Tökéletes szoliter hozza a tavasz első virágait
Lombfakadás előtti virágpompa? Pontosan ez lesz a jutalmunk, ha a fagytűrő kikeleti bangitát (Viburnum bodnantense) ültetjük kertünkbe, hiszen már igen korán, akár már februárban bontja illatos, fehéres-rózsaszín virágait. A 2-3 méter magasra növő, karcsú lombhullató cserje laza, jó vízáteresztő képességű, tápanyagdús talajban érzi jól magát, és minden gondoskodásunkat meghálálja pompás virágaival.
A kikeleti bangita közepes vízigényű cserje, különösebb gondozást sem igényel. Miután levirágzott, érdemes a sérült és elöregedett ágakat lemetszeni róla. Többek között olyan fajták közül választhatunk, mint a Viburnum bodnantense Charles Lamont vagy a Viburnum bodnantense Dawn: mindkettő már tél végétől hozza illatos, rózsaszín virágait.
commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=31743935
Virágkehelyben átszűrt tavaszi fények
Szinte nincs olyan kert, amelyet ne tenne gazdagabbá, teljesebbé egy liliomfa (Magnolia), amelynek különböző színárnyalataiból választhatunk. A köznyelvben magnóliaként vagy tulipánfaként emlegetett díszcserje egyértelműen a humuszban gazdag, lehetőleg savanyú talajokat kedveli. Meszes földben levelei többnyire megsárgulnak, csak igen gyengén fejlődnek és idővel elpusztulnak. A liliomfa különlegessége, hogy lombhullató és örökzöld fajai is vannak, de mindegyikük előnye, hogy még a tisztának ritkán mondható városi klímát is jól viselik. A liliomfákat rendszeresen összetévesztik közeli rokonukkal, az ugyancsak a liliomfafélék családjába tartozó, de Észak-Amerikából származó tulipánfával (Liriodendron tulipifera).
Íme, néhány nagyszerű példány a liliomfák gazdag választékából: nagyvirágú liliomfa, Magnolia Susan, bíborvörös liliomfa, a különleges virágú örökzöld liliomfa, a buja virágú Magnolia Betty vagy az akár 8-10 m magasságra is megnövő Magnolia Galaxy is nagyszerű választás lehet, ha szeretnénk, hogy áprilisra gazdag virágpompába boruljon a kert.
Különleges örökzöld a különleges kertért
Mérgező volta ellenére a tiszafa (Taxus baccata) nagyon is megérdemli, hogy alaposabban megismerjük! Pompás díszfa, kiváló árnyékoló, de térhatárolónak és sövényként is helyet kaphat a kertben vagy az utcafronton. A fenyő tűleveleire hasonlító levélzete élénkzöld és lágyabb a fenyőénél, így a közepes termetű örökzöld cserje különleges díszítőértékkel rendelkezik már jellegzetesen húsos, élénkpiros bogyóterméseinek beérése előtt is.
Akárcsak a kikeleti bangita, a tiszafa is nagyszerűen megállja a helyét szoliterként, de ennél jóval többre is alkalmas. Kreatív kertészek számára csak a fantázia és a terület adottságai szabhatnak határt, hogy miben szánjanak nagyobb szerepet neki. Nincsenek különleges igényei, és metszeni is csak akkor kell, ha formára szeretnénk vágni. Amennyiben sövényt tervezünk nevelni belőle, a töveket érdemes 60-70 cm távolságra ültetni egymástól, ültetőgödre pedig a földlabda méretének legalább kétszerese legyen. A tiszafa rendkívüli fajtaválasztékkal is elkényeztet: a közönséges tiszafa mellett terülő tiszafát, oszlopos tiszafát, sárga terülő tiszafát és sárgalombú oszlopos tiszafát is találunk a kertészetek kínálatában.
A virág, amely megbecsülni tanít
A havasszépe (Rhododendron) nem adja könnyen magát: törődést, odafigyelést igényel. Savanyú, tőzeggel, fenyőkéreggel kevert talajban vagy kifejezetten a rhododendronoknak készített virágföldben érzi jól magát, árnyékos, legfeljebb félárnyékos helyen. Viszonylag kis gyökérzete miatt figyelnünk kell, hogy egyaránt óvjuk a kiszáradástól és a vízpangástól, mert mindkettőtől elpusztul. Ennél a cserjénél fokozottan érvényes, hogy lehetőleg esővízzel locsoljuk, ne csapvízzel, hiszen ez utóbbi lúgosítja a talajt.
Figyelmet kér és megbecsülni tanít ez a virág: akkor érdemes telepíteni a kertbe, ha valóban tudunk törődni vele. Különleges fajtákat is találunk a kertészetek kínálatában: a rózsaszín szebbnél-szebb árnyalataiban pompázó japán azáleáktól a dús virágzatú Azalea Knaphill és az április-májusban bordópiros virágokkal nyíló Azalea Startsyle Pink fajtákig.
Kecses kora tavaszi évelő, gazdag színválasztékban
Szeptember első felében érdemes elültetni a februártól májusig virágzó boglárkafélét, a hunyort (Helleborus) is – félárnyékos helyre, meszes, jó vízáteresztő képességű talajba. Bókoló virágait több színváltozatban is élvezhetjük, a cirmos rózsaszíntől a fehéren és a zölden át a mélybordó fajtákig: hófehér szépség például a keleti hunyor, de választhatjuk a fekete hunyort is.
Ha beleszeretünk ebbe a kedves virágba, akár egyszerre több fajtáját is telepíthetjük a kertünkbe. Ültetéskor jól válasszuk meg a helyét: legfeljebb félárnyékos helyre ültessük, mert a tűző napot nem bírja. Amennyiben ősszel ültetjük, és csapadékhiányosan telik a tél, fagymentes napokon kevés vízzel locsoljuk meg, más gondoskodást nem igényel. Január-februárban érdemes az elszáradt leveleket eltávolítani róla, így semmi más dolgunk nem marad, mint gyönyörködni a hunyor tavaszi virágzásában.
Csak egy kis kreativitás és némi növényismeret kell tehát ahhoz, hogy már most előkészítsük a tavaszi kertet: dísznövények – örökzöldek, lombhullatók, lágyszárú évelők – gazdag választéka áll rendelkezésünkre. Többségük nemcsak díszít, de jelentős hozzáadott értékkel is gazdagítja kertünk ökoszisztémáját. Annyi dolgunk van csupán, hogy alaposan megismerjük, melyik faj mire alkalmas, de a kastélykerteket csodáló hobbikertészeknek ez sem jelenthet gondot. Hiszen a kastélykertek tervezői is alapos munkát végeztek, nem igaz?
A cikk megjelenését az Örökzöld Kertészet támogatta.
A finn természetesség
A biodiverzitás különleges árnyalata, ami egészséget és harmóniát teremt
