Szenzoros a gyerek? Az intő jelektől a vizsgálatig és a terápiáig

A szenzoros integrációs zavar elméletét Jean Ayres gyermekpszichológus dolgozta ki. Úgy vélte, hogy az érintettek idegrendszere nem képes megfelelően működni, aminek következményeként problémájuk adódhat a magatartás, beilleszkedés, illetve a tanulás területén. A zavar egyértelmű okai egyelőre tisztázatlanok. 

Az idegrendszernek többek között az lenne a feladata, hogy észlelje a környezetből érkező ingereket, összerendezze azokat, majd az agyunk számára értelmezhetővé tegye őket, hogy később ennek megfelelően reagáljon az egyén. A szenzoros integráció esetében jelentős szerepe van korábbi tapasztalatainknak: agyunknak automatikusan össze kell rendeznie az új információkat a már meglévőkkel, mielőtt valamivel kapcsolatban döntést hoznánk. Amennyiben ebben a döntési folyamatban zavar keletkezik, szenzoros integrációs zavarról beszélünk.

A továbbiakban Takács Szabina gyógypedagógus, TSMT- és NHT-terapeuta mesél a zavarral kapcsolatos, fontosabb tudnivalókról, illetve terápiás lehetőségekről.

A szenzorosság tünetei

Szenzoros zavarnak tekinthetjük a gyermek fejlődésében felmerülő azon tüneteket, amelyek zavart okoznak abban, hogy a gyerek helyesen feldolgozza a külvilágból érkező információkat. Ilyenek lehetnek a hallást, látást, ízlelést, bőrérzékelést, egyensúlyt érintő ingerek. Mivel zavar esetén ezekre az ingerekre egy nem megfelelő válaszreakciót kapunk egy adott helyzetben, a zavar megnehezíti már a hétköznapi tevékenységek elvégzését is.

Fontos, hogy az érzékszerveinken keresztül beérkezett információk megfelelő helyre és feldolgozásra kerüljenek. Ehhez nem elegendő az érzékszervek megfelelő működése, hanem a magasabb rendű feldolgozásnak is meg kell történnie.

Amennyiben ez elmarad, annak ellenére, hogy az érzékszervek épek, és az agy szerkezetében nincs tényleges sérülés, szenzoros feldolgozási zavarról beszélünk.

A gyermek fejlődését már csecsemőkortól figyelemmel kell kísérnünk, hogy észrevegyük az intő jeleket. Minden szülőt aggódással tölt el, ha a gyermeke valamit nem úgy csinál, mint társai, eltér a viselkedése, a mozgása megkésett, figyelme változó, vagy esetleg még nem beszél. Ilyenkor jönnek a jó tanácsok szűkebb és tágabb környezettől egyaránt, miszerint majd kinövi, az övék is pont ezt csinálta, vagy épp, hogy ő maga is ilyen volt gyerekként. Óvatosan kell kezelnünk ezeket a megnyilvánulásokat, hiszen minden gyermek más. Ami az egyik gyereknek még nem okoz zavart a fejlődésében, a másikat lehet, hogy meggátolja a mozgásában, a közösségbe való beilleszkedésben, előrehaladásában.

 

Különböző életszakaszokban, különböző tünetek adhatnak okot aggodalomra. Kiemelkedő fontosságuk van a csecsemőkorban, illetve kisgyerekkorban kialakuló készségeknek, mivel ezekre épülnek később a magasabb rendű funkciók. Csecsemőkorban leginkább a mozgásfejlődés területén tapasztalhatunk eltéréseket. Ilyen lehet például

az eltérő izomtónus, aszimmetriák a test két oldala között, a megkésett mozgásfejlődés, nem kúszik, nem mászik, nem fog és tart meg tárgyakat a kezével.

A mozgás mellett más fontos képességek és készségek is fejlődésnek indulnak. Ilyen a figyelem, szociális készségek, viselkedés, beszéd, kognitív funkciók. Aggodalomra adhat okot, ha a csecsemő nem figyel a környezetéből érkező hangokra, nem gügyög, nincsenek meg az alapvető szociális készségei, nem érdeklik a képek, a játékok. Ilyenkor elképzelhető, hogy akadályokba ütközik, hogy beinduljon a beszéd, megértse a korának megfelelő utasításokat, fejlődjön a kézügyessége és az önellátása.

 

Talán nem is gondoljuk, hogy a kúszásnak és a mászásnak milyen fontos szerepe van a későbbi fejlődésben, ezért sok esetben ezek nem is kerülnek a figyelem előterébe, pedig ezek által fontos kapcsolat alakul ki a két agyfélteke között. Ezek kimaradása később nehézséget okozhat az iskolába való beilleszkedésben. A gyereknek nem lesz élmény az írás, nem tud nyugton ülni a padjában, nem megy az önálló öltözködés, figyelme túlságosan impulzív, hamar elterelődik, és a szülőknek meg sem fordul a fejében, hogy ennek oka a csecsemőkorban kimaradt mozgásminták hiánya is lehet, és a háttérben nem lustaság, dac, hanem egy szenzoros feldolgozási zavar is állhat.

Ezek mellett jellegzetes tünet az alacsony vagy épp a túl magas ingerküszöb a hallással, tapintással, látással, mozgással szemben.

Érzékeny lehet bizonyos hétköznapi zajokra – ilyen lehet akár már a kávéfőző hangja –, nehezen tolerálja az érintéseket a családtagoktól – ami lehet akár egy ölelés vagy puszi –, ami számára elviselhetetlennek bizonyulhat, míg máskor minél nagyobb hatásra vágyik, ilyenkor történhet meg, hogy verekszik, vagy az udvaron nekiszalad valakinek.

Az aktivitási szintjük szintén két irányba mozdulhat: vagy nagyon lassúak vagy túl gyorsak társaikhoz képest. Eltérés mutatkozhat a kommunikációs készségekben, alacsony nyelvi készségek jellemezhetik, ami érintheti a kifejezőképességet vagy épp a beszédértést. Ezek mögött mind meghúzódhat a szenzoros zavar.

 

Egy gyerek fejlődésében számtalan tényező szerepet játszik, így a zavar okai is széles skálán mozoghatnak. Lehet akár egy túlféltő, túlóvó környezet vagy a magas szintű elvárások, de okozhatja egy terhesség alatti vagy szülés közbeni/utáni ártalom (ilyen például az oxigénhiány vagy az agyvérzés), illetve kisgyermekkori betegségek is. Adaptációs, genetikai és neurológiai okai is lehetnek az eltérő fejlődésnek, működésnek.

A szenzoros zavar együtt járhat különböző kórképekkel kísérő tünetként, ilyen lehet például az autizmusspektrum-zavar, értelmi akadályozottság vagy a tanulási zavar. Emiatt elengedhetetlen, hogy a megfelelő mérőeszközök, felmérési eljárások és kompetens szakemberek által kerüljön megállapításra, hogy mi okozhatja a nem megfelelő működést, ezáltal elkerülhető a gyermek stigmatizálása egy nem valós diagnózissal.

 

A szenzorosság vizsgálata

A vizsgálat egy alapos és széleskörű eljárást foglal magában annak érdekében, hogy a szakember megállapítsa a gyermek mozgásos, kognitív és figyelmi fejlődésprofilját. Ebből következtethetünk a gyermek esetleg eltérő idegrendszeri érésének zavarára. Fontos a szülő alapos kikérdezése, az anamnézis felvétele, ahol a saját szemszögéből mondhatja el, hogy mi az, amit ő lát, ami aggodalomra adhat okot, gátat szabhat a gyermek fejlődésének. Ezt követi egy szenzomotoros vizsgálat, ahol a konkrét tüneteket is megismerhetjük különböző szituációkban, feladathelyzetekben. A feladatok játékosak, és a vizsgálati eszközök is vonzók a gyerek számára, így észre sem veszi, hogy teszthelyzetben van.

Amennyiben bebizonyosodik, hogy szenzoros feldolgozási zavarról beszélünk, megkezdhető a terápia.

Terápiák szenzorosságra

Ma már egyre több mozgásfejlesztő terápiát ismerünk, amelyeknek az idegrendszeri háttere alapjába véve ugyanaz vagy legalább hasonló. Ide sorolhatjuk a TSMT-terápiát (tervezett szenzomotoros tréning), a DSZIT-et (dinamikus szenzoros integrációs terápia), az Ayres-terápiát (Szenzoros Integrációs Terápia), illetve ide tartozik az alapozó terápia is.

Léteznek olyanok, amelyek home training formájában működnek, ami annyit jelent, hogy a szülőt előzőleg felkészítik, betanítják a feladatsorokra, amit majd otthon is végezhet a gyerekével. Ezáltal nemcsak a gyerek fejlődése halad előre, hanem a szülő kompetenciaérzését is növeli.

Intézményen belül a terápiának vannak egyéni és csoportos formái is. Azt, hogy melyik terápiát veszik igénybe, függ attól, hogy az adott fejlesztőközpontban melyiket alkalmazzák, vagy a régióban milyen lehetőségek vannak más fejlesztésre. A terápiák esetében a különbséget leginkább az alkalmazás formájában találhatunk, de mind ugyanazt a célt szolgálja.

A terápia sikerességét több tényező is befolyásolhatja. Ilyen lehet például az adott idegrendszer éretlenségének súlyossága, a szülői hozzáállás, kompetencia, a gyerek életkora. Korai felismerés esetén akár teljesen megszüntethetjük a problémát. A késői felismerés esetén is van erre esély, viszont ha az akadályozó tényezők miatt nem is szűnik meg teljesen a zavar, a tünetek akkor is jelentősen csökkenthetők.

Nekünk, terapeutáknak az a célunk, hogy a gyermek zökkenőmentesen beilleszkedjen a közösségbe, kevesebb iskolai kudarc érje. Igyekszünk segíteni neki, hogy a hétköznapi tevékenységeket problémamentesen elvégezhesse, és minél több sikerélményt gyűjtsön be, ezáltal növekedjen az önbizalma, önállósága.