Paleótól a nyersig: mindent ettem, aztán semmit, végül ide jutottam

Soha a történelemben ennyi irányzat, tudományosan megalapozott vagy tapasztalatból építkező tézis és antitézis a test táplálását illetően nem állt rendelkezésünkre, mint ma: a paleótól a vércsoportdiétán át a nyers étkezésig próbálják megtalálni a szakemberek a test számára ideálisnak vélt étrendet, és az ezt kiegészítő testmozgást, ami elvileg elősegíti a lelki harmóniát.

Kijelentések ütköznek egymással, mert egyesek szerint az ember egyértelműen növényevő, míg mások szerint évmilliókig csak húson és növényeken éltek az elődök, úgyhogy ehhez kellene visszatérnünk. Betegségeim nyomába eredve személyesen is átestem eme „hitigazságok” legtöbbjén, és

a diéta-labirintus végén, tanácstalanul állva tettem fel magamban a pilátusi kérdést, hogy akkor mégis mi az igazság?

Hét évvel ezelőtt állapították meg rólam, hogy az egyik XXI. századi divatbetegséggel, az IBS szindrómával élek (irritábilis bélszindróma, vagyis nagyon sok minden „irritálja” az emésztésemet, de senki nem tudja az okát), glutén- és laktózérzékenységgel kiegészítve. Paff. Akkor most mi legyen? Én is, mint sokan mások – az orvosok tanácstalanságát látva – belevetettem magam a szakirodalomba. Bújtam az internetet, és elolvastam mindenféle ön-gyógymódról szóló könyvet, és elkezdtem gyökeresen megváltoztatni az étkezési szokásaimat.

A paleóval kezdtem, egész egyszerűen azért, mert abban nem használnak tejet és lisztet, és nekem elsősorban a laktózt és a glutént kellett elhagynom, emellett pedig kerestem azt a megoldást, ami megmagyarázhatja az időről időre visszatérő bélgyulladásomat. A paleo diétának az a lényege, hogy visszavisz az evolúciós fejlődés paleolit korszakába, mert állítólag az volt az utolsó olyan kor, amikor a szervezetünkkel harmóniában étkeztünk. Az azóta termesztett élelmiszerek pedig annyira az újkor termékei, hogy az emésztésünk nem tudott ilyen gyorsan alkalmazkodni, és szerintük emiatt szenvedünk sok modernkori betegségtől, amilyen az enyém is.

Egy kis időre aztán beszippantott a vega-kultúra is, mert a húsfogyasztásról is megoszlanak a vélemények: többek között például a vörös hús fogyasztását hozzák összefüggésbe a rákos megbetegedésekkel, de állítólag a húsfogyasztás hatással lehet a bélrendszer különböző megbetegedéseire is.

Az ipari állattartásról szóló sokkoló filmek nézésének hatása, és a másik oldalon a növényi táplálkozásra átváltott emberek sikersztorijai annyira felbuzdítottak a saját határaim további feszegetésére, hogy

a vegából nálam nagyon gyorsan vegán lett.

(Ez annyit jelent, hogy nemcsak a húst, hanem mindenféle állati eredetű élelmiszert száműzni kell az otthonunkból.) Így viszont biztos lehettem abban, hogy csak olyan tiszta, növényi eredetű táplálékot viszek be, amely egészséges, nem terheli meg az emésztésemet, és mint tanítják, még a bolygónak is jót teszek, mert csökken az ökológiai lábnyomom (azt állítják, hogy az állatok takarmányozása miatt felszántott termőföldeken, ha azokon emberi fogyasztásra alkalmas növényeket termesztenénk, sokkal többen laknánk jól a Földön).

Tovább kutakodtam a növényevő irodalomban és rábukkantam a nyersevőkre. Sportolók is nyilatkozták, hogy nemhogy csökkent volna a teljesítményük, de mióta csak nyers ételt fogyasztanak, sokkal eredményesebbek. Sőt, nem fáradékonyak, elhagyták a kávét is az életükből, mégis pörögnek egész nap. Külön rákérdeztem egy szakembernél, hogy a nyers ételek mennyire jók vagy nem jók az IBS szindrómásoknak. A válasz egyértelműen pozitív volt: az egyik legjobb dolog az emésztésnek a friss, nyersen elfogyasztott étel (ebben mondjuk még mindig hiszek).

Én ezeken a fázisokon estem át, de van, aki a vércsoportdiétára vagy az ayurvéda testtípusaira esküszik, és biztosan léteznek még olyan irányzatok, melyeket nem ismerek, vagy épp most vannak születőben.

Nem tagadom, ideig-óráig mindegyik diéta hozott sikereket, sőt, új barátokat is.

Mindegyikben találtam hasznosítható tudást, de mint rendszer, szerintem szükségképpen mindegyik téves kell, hogy legyen. Hogy miért? Mert ennyiféle „biztos út” szerintem nem létezhet.

A Bibliában ezt olvashatjuk: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!” Mikor újra olvastam az ismert bibliai mondatot, rájöttem, hogy ennyire szeretve vagyunk: minden a Földön értünk él, és bennünket szolgál. Miért akarom én magam mégis korlátok közé szorítani egy-egy ideológia mögé felsorakozva?”.

Szóval, arra jutottam, a Föld által kínált svédasztal gyönyörű, illatos és bőséges. És nem hiszek abban, hogy önmagukban lennének jó vagy rossz ételek, amiket „kellene” vagy „nem kellene” fogyasztanunk. Betegségeink ugyan behatárolnak bennünket, ezért aki ilyennel küzd, annak kicsit nehezebb megtalálni az egyensúlyt, de ne hagyjuk, hogy egy ideológia mondja meg helyettünk, hogy mi a helyes út, az egészséges életmód számunkra.