlapjukon.

A zsákmányt a sűrűben bujkálva a gazszintben, a talajon, vagy alacsony bokrokon keresik, de néha repülő rovarokat is elkapnak.

A berki tücsökmadár hazai megjelenésében nagy ingadozásokat mutatott az évtizedek során. A Madártani Tájékoztató 1981-es nyári számában Schmidt Egon arról ír, hogy Budakeszi környékén szokatlanul nagyszámú megjelenését észlelte. Ugyanitt dr. Kasza Ferenc feljegyzéseit is megtaláljuk, ami az Újszeged környéki tiszai hullámtér megfigyeléseit foglalja össze: „1981. április 26-tól május 31-ig 14 alkalommal láttam és hallottam két példány énekét. A Tisza május első felében teljesen elöntötte a hullámteret, csak 20-án húzódott vissza medrébe. A két madár egymástól kb. 150 méter távolságra hamvas szederrel benőtt gyalogakác-bokrokon énekelt. Júniusban elhallgattak, még csak megpillantanom sem sikerült őket. 1981. július 2-án hallottam a következő alkalommal egyikük énekét. Óvatos cserkészés után láttam, hogy három kirepült fiókát etettek az öregek, az egyik énekelőhely környékén, a bokrok között. Júliusban többször nem jártam a területen, augusztusban pedig már nem hallottam és nem láttam őket.”

A mai adatok szerint idehaza gyakori fészkelőnek számít, rendszeres átvonuló- azonban fészkelőállományának trendje mérsékelten csökkenő. 1901 óta élvez védettséget, természetvédelmi értéke 50 000 forint. 

Nyitókép: Wikipedia / Сергей Неклюдов