A datolyaszilva (Diospyros kaki) vagy más néven hurma, kaki gyümölcs vagy japán szilva egy Ázsiából származó trópusi- és szubtrópusi gyümölcsféle, ami egyre jobban érzi magát idehaza is. A termés színe a világos narancssárgától egészen a mély narancsig terjedhet, héja vékony és fényes. Húsa éretten zselés és nagyon édes- azonban, ha nem jókor szedjük, és még éretlen, akkor kellemetlenül fanyar és kesernyés is lehet. Fogyasztása mindenképpen ajánlott, mert nagyon egészséges: magas rosttartalma támogatja az emésztést, gazdag antioxidánsokban, C-vitaminban, és emellett az alacsony kalóriatartalmú gyümölcsök táborát erősíti.
Nemcsak táplálkozásbéli értékei miatt érdemes ültetnünk belőle: a datolyaszilva kertészeti szempontból is értékes növény. Egy kifejezetten dekoratív fa, aminek levelei ősszel látványosan elszíneződnek, és a le nem szüretelt narancssárga termések sokszor még lombhullás után is díszíthetnek. A megfelelő gondozás mellett akár 50–70 évig is élhet, kevésbé érzékeny a betegségekre és a kártevőkre, ráadásul a vegyszermentes kertekbe is kiválóan beilleszthető.
A napos fekvésű helyeket kedveli, de félárnyékban is jól boldogul- ilyenkor azonban kisebb termésmennyiséggel kell számolnunk. Fiatal korában kissé érzékeny a fagyra, de ez csak mínusz tíz fok alatt jelenthet problémát, amit egy gondos takarással orvosolni lehet. Az idősebb példányok akár a -15-20 °C-ot is elviselik, és mivel tavasszal viszonylag későn hajtanak, a kései fagyok sem ártanak nekik.
A datolyaszilva nem kifejezetten igényes a talajra, de a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajt meghálálja. Meszes talajban is megél, de a túl kötött, pangó vizes talaj nem a legjobb választás ültetéséhez. A semleges és enyhén savanyú kémhatású talajban nagyon jól érzi magát, és bár az első néhány évben meghálálja az öntözést, később erre sem kell gondot fordítani.
De ne feledkezzünk meg egy hazánkban is honos, szintén rendkívül sokoldalú fáról sem: a szelídgesztenyéről (Castanea sativa). Az egyik legértékesebb, hagyománnyal és szerteágazó haszonnal rendelkező fánk, ami mind díszítő értéke mind tápláló termése miatt nagy figyelmet érdemel. Ősszel szüretelhető tápláló termése süthető, főzhető, és még liszt is készíthető belőle. Meghámozva, főzve köretként vagy levesekbe, esetleg pürének is ideális, és egyaránt ajánlott sós és édes ételekhez is. A belőle készült liszt gluténmentes, lisztérzékenyek számára is fogyasztható, és felhasználható sütemények, tészták és még kenyér készítéséhez is.
A szelídgesztenye akár 100–200 évig is elél, és rendkívül magas díszítő értékkel rendelkezik. Dekoratív barkái, ősszel elszíneződő levelei és látványos termései is hozzájárulnak a táj esztétikumához, ráadásul a vidéki portákon egyfajta nemes jelleggel is felruházták. Virágzása idején fontos mézelő növényünk, és mivel kései fakadású, még a tavaszi fagyoknak is jó eséllyel ellenáll.
Fénykedvelő faj, de félárnyékban is boldogul- azonban a melegebb, naposabb helyeken látványosan jobban terem. A fiatal fák érzékenyek lehetnek a fagyokra, de idősebb korban jól bírják a fagyosabb teleket is. A savas vagy semleges pH-jú talajokat kedveli, és a meszes talajt nem tűri- ilyenkor gyengén fejlődik és be is sárgul. Lehetőség szerint jó vízáteresztő, laza szerkezetű, humuszos talajba ültessük, és hosszan tartó szárazság esetén segítsük egy-egy öntözéssel- a pangó vizet viszont kerüljük!
Mivel nagy fa lesz belőle (akár 20 méter magas is lehet), hagyjunk elegendő helyet számára! Koronáját csak fiatalabb korban szükséges alakítani, utána már hagyjuk kedve szerint növekedni! Mivel igen ritkán öntermékeny, érdemes legalább két különböző fajtát ültetnünk annak érdekében, hogy biztosítsuk a jó terméshozamot.
A pekándió (Carya illinoinensis) egy Észak-Amerikából származó dióféle, ami hosszú életű és kifejezetten termékeny fa hírében áll. Idehaza még kevésbé ismert, de kiváló tulajdonságai miatt egyre népszerűbb- különösen a mérsékeltebb klímájú vidékeken. Diója különleges vajas aromájú, rendkívül ízletes és gazdag omega-3 zsírsavakban, E-vitaminban, illetve antioxidánsokban is. Héja vékonyabb, mint a mi diónknak, ezért könnyen törhető- ráadásul nagy termetű fája igen dekoratív és hosszú évtizedekig hozza bőséges mennyiségű termését.
Melegkedvelő faj, ami teljes napfényt igényel- a melegebb és védett hely az ideális számára. Szerencsénk, hogy kései fakadású, ezért a tavaszi fagyokat is átvészeli, és bár a fiatal példányok érzékenyek a fagyra, mínusz 7-8 fokig ez sem jelent problémát. Sőt: hála a nemesítők munkájának, már vannak kifejezetten hidegtűrő fajták is, amelyek akár mínusz 20 fokig is helytállnak.
A jó vízelvezetésű, tápanyagdús talajt kedveli, aminek PH-ja enyhén savas vagy semleges. A pangó vizet nem tűri, de a kellő figyelemmel kísért fiatalkori öntözést igényli. A pekándió fája akár 20–30 méteres is lehet, ezért nagy helyre van szüksége, azonban metszéssel jól alakítható. Az oltott példányok korán, már 4–6 év után is termőre fordulhatnak, a magoncok esetében azonban 10-15 évet is várni kell rá. Két különböző fajtát érdemes ültetni belőle, mert váltivarú és nem minden fajta termékenyíti meg jól önmagát. Választáskor arra is érdemes odafigyelni, hogy a porzási idők összeilleszthetők legyenek- így garantálhatjuk a megfelelő terméshozamot.
Nem csak a hatalmas fák között találunk igazi különlegességeket – kisebb termetű, de annál értékesebb gyümölcstermő növények is színesíthetik kertünket. Ezek nemcsak egészséges és finom terméseikkel, hanem díszítőértékükkel is gazdagítják környezetünket. Íme néhány kedvenc:
Kék áfonya (Vaccinium corymbosum) Az egyik legkedveltebb bogyós gyümölcs, ami savanyú talajban érzi magát igazán jól. Termése apró, kékesfekete bogyó, amely frissen és feldolgozva (lekvár, szörp, sütemények) is különlegesen finom. Antioxidáns-tartalma kiemelkedő, rendszeres fogyasztása támogatja az egészséget.
Fekete berkenye – arónia (Aronia melanocarpa) Rendkívül igénytelen, szívós cserje, amely még a gyengébb talajokon is jól érzi magát. Fekete bogyói savanykásak, de feldolgozva (lé, szörp, lekvár) igazi vitaminbombák. Gazdag C-vitaminban és polifenolokban, erős antioxidáns hatása miatt a „szupergyümölcsök” közé sorolják.
Pisztácia (Pistacia vera) Mediterrán jellegű különlegesség, amelyet napos, védett fekvésben érdemes próbálni. Kétlaki növény, ezért a terméshez hím- és nőivarú példányra is szükség van. Termése értékes és finom csemege, amely világszerte nagy népszerűségnek örvend.
Homoktövis (Hippophae rhamnoides) Hazánkban is honos, rendkívül szívós, tüskés cserje. Narancssárga bogyói savanykásak, de vitamintartalmuk páratlan: különösen gazdag C-vitaminban. Feldolgozva szirup, lekvár, olaj és gyógyhatású készítmények alapanyaga lehet. Kiváló talajmegkötő és szélfogó növény is.
Fekete ribiszke (Ribes nigrum) Régi, jól ismert bogyós gyümölcsünk, amely üdítően savanykás ízű. Kiváló alapanyaga lekvároknak, szörpöknek, süteményeknek. A bogyók mellett levelei is értékesek: teának használva frissítő és gyulladáscsökkentő hatású.
Húsos som (Cornus mas) Őshonos, nagy múltú gyümölcstermő cserje. Korán, már kora tavasszal virágzik, piros, húsos bogyóit ősszel szüretelhetjük. Lekvár, szörp, pálinka és mártások alapanyaga, de frissen fogyasztva is különleges. Nagyon hosszú életű, akár több száz évig is élhet.
A cikk megjelenését az Örökzöld Kertészet támogatta.
Őszi növényajánló
Az Örökzöld Kertészet kínálatából
