Magyarország tájai nemcsak mesés dombokkal, folyókkal és erdőkkel tarkítottak, hanem történelmi emlékekkel átitatott, évszázad óta álló faóriásokban is gazdagok. Ezek a fák nem csupán természeti értékek: minden egyes águk és gyökerük társadalmi, kulturális és spirituális jelentőséggel is bír.
Számos híres fa őrzi fontos események emlékét, legyen szó királyi látogatásokról, hadtörténelmi eseményekről, vagy egyszerűen egy helyi közösség életének szerves részeként funkcionáló élő emlékműről. Ezeknek az emlékeknek eredtünk útjába, hogy elhozhassuk a legkülönlegesebb tanúk történetét, egyben felidézve azt is, hogy mekkora érték és mennyi tartalom rejtőzhet egy-egy néma matuzsálemben.
A történelmi tanúi
A hazai erdők és parkok lakói között sok olyan fa nyomára bukkanhatunk, amelynek kora több száz évre tehető. A középkori templomok melletti öreg tölgyek, amelyek alatt törvényeket hirdettek, vagy a nemesi kúriák parkjában álló platánok, amelyek alatt szerelmesek találkoztak, mind egy-egy kortörténeti emlékhez kapcsolódnak. Egy-egy fa életciklusán keresztül nemcsak a természet évszázadai követhetők nyomon, hanem a helyi közösségek múltja is, gondoljunk például a híres ötvöskónyi nagylevelű hársra, amely Magyarország legnagyobb, rendkívüli és különleges példánya: „Egykor, évszázadokkal ezelőtt egymás közelében még hét hatalmas hársfa állhatott, innen a legendás Héthárs elnevezés. Egykor ezért hívhatták Ötvöskónyi községet Héthársnak. A hét hársfa a legendás hét vezér emlékét őrizte egykoron, és az ő nevükben óvták a területet. Aztán, hogy a fákat ültették-e, vagy az erdőkivágások idején hagyásfaként maradtak-e meg, nem tudni. Egy másik, tudományosabb elképzelés szerint a fa hét sarj összenövéséből jött létre. Mára ebből csak egy hárs maradt, ennek ellenére a név ugyanaz. A mérete, a kora, az alakja éppúgy különlegességet kölcsönöz neki, mint a hozzá fűzött legendák. Történetéhez a falu lakóinak emlékezetében számos, szeretettel megőrzött história fűződik.” - olvashatjuk az evfaja.hu oldalon.
A legenda szerint IV. Béla ennek a fának a tövében húzta meg magát, mikor a tatárok elől menekült, de hallani olyan legendákról is, amelyek szerint a fa egyidős a honfoglalással. A szakértők szerint azonban a fa kora 300-350 év körüli, de nagyon maximum 600 éves, és a két világháború között a kastély akkori urai nyaranta kártyapartikat rendeztek hűs odvában, amit egy egykoron pusztító villámcsapás alakíthatott ki. A fában ma is több ember elfér egyszerre, nem véletlen, hogy a feljegyzések szerint számos alkalommal nyújtott menedéket az üldözötteknek. Egy történet szerint az 1950-es évek közepe táján egy menekülő család által rakott tűztől a fa kigyulladt, a belseje teljesen, koronája és ágai kis részben leégtek, és elpusztultak. Viszont az óriás nem adta fel: a sérülései ellenére is él, hajt, és lombot növeszt.
Forrás: evfaja.hu
A tengődi életfa
„Emberemlékezet óta áll a falu főterén egy fa. Már senki sem él, aki emlékszik rá, hogyan és miért került oda. Tengőd öregei is szüleiktől tudnak róla egyet s mást. Gizi néni szinte biztos benne, hogy ez a fa csak úgy lett. Ahogy mondta, „talán egy madár pottyantotta ki a csőréből a magját”. Meséli, emlékszik, hogy iskolába menet és jövet nézegette, hogy fejlődik a fácska. Dezső bácsinak az rémlik, hogy annak idején az I. világháború halottai tiszteletére Tengődön fákat ültettek a temetőben. Talán ez a fa is valakinek az emlékét őrzi… Ilike néni is úgy gondolja, hogy a világháborús áldozatok emlékére a temetőben ültetett fákkal egyidős ez a fa. Ezt Mariska néni is megerősíti, mert ő gyerekkorában szokott arra játszani.” - írják róla az Év fája honlapon a tengődi japán akácról, ami nemcsak a háborúk emlékét őrzi, hanem a remény és a szerelem erejét is, hiszen 2010. október 23-án négy fiatal hagyományőrző pár a fa alatt kötött házasságot. A házasulandók az ország különböző pontjairól érkezetek ide, ahogyan a megemlékezésben írják: az életük összekapcsolásának ünnepére. A jeles alkalom azóta szokássá is vált, és a méltóságteljes fa környezete mára a falu életének fontos helyszíne lett.
Forrás: evfaja.hu
A vajali szürke nyárfa
„Nem sokkal a törökök végleges kivonulása után, az 1700-as évek elején dúló sorozatos pestis járványok végeztével, Mór szinte elnéptelenedett. A három utca lakossága és a környező puszták népe elszegényedett, megviselt magyarokból állt. A jó minőségű földek, amelyek Mór határában voltak, műveletlenek maradtak, mert nem volt munkaerő. Ezért történt az a Mór szempontjából fontos esemény, hogy német nemzetiségű lakosokat telepítettek a kihalt házakba, és velük szándékoztak a határterületeket megműveltetni. Körülbelül erre az időpontra esik az első lehetséges utalás, hogy Mór határától fél kilométerre, a Vajal-forrás táplálta nedves, ingoványos területen, hatalmas szürkenyárfák és fűzek tövében kidugta fejét egy új szürkenyárfa-csemete, sok társával együtt”- ezzel a visszaemlékezéssel kezdődik az evfaja.hu oldalon a vajali szürke nyárfa története, ami méltán nevezhető az évszázados emlékek őrzőjének.
Az öreg bölcs számos földrengést megélt, tanúja volt a ménesek mindennapjainak, távolról szemlélte a móri kolerajárványt, és ahogyan az a történetében is megíródott: „Egy hideg, december végi hajnalon fegyverropogás furcsa zaját hallhatta a szürkenyár a távolban. Mór határában csaptak össze Perczel Mór csapatai az osztrák csapatokkal, és a magyarok vesztettek. Mór katonai megszállás és Habsburg uralom alá került. Az ezt követő mezőgazdasági helyzet Mór legrosszabb időszakai közé tartozik. Évente újabb és újabb csapás érte a szőlőtermelést, amire a város berendezkedett. Fagy, jégverés és a filoxéra, illetve más betegségek pusztították el a szőlőket és az egyéb termést is. A város népe elszegényedett.”
A nyárfák sem örvendtek jó időszaknak: sokukat már csemetekorukban lelegelték a vadak, az idősebb példányokat a viharok tizedelték, és sokuk vált tüzelővé a fagyos téli napokon. A szürkenyárfák élőhelye 8500 négyzetméterre csökkent, és a feljegyzések szerint az itt élő fák életben maradásukat csak annak köszönhetik, hogy a Vajal-forrás a területet használhatatlanná tette. A hatalmas szürkenyárfára egyszer a környék gyermekei is szemet vetettek: fakunyhót próbáltak építeni rá, de a fa ezt is túlélte.
Forrás: evfaja.hu
A hédervári Árpád-tölgy
Minden bizonnyal Magyarország legidősebb fája, a legenda szerint a fa törzsén található nyomokat Árpád fejedelem lovának kötőféke hagyta 907-ben, amikor seregével itt pihent meg, és ült hadi tanácsot a pozsonyi csatába készülődvén. „A fák a levegőből kiszűrt szén-dioxidból és a talajból felszívott vízből építik fel testüket a napfény segítségével. Mindig a legkülső évgyűrűben kötődnek meg az aktuális időszakban felhasznált "nyersanyagok", az aktuális időszak napenergiáját hasznosítva. Így a törzs belseje régmúlt idők levegőjének, esőinek anyagát és rég elfelejtett, madárdalos tavaszok, forró nyarak melegét őrzi. A fák tehát nem csak átvitt értelemben emlékeznek – szó szerint megtestesül bennük a múlt. Az Árpád-tölgy évszázadokon át dacolt az időjárás szélsőségeivel, a háborúk viharaival, erdőtüzekkel, árvizekkel, károsító rovarok és gombák támadásaival. És megküzdött, és még küzd ma is az idő vasfogával… Törzse olyan mint egy élő emlékmű, vastagsága tekintélyt parancsoló, gyökerei úgy kapaszkodnak a földbe, mint valami óriási ősállat patája”- olvashatjuk a róla szóló leírásokban.
És bár az öreg óriás nagysága öröknek tűnhet, a fa korhadásnak indult, és négy óriási ágából hármat letörött a szél is. 2007-ben sikerült megmenteni, de miután az elkorhadt anyagot eltávolították belőle, a törzsön akkora rés keletkezett, hogy azon keresztül is lehet sétálni. „A létrejött „időkapu” közepén még ma is ott lebegnek az elmúlt évszázadok, ott tartja őket a minden tavasszal újra kihajtó, minden ősszel újra makkot érlelő tölgyfa… Az élni akarás és kitartás tökéletes példája is lehetne ez a tölgy. Csodálatos, hogy ennyi év és megpróbáltatás után még mennyi életerő van benne”- olvashatjuk történetében.
Mivel az öreg tölgy makkja magában hordozza azt a genetikai kódot, ami hét-nyolc évszázadon át segítette őt a túlélésben, dr. Kovács Péter erdésztechnikus, agrármérnök a makkot begyűjtve, kicsíráztatva, károsítóktól megvédve, saját kiskertjében nevelte fel a fa utódait. 2014. augusztusában az Országos Erdészeti Egyesület Győr-Moson-Sopron megyei Magánerdő Helyi Csoportja ünnepélyes keretek között ültette el a honfoglaló vezérekről elnevezett hét nagyméretű csemetét, félkörívben az Árpád-tölgy mellett, mintegy összekapcsolva a múltat, a jelent és a jövőt.
Forrás: evfaja.hu
Páfrányfenyő a keszthelyi kastély parkjában
A feljegyzések szerint Kitaibel Pál számos alkalommal küldött a kastély urának különleges magokat és hajtásokat, az ő ajándéka volt a páfrányfenyő is, „amelyet Festetics I. György annyira fontosnak tartott, hogy még a névjegykártyáján is látható a fa az általa építtetett vitorlás – a Phoenix – és a kastély könyvtárszárnya mellett”. A keszthelyi Festetics-kastély parkjában, a könyvtárszárny mellett álló páfrányfenyő a főnemesi család vendégei számára is különleges látványt nyújtott: a walesi herceg, Ferenc Ferdinánd főherceg, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Károly és Sándor is megemlékezett róla, ráadásul a magyar filmtörténet egyik ikonikus filmjének, az 1966-ban a keszthelyi kastélyban is forgatott Kárpáthy Zoltán című filmnek a nyitójelenetében ennek a páfrányfenyőnek a tövénél ígér örök szerelmet a film főszereplője Szentirmay Katinkának - tudjuk meg a fa történeti leírásaiból.
Nem is gondolnánk, hogy országszerte óriások százai rejtenek magukban hasonló történeteket, és szinte végeláthatatlan azon faóriások sora, amiknek története mellett egyszerűen nem mehetünk el. Legyen szó szerelmi vallomásokról, történelmi pillanatokról, csalárdságról vagy összefogásról, ha ezek a fák mesélni tudnának, valószínűleg a történelem is új értelmet nyerne.
De ezek a történelmi emlékek nemcsak történelmi jelentőségűek, hanem számos ökológiai és kulturális szereppel is bírnak. Élőhelyet biztosítanak madarak, rovarok, gombák és egyéb élőlények százai számára, a nagyméretű lombkoronáik hűsítő árnyékot biztosítanak, javítják a levegő minőségét, és segítenek a városi hősziget-hatás mérséklésében, miközben közösségi emlékhelyet teremtenek, és tanulmányozásuk révén a fiatalabb generációk is megismerhetik a helyi történelmet, a természet szeretetét és az ökológiai folyamatok fontosságát is.
Érdemes hát felfedeznünk a lakóhelyünkhöz legközelebbi matuzsálemek titkait, amiben nagy segítségünkre lehet az Év fája versenyének adatbázisa. Az elmúlt évtizedek jelöltjeinek története mindannyiunk számára megannyi érdekességet tartogat, miközben eddig ismeretlen, ám annál értékesebb úticélok felé tereli figyelmünket. Böngésszünk hazánk ősi értékei között, és töltődjünk fel közös emlékeinkkel, elfeledett legendáinkkal!
Fotók: evfaja.hu
