Egyedülálló botanikai örökség a casertai királyi palota angolkertjében
A történelem híres kertjeiA Reggia di Caserta hatalmas királyi palotához kapcsolódó kertet Luigi Vanvitelli, a barokkból a klassziciszta stílus felé ívelő 18. századi olasz építészet híres tervezője tervezte meg. A kialakítást a 18. századi európai rezidenciák ihlették: kiváltképp a francia Versailles és a spanyol La Granja de San Ildefonsó-i királyi palota.
Az első növények ültetése 1753-ban kezdődött, a Caroline-vízvezeték építésével egy időben, amelynek vize a Taburno-hegy lejtőiről táplálta volna a királyi kertek szökőkútjait. És bár a park gyönyörű és egyedülálló a maga nemében, a neves tervező eredeti tervein pénzhiány miatt változtatni kellett, így fia, Carlo az eredeti elképzeléseken kénytelen volt változtatni: így jöhetett létre a mai park képe.
A casertai királyi palota parkja és az angolkert nemcsak Olaszország őshonos növényeinek kincsestára, hanem a világon egyedülálló botanikai örökséget is őrző, kivételes hely.
Legnagyobb része a hétszázas években és a nyolcszázas évek elején épült fel, de a mai napig bővül és színesedik a folyamatos gondoskodásnak és értékőrzésnek köszönhetően.
Számos olyan növényt őriz, amely elsőként ide érkezett meg kontinensünkön, és olyan hírességek munkásságához is aktívan hozzájárult, mint Michele Tenore olasz botanikus, aki leírta és osztályozta az angolkertben található Taxodium mucronatum, azaz a mexikói mocsárciprust. A mocsárciprus mellett számos más növény is innen indult Európát meghódító útjára: így a kámforfa, az eukaliptusz és a kamélia is.
A nagy kertészek több évszázados munkájának köszönhetően olyan óriásokkal is büszkélkedhet a park, mint a magyaltölgy (Quercus ilex) és a csertölgy (Quercus cerris), a nagylevelű hárs (Tilia plathyphyllos), a különleges mandulafenyő (Pinus pinea) vagy a koros tiszafák, magnóliák, platánok és ciprusok. Az őshonos értékek mellett olyan egzotikus növények is gazdagítják a gyűjteményt, mint a kanári datolyapálma (Phoenix canariensis), a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), a mexikói kék fagytűrő pálma (Brahea armata), a kocsonyapálma (Butia capitata), a mexikói Washington-pálma (Washingtonia robusta), a japán cikász (Cycas revoluta), vagy az agávé (Agave sp.).
A park 120 hektáron terül el, és három fő részből áll: a Giardino all'Italiana geometrikus formát öltő területe, a Bosco Vecchio és az angolkert együttese alkotja.
A szökőkutak látványos sorozatát a klasszikus mitológiai témák ihlették, emellett a palota környezete bővelkedik vízi látványosságokban is, amelyek működtetésére Bourbon Károly egy új vízvezeték építését is elrendelte: így jött létre a Karolina-vízvezeték (Acquedotto Carolino).
A Via d'Acqua bal oldalán található a Bosco Vecchio a park legrégebbi része. Ez a királyi palota és a kert megépülése előtt az Acquaviva család reneszánsz kertje volt: itt található a Castelluccia, egy tizenhatodik században épült torony, melyet 1769-es újjáépítésekor egy kisebb erődítménnyé alakították át, hogy katonai gyakorlatok színtere lehessen. Északabbra található a Peschiera Grande, egy hatalmas mesterséges tó, ami eredendően IV. Ferdinánd vízi csatagyakorlatainak adott volna otthont: közepén egy kis sziget fekszik, amelyet egy kör alakú templom is díszít.
Az angolkert létrejöttét Mária Karolina királynőnek köszönheti, akit Lord Hamilton nápolyi angol követ győzött meg arról, hogy versenyezzen nővérével, Mária Antoinette francia királynővel, és ebben a versengésben mutasson fel egy sokkal szebb kertet, mint testvére. A kert megépítését John Graeffer német botanikusra bízták, aki 1782-ben kezdte meg a munkálatokat a Grand Cascade közelében lévő területen.
Maga az angolkert több mint 24 hektáron terül el, és a geometrikus olasz stílusú kert egyik változatának tekinthető.
A casertai királyi palota a parkkal, a Vanvitelli vízvezetékkel és a San Leucio komplexummal együtt felkerült a Világörökség listájára.
