Interjú az akupunktúráról Dr. Oravecz Márk hagyományos kínai orvossal

Hogyan jut eszébe valakinek, hogy kínai medicinával, akupunktúrával foglalkozzon, hiszen ez a szakma húsz évvel ezelőtt még alig volt ismert hazánkban? Ez is járt a fejemben, amikor először feküdtem a tűk alá. A gondolatok azonban csak pár pillanatig szálltak, mert a relaxáló zene és a testemben érzett bizsergés hatására hamar ellazult állapotba kerültem. Az első kezelés után már éreztem annak jótékony hatását, a sokadik után pedig tapasztalható változásokat éltem meg, ugyanis idiopátiás arcidegbénulásom van. Mint természetgyógyász, mélyebben tanulmányoztam a hagyományos kínai orvoslást, de igazán az a hiteles, ha maga egy akupunktúrás orvos számol be erről a módszerről.

Hogyan került kapcsolatba az akupunktúrával és a keleti orvoslással?

Véletlenül, egy tai csi edzésen találkoztam egy kínai orvossal, Dr. Yu Funian professzorral, akivel jó barátságba kerültem. Segédkeztem neki néhány dologban a rendelőjében, azután ott is ragadtam. Vagyis magával ragadott mindaz, amit ott tapasztaltam. Így elkezdtem kínaiul tanulni, majd 2004-től ösztöndíjasként több éven keresztül

Kína három meghatározó, hagyományos kínai orvosi egyetemén tanulhattam: Pekingben, Nankingban és Harbinban.

Klasszikus szövegeket és modern fejlesztéseket egyaránt megismertem és betekintést nyerhettem többféle akupunktúrás iskola módszereibe. A hagyományos kínai orvoslásnak egy teljes rendszere van, amely 2500 éves múltra tekint vissza. A terminológia fordítása elérhető angolul, de aki a gyógyítás teljes mélységét meg szeretné ismerni, annak bizony sokszor vissza kell nyúlnia az eredeti könyvekhez. Ehhez ugyanúgy elengedhetetlen a kínai nyelv tökéletes ismerete, mint ahhoz is, hogy elsajátítsuk a kezelés alapjait. A szakma nyelve a kínai, méghozzá az ókori kínai nyelv.

A sárga császár könyvei

Kína első, legrégebbinek tartott orvosi, gyógyászati műveinek gyűjteménye. A könyvek szerint olyan meghatározó tényezők állnak a betegségek hátterében, mint az életmód, az étrend, az időjárás, a pszichés és mentális állapot vagy az életkor. A hagyományos kínai világnézetre jellemző erőket és rendező elveket ezekben a művekben állították először rendszerbe, ilyen a tao, a jin és a jang, a csi vagy az öt elem.

Miért érdemes visszafordulni több ezer évvel ezelőtti leírásokhoz? Nem meghaladottak ezek?

Olykor magam is visszanyúlok ehhez a műhöz, ha egy bonyolultabb esettel állok szemben. A régihez visszakanyarodni olykor meglepő eredményeket hozhat.

2015-ben Tu Ju-ju kínai gyógyszerésznő az egynyári üröm maláriaellenes hatóanyaga, az artemizinin felfedezéséért elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat.

Számtalan növényi, ásványi és állati hatóanyagot tesztelt, és végül az egynyári üröm bizonyult megfelelőnek. Miután tanulmányozta a sárga császár könyvének 200 körül kelt írásait, miszerint „végy egy csokor ging haót, áztasd két sheng (kb. 4 dl) vízbe, facsard ki a levét és idd meg az egészet”, rájött, hogy a hagyományos forrázás-forralás károsíthatja az egynyári üröm hatóanyagát és ennek tudatában dolgozott vele azután. A Covid idején is ez történt Kínában, a klasszikus receptek után kezdtek kutatni. Az 1800 évvel ezelőtti leírásokban azt keresték, hogy a fertőző betegségeknél milyen tünetegyütteseknél melyik gyógynövényt érdemes használni. Ezek szintén csak kínai nyelven hozzáférhető információk, és sikerült találni olyan gyógyszer-összetételeket, amelyeket hatékonyan vetettek be egyes Covid megbetegedéseknél.

Az ön által is alkalmazott gyógynövény-összeállítások nem olyan állandó receptek, mint a nyugati gyógyszerek?

Gyógynövényreceptjeimet a kínai orvoslás klasszikus módszerei szerint írom fel én is: a páciens aktuális állapotához igazodva, egyénre szabottan. Mivel ismerem a receptösszeállítás elméleti alapjául szolgáló klasszikus szövegeket, és éveken át tanulmányoztam kínai kórházakban a gyakorlati fortélyait, ezért a legoptimálisabb hatásra tudok törekedni. Kínában többféle krónikus, szövődményes kórképben alkalmazzák a gyógynövényeket a modern terápia kiegészítéseként.

Magyarországon nehéz beszerezni ezeket a gyógynövényeket?

A kínai gyógynövények tárháza hatalmas, de vannak köztük szép számmal olyanok, amelyek Magyarországon is elérhetők. Ilyen a pitypang, az útifű, a menta, a lonc, a bojtorján, a keserűfű. A fagyal bogyóját, a som termését idehaza nem szokás gyógyászati célra használni, a hagyományos kínai orvoslás viszont előszeretettel ajánlja. Hasonló a bálványfa gyökerének kérge is, amelynek főzete viszkető bőrbetegségek esetén nyújt enyhülést.

Kik veszik igénybe a hagyományos kínai orvoslást itthon? Azok, akik már megjárták a hazai orvosi rendelők és kezelések garmadáját, és végső elkeseredésükben keresnek alternatív megoldást? Vagy vannak, akik meggyőződésből csakis a kínai medicina felé fordulnak?

Van ilyen is, olyan is. Egyrészt érkeznek olyan páciensek, akik megoldhatatlannak látszó problémákkal küzdenek. Ők már túl vannak vizsgálatokon, kezeléseken, gyógyszeres kúrákon, de nem gyógyulnak, így megpróbálkoznak ezzel a módszerrel is. Közülük sokan tartanak attól, hogy a nyugati orvoslást követő kezelőorvosuk „mit fog szólni”, hiszen ezek a módszerek nem elfogadottak a szakma számára. Más orvosok viszont éppen ajánlják egyes esetekben az alternatív gyógymódokat, például az akupunktúrát, a moxibúszciót. Ez utóbbi a hőterápia egyik formája, amelynek során a szárított, „moxa” nevű növényi anyagokat a bőr felszínén vagy annak közelében égetik el. Vannak olyan betegek is, akik hallottak a hagyományos kínai orvoslás módszereiről, és egyből itt kezdenek. Ez azonban egyelőre ritkább. Fontosnak tartom összehangolni az autentikus és hagyományos kezeléseket a modern medicina ismereteivel, amelynek leletanyagai támpontot adnak kezelésekhez.

Hogyan is működik maga az akupunktúra? Ezzel kapcsolatban számtalan városi legendát hallottam, és bevallom, amikor először jártam ilyen kezelésen, bennem is volt egy nagy adag félelem a fájdalomtól, a tűktől. Ennyi alkalom után most már bátran jelentem ki: egyáltalán nem fáj!

A tű vékony, hegye nem lándzsás, mint egy injekciós tű, hanem inkább a fenyőtű formájára hajaz, csöppet lekerekített a vége. Ultrahang alatti vizsgálat mutatja meg, milyen szépen széttolja a rostokat, nem roncsolja. Egy szúrásnak koránt sincs akkora kockázata, mint egy injekciónak. A tűket jól meghatározható helyeken alkalmazzuk, nem érbe, nem idegekbe szúrjuk, ahogy az a köztudatban él. Ugyanis e kötegekhez közeli üregekbe érnek a tűk, ezáltal a pontban nyomásfokozódás lép fel, ezt érezzük fájdalomnak. Célzott ingerek létrehozása a kezelés lényege, ezért zsibbadást, feszülést lehet ilyenkor érezni. Ezeknek a pontoknak a meghatározása ősi megfigyeléseken alapul. Maga a tű a régi sebészeti eszközökből, kő- és bronztűkből fejlődött ki, amelyekkel eredetileg tályogokat nyitottak fel. Nagyon fontos, hogy jól képzett szakember végezze a beavatkozást, mert ha nem megfelelő a szúrás, elégtelen az inger, akkor a kezelés hatástalan.

Vannak ellenjavallatok, vagy bárkinek ajánlható az akupunktúra?

Szinte minden esetben alkalmazható, de nem minden esetben alkalmazandó. Extrém kimerültség, ittas állapot kizáró ok. Várandósság alatt különös figyelmet érdemel a kezelés. Gyulladások, daganatok területére nem szúrunk, így ezekben az esetekben kiegészítő terápiaként jöhet szóba. Vérzékenység, vagy véralvadásgátlók szedése mellett szintén lehetséges az akupunktúrás kezelés, hiszen nem az érbe szúrunk. Ismeretlen eredetű vérzékenység azonban kizáró ok! Az akupunktúrát nemcsak idegrendszeri és mozgásszervi kórképeknél alkalmazom, hanem

az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerinti több mint százféle betegségben is.

Fontosnak tartja az oktatást is. Nemcsak az egyetemi képzés keretei között, hanem a felvilágosítást tekintve is: gyakran ír ismeretterjesztő cikkeket. Így tudtam meg, melyik évszakban milyen teát érdemes inni, milyen gyümölcsöt vagy fűszert érdemes fogyasztani az egészségünk megőrzése érdekében.

A kínai orvoslás szerint a legmagasabb szintű orvosi tevékenység a megelőzés – ennek szellemében igyekszem hatékony egészségmegőrző módszereket adni az erre fogékonyak kezébe. Kínában nagyon fontosnak tartják minél hamarabbi beavatkozást, így elejét lehet venni a nagyobb bajoknak.

A természettel együtt kell élni, mert az emberi szervezet a természet egészének a része.

A Sárga császár könyve részletes leírást ad erről egy 2500 évvel ezelőtt kelt párbeszéd formájában, amely a császár és az orvosai közt zajlott le: „Alkalmazkodni kell a jin-jang törvényszerűségeihez ételben-italban mértéket tartani, fekvésben-kelésben nem kimerülni, így a test és szellem ép marad, 100 év múlva távoztok csak el. A mai idők emberei szeszt isznak víz helyett, összevisszaságban, testi örömökben tobzódnak, szétszórják magukban a valót, nem tudják, mennyi az elég. Nem alkalmazkodnak az évszakokhoz, csak az minden dolguk, hogy boldogítsák a szívüket, de ez ellentétes az életörömmel, aki rendszertelenül alszik, fél 100 év múlva lehanyatlik.” Úgy tűnik, az elmúlt évezredek alatt az ember semmit sem változott.

Ajánljuk még: