Az ivóvízzel rendkívül fontos ásványi és nyomelemeket viszünk be a szervezetünkbe. Ugyanakkor jól tudjuk: nem minden víz iható, ugyanis ahhoz, hogy a csapból megfelelő minőségű folyadék csordogáljon, sok lépés kell kövesse egymást – ezeket nevezzük összefoglalóan vízkezelésnek, víztisztításnak. A nyersvizeket (tehát azokat a vizeket, amiből a vízmű ivóvizet csinál) például olykor ülepíteni szükséges, „finomítani” kell bizonyos anyagok kiszűrésével, ahogyan sok esetben fertőtleníteni is muszáj.
Az ivóvíz minőségét az átadási ponton kell garantálni, itt a víz már nem tartalmazhat olyan mennyiségben vagy koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai vagy fizikai anyagot, amely az emberi egészségre veszélyt jelenthet. (Ha szeretnénk kideríteni, milyen kockázatokkal számolhatunk településünkön az ivóvíz fogyasztásával kapcsolatban, akkor az IVÓVÍZ KOCKÁZATI KALKULÁTOR segít a felmérésben.)
Veszélyes anyagok a vízben
Az ivóvíz természetes eredetű arzén-, bór- és fluoridtartalma korábban számos településen okozott problémát, de mára országszerte kiépültek az eltávolításukhoz szükséges vízkezelő technológiák. A gyakran előforduló elemek közül a vas és a mangán a szakemberek szerint az egészségre közvetlenül nem ártalmasak, de esztétikai problémát (vörösesbarna vagy fekete színt, jellegzetes ízt) okozhatnak.
A sok helyen előforduló, természetes, geológiai eredetű ammóniumból azonban nitrit, illetve nitrát képződhet, amelyek a csecsemőknél veszélyes methemoglobinémiás megbetegedést okozhatnak. Ivóvizünkben tehát sokkal több kérdéses pont van, mint azt elsőre gondolnánk – érdemes külön figyelmet fordítanunk a legfontosabbakra.
Arzén a vízben
Az arzén a fél-fémek közé tartozó, acélszürke, fémes fényű kristályos, íztelen és szagtalan, mérgező anyag, amely elsősorban a földkéreg kőzeteiben és a talajban fordul elő, onnan kerül az ivóvízbe. Magyarországon van a világ harmadik legnagyobb kiterjedésű természetes arzénos területe de emberi tevékenység következtében is szennyeződhet a környezet arzénnel (bányászat, meddőhányók; fémolvasztás; szén, olaj, hulladékok égetése, arzén tartalmú peszticidek).
A WHO Vízminőségi Irányelvei és a hazai ivóvízminőségi szabályozás szerint is 10 µg/lr az arzén határértéke az ivóvízben. A magas arzénterheltség először bőrtüneteket okozhat (a bőr pigmentációjának növekedése vagy csökkenése), nagyobb koncentrációban pedig már rákkeltő lehet: a bőr-, tüdő- és húgyúti daganat kialakulásához vezethet, továbbá növeli a spontán abortusz kockázatát.
A gyermekek szervezete érzékenyebb az arzén bevitelére: a központi idegrendszer különösen érintett az arzén hatásaiban, tehát ha hosszú ideig, sok arzénnal szennyezzük a fejlődésben lévő szervezetet, alacsonyabb IQ, serdülőkori daganatos és nem daganatos tüdőbetegségek kockázata állhat fenn. Érdemes tehát ellenőrizni az arzénnek való kitettségünket, mert egészségünk szempontjából kiemelten fontos terület. Ezt (sok más alkotóhoz hasonlóan) a településünk ivóvíz-minőségi kimutatásai tartalmazzák, így nem kell mást tennünk, mint rákeresni az interneten is elérhető vízminőségi adatok között. Ha azonban más úton szeretnénk meggyőződni a víz minőségéről, lehetőség van akkreditált vízminőség-vizsgálatra és arzén gyorsteszt elvégzésére is.
Ólom az ivóvízben
Az ólom egy mérgező nehézfém. Az ólom használata végigkísérte az emberiség történetét, és a XX. század első felében még sok helyen használtak ólomból készült ivóvízvezetéket. Később – ahogy a káros hatásai egyértelműek lettek – ilyen jellegű alkalmazása fokozatosan visszaszorult, mára már sehol nem építhető be ólomcső az ivóvízhálózatba. Mára főként másodlagos szennyezőként, az ivóvízhálózatba beépített szerkezeti anyagokból kioldódva kerülhet a vizünkbe.
Az ólom határértéke ivóvízben öt mikrogramm/liter. A nem, az életkor, a tápláltság, a szervezet vas- és kalciumellátottsága, az általános immunállapot és a genetikai adottságok mind meghatározzák, ki hogyan reagál a túlzott ólombevitelre. A magzatok és csecsemők érzékenyebbek a káros egészséghatásokra, mint a felnőttek, mert a testtömegükhöz viszonyítva a vízbevitelük nagyobb. A megnövekedő vérólomszint károsan befolyásolja a kisgyermekek központi idegrendszeri fejlődését, szellemi teljesítőképességét. De az ólomterheltség okozhat más jellegű panaszokat is – ilyen a vérszegénység, a magas vérnyomás, veseproblémák, és reprodukciós problémák is. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy
az ólom fő beviteli forrásai ma a levegő, a por és az élelmiszerek, tehát az összes ólom bevitelnek csak 10-15 százalékát teszi ki a csapvíz.
És hogy odahaza mire számíthatunk ólom-ügyben? Azt a lakcímünk beírásával pillanatok alatt megtudhatjuk Magyarország csapvíz ólomtartalom-kockázati térképéről.
A nitrátok és nitritek, bór és társaik
A nitritek előfordulása az ivóvízben a műtrágyák használatából és a szennyvíz beszivárgásából ered. Főként az ország azon területein jelentenek veszélyt, ahol az ivóvizet a talajvízből nyerik. Ugyanakkor a nitritek műtrágyák melletti legjelentősebb felhasználása az élelmiszeriparban van. Kálium-nitritet és nátrium-nitritet használnak a gyorsított érlelésű kolbászok, szalámifélék, sonkafélék, húskészítmények, húskonzervek, libamáj, füstölt és császárszalonna, valamint a sajtok és halak adalékanyagaként. Az emberi ürülékkel ezek ismét belekerülnek a víz körforgásába. A nitritből fehérjék közreműködésével nitróz-aminok keletkeznek, amelyek az erős rákkeltő anyagok közé tartoznak: a májat és az örökítő anyagot is károsítják.
Magyarországon a bór magasabb koncentrációban van jelen, természeti adottságaink miatt.
Emellett mint ipari és mezőgazdasági melléktermék szennyezi a vizeinket. Negatív hatással van a gyomorra, májra, vesékre és az agyra, emellett a férfiak szaporító szerveire is degeneratív hatással lehet.
Az ammónium különböző bomlási folyamatokból, szennyvíz általi szennyezésből, a mezőgazdaságból és iparból, és mint a fertőtlenítés mellékterméke kerülhet a vízbe. Önmagában nem ismert egészségkárosító hatása, de mikrobák hatására veszélyes nitritté, majd nitráttá oxidálódhat.
Ki ellenőrzi a vizeket?
Az ivóvíz minőségét a szolgáltatók a népegészségügyi hatósággal egyeztetett ütemtervnek megfelelően ellenőrzik, de a népegészségügyi hatóság saját ellenőrző vizsgálatokat is végez. A településeken szolgáltatott ivóvíz minőségének értékelése a települést ellátó ivóvízellátó-rendszer vízvizsgálati eredményein alapul, de az ellenőrző vizsgálatok elsősorban a szolgáltatott ivóvíz minőségét jellemzik az épületek belső hálózatának átadási pontjáig. Az épületek belső hálózatában bekövetkező esetleges minőségromlást (pl. ólomkioldódás, baktériumszaporodás) tehát nem tükrözik.
Veszélyes az ivóvíz?
A szakemberek szerint irreális elvárás, hogy a víz egyáltalán ne tartalmazzon olyan anyagokat, amelyek nagy koncentrációban szennyeződésnek minősülnek. Az ivóvízminőség határértékeit tehát elsődlegesen egészségvédelmi szempontok alapján határozzák meg. Ugyanakkor vannak olyan anyagok, például rákkeltő vegyületek, amelyeknek nincs biztonságos szintjük. Ivóvíz esetében is érvényes tehát a „társadalmilag elfogadható kockázati szint” fogalma:
azokat a kockázatokat tekintjük elfogadhatónak, amelyek egymillióból legfeljebb egy ember megbetegedését okozzák.
Az ivóvíz paraméterei jogszabályban meghatározott szigorú határértékekkel rendelkeznek. Csaknem kétszáz alkotóelem jelenlétének felső határértéke rögzített, és a víz akkor nyilvánítható ivóvíznek, ha ezeket a határértékeket a vizsgálat során kapott értékek nem lépik túl. (A legfontosabb vizsgált paraméterek itt elérhetőek.)
Minden szolgáltató elérhetővé teszi oldalán a lakcímekhez rendelt pontos vízminőségi adatokat. A településünk nevét beírva elérhetővé válik csapvizünk tartalmának részletezése, és a konkrét értékek is: keménység, pH, elektromos vezetőképesség, fluorid-, arzén-, ammónium-, vas-, nitrit- és nitráttartalma.
Ajánljuk még:
