Nevezik kopasz kivinek vagy aranykivinek is: az Actinidia chinensis ’hairless’ ugyanis az általunk is ismert zöld húsú finomság egy igen izgalmas és különleges rokona. De nem ő az egyetlen a sorban: ma már számos, héjastól is fogyasztható kivifajtát ismerünk.
A közönséges kiviről (Actinidia deliciosa) mindannyian jól tudjuk, hogy csak szőrös héjának eltávolítása után fogyasztható - azonban az Actinidia chinensis ’hairless’ változat kifejezetten héjastul adja ki értékeit. Héja bronzos-sárgás árnyalatú, sima, és a benne rejlő gyümölcshús még vele együtt fogyasztva is édesebb és aromásabb, mint a közönséges kivi alaposan megpucolva és kockára vágva.
A kopasz kivi idehaza is egyre népszerűbbé válik, mint a gyümölcssaláták és turmixok alapanyaga, és bár új-zélandi és kínai nemesítése óta nagy utat járt be, már hazánkban is viszonylag könnyen beszerezhető: nemcsak gyümölcse, hanem a gyümölcsöt adó növény egyedei is.
Ha szeretnénk megpróbálkozni nevelésével, akkor napfényes helyre ültessük: jó vízelvezetésű talajba és fagymentes helyen - fiatalabb növények esetében nem árt a teleltetés sem. Támasztékot igényel, és a párásabb környezet az ideálisabb számára.
És hogy miért érdemes megismerkednünk vele? Egyrészt azért, mert mivel a héja is fogyasztható, az abban lévő tápanyagok áldásos hatásait is élvezhetjük, ráadásul a kísérletek szerint a kopasz kivi több flavonoidot és C-vitamint is tartalmazhat, mint szőrös rokona.
Kiváltképp igaz ez az Actinidia arguta kivire, amit minikivinek vagy japánegresnek is neveznek. Egy kelet-ázsiai kivifaj nemesített változata, amit a németeknél bajor kiviként vagy weikiként is emlegetnek. Érdekessége, hogy Japánban vadon is nő, és gyümölcseit már évszázadok óta előszeretettel fogyasztják: magas C-vitamin, vas-, és E-vitamin tartalma igen értékessé teszi.
Így írnak róla egy palicsi termesztő munkáját bemutató cikkben: „Az asztali szőlő nagyságú, sok termést hozó bajor kivi ugyanis tökéletesen fagytűrő növény, bizonyítottan kibírja a mínusz 30 fokot is. Kilencvenhét karácsonyán mínusz 27 fok volt Palicson, s takarás nélkül még a vesszők hegyei is túlélték. A klasszikus, szubtrópusi fajta legföljebb a 14-15 fokos fagynak tud ellenállni... A késő tavaszi fagyok sem veszélyeztetik, mert a növény a fagyosszentek után, május 10-12.-e körül kezd virágozni. Rengeteg fehér virágot bont, ezért díszítő értékű, gyönyörű látványt nyújt a garázsra, teraszra felfuttatott növény, vagy a boltíves bejárat fölött elvezetett hajtások. A termőegyedek egyetlen 5-8 centis hajtásán 20-25 darab szilva nagyságú gyümölcs terem: nem szőrös, a héja hajszálvékony, így hámozás nélkül fogyasztható, vagy mixelhető belőle rostos gyümölcslé. Ez az egyetlen kivifajta, amelyből kompót készíthető...”
Magyarországon a legtöbb helyen biztonságosan termeszthető, és már öntermékeny fajtáit is ismerjük: ilyen például az ’Issai’. Termései mindösszesen 3-5 centisek, zöldek, kopaszok, terméshéjuk pedig vékony, ezért hámozás nélkül is fogyaszthatóak. Kifejezetten édes és lédús: hasznos alapanyaga a konyhának. Aki egy kis újdonságra vágyik, annak érdemes kipróbálnia a belőle készült szörpöt vagy gyümölcsbort is - garantáltan egy kivételes gasztroélményben lesz része.
Egy dologra azonban érdemes figyelnünk: neveléséhez erős támaszrendszerre van szüksége, és sokkal több termést hoz akkor, ha hajtásai vízszintesen nőhetnek, így érdemes gondosan megterveznünk jövőbeli helyét. Szüretelni az első fagyok előtt kell, gyümölcse utóérő - és ami jó hír: nem érzékeny a kártevőkre és kórokozókra, így biogyümölcsként is könnyen termeszthető.
Szerencsehozó virág
Ne hagyd le az újévi asztalról!
