A feljegyzések szerint már jóval a kereszténység megjelenése előtt fontos szerepet játszott a téli ünnepkörben. Mai, karácsonnyal összefonódó hagyománya az idők során sok, egymásra épülő elemből alakult ki- ezeket igyekszünk most kibogozni.
A legrégebbi leírásokban a fagyöngy a termékenység és az élet jelképeként jelenik meg: az ókori kultúrákban a halhatatlanság és az életerő szimbóluma volt. Mivel a fagyöngy örökzöld, így a fák téli, lombtalan állapotában különösen feltűnővé vált erős zöld leveleivel, egyfajta életjelként mutatva meg magát.
A druidák is szent növényként tisztelték: a történészek szerint csak arany sarlóval vágták le, és a szertartások során gyógyító és védelmező erejét hívták segítségül.
A legismertebb ősi fagyöngy-történet Baldr nevéhez köthető:
„A történet szerint minden istenek atyjának, Odinnak és Frignek, a házasság istennőjének gyermeke született, Baldr. Frig egyik álmában fia halálát látta. Azért, hogy ez soha ne következzen be, minden növényt és állatot megkért, hogy ne bántsák gyermekét, azonban a fagyöngyről megfeledkezett. Mikor a fiú felnőtt, az istenek bált rendeztek, ahol Loki, az ártó isten egy fagyöngyből készült dárdát adott Hod, a vak isten kezébe, aki eldobta azt, és megölte Baldrt. Az istenek megengedték a megtört anyának, hogy megbüntesse a fagyöngyöt. Könnyei a növényre hullva apró fehér bogyókká változtak, majd amikor vigasztalásképpen megcsókolták az arcát, megbocsátott. A mondás szerint a fagyöngy alatti csókkal tehetnek tanúbizonyságot az emberek a szeretetükről és a megbocsátásról.”
Ez a mítosz lett később a fagyöngy alatti csók hagyományának megteremtője. A legenda ugyanis úgy tartja, hogy ha valakit karácsonykor megcsókolnak a fagyöngy alatt, annak szerelme örökké tart.
A fagyöngy felbukkan Vergilius hőskölteményében, az Aeneas-ban is: „Amikor e hőslátogatást tesz az alvilágban, előbb egy sötét erdőn kell áthaladnia. Két galamb vezeti oda ahhoz a fához, amelyen fagyöngy nő, s abból gallyat tör le. Amikor amolyan alvilági „bérletként” megmutatja a fagyöngyágat a Styx partján mérgelődő révésznek, az nyomban átviszi ladikján a határfolyón”- olvashatjuk a leírásokban.
A fagyöngy fontos része volt a Yule-hagyománynak is: a kereszténység előtti téli napfordulós ünnepek elmaradhatatlan kellékének számított. Szerencsehozó talizmánként tekintettek rá, ami távol tartotta a gonosz szellemeket, és termékenységet hozott a házba. A fagyöngyvarázslat segített erőt gyűjteni, energiát, egészséget, hatalmat és fényt hozni az emberek számára, így téli napfordulókor ősi szertartások szerint jártak el. Ezúttal egy ma is alkalmazható változatát hoztuk el:
„Szükségünk van a következő dolgokra: 6 darab fehér gyertyára; egy csokor felakasztott s megszárított fagyöngyre; mozsárra és mozsártörőre; három darab 7,5 x 7,5 cm-es fehér papírra; zöld színű ceruzára (tollra, golyóstollra); egy tűzálló edényre. Állítsuk körbe a gyertyákat, és gyújtsuk meg minden másodikat, miközben mormolásszuk az óhajunkat. Ezután a mozsárban aprítsuk szét a fagyöngyöt. A fehér papírlapokra írjuk fel zöld színnel óhajunkat, mindegyikre egyet. Hintsük a fagyöngyport a lapok közepére, és hajtogassuk össze a papírt, ezután pedig gyújtsuk meg az égő gyertyák segítségével. Égessük el őket a tűzálló edényben, és csak ezt követően gyújtsuk meg a megmaradt három gyertyát. Amíg a gyertyák égnek, a fagyöngy hamuját ültessük egy örökzöld növény alá (mellé).”
És bár a középkorban a kereszténység sokszor gyanakvással és elutasítással kezelte a pogány növényszimbólumokat, később mégis a békesség, a szeretet, és az áldás jelképeként épült be a karácsonyi hagyományokba. Ekkor terjedt el az ajtóra vagy gerendára függesztett fagyöngy szokása is. Az ajtó fölé, gerendára vagy a nappali központi helyére felfüggesztett fagyöngycsokor a békesség, a vendégszeretet, a szerencse és a védelem jelképe, ami megmenti az otthont a rossz energiáktól és rossz szándékoktól. A fagyöngycsokor ajándékozása hasonlóan pozitív üzenetet hordoz: a valódi fagyöngy átadása vagy az ajándékokban valamilyen formában megjelenő fagyöngy képe a szeretet, a jókívánság és a barátság üzenete. És ne feledjük a régi mondást sem: a fagyöngy csak ajándékként hat igazán!
