Hogyan (nem) érdemes tanulni idősebb korban?

Idősebb korban kétségkívül a legnagyobb probléma az, hogy nagyon nehezen vesszük rá magunkat a rendszeres mozgásra, az agyat és a lelket mozgató tanulásra, mert kényelmesebb lakásunk biztos melegében pihenni, és félünk a betegségektől, a sérülésektől. Persze azt tudjuk, hogy a rendszeres fizikai és szellemi tevékenység hiánya számos betegség forrása lehet. Sokan rábírjuk hát magunkat, hogy induljunk neki: mozogjunk, tanuljunk, éljünk aktív életet.

Mások éppen ebben teljesednek ki – olyannyira, hogy nem tudnak maguknak megálljt parancsolni, nem képesek pihenni, reálisan felmérni véges erejüket. Ez pedig épp olyan veszélyes, mint a vég nélküli tunyulás. A tudáskeresés mániákusainak a problémáját az Odüsszeusz életéről szóló történet segítségével remekül példázhatjuk: Homérosz híres műve, az Odüsszeia véget ér azzal, hogy az örök utazó hazatér Ithakába szerető felesége és királyi udvara világába – ez azt is jelentheti az olvasó számára, végre valódi nyugalmat talál, amelyből már haláláig nem lép ki. Az ithakai király alakjáról azonban rengeteg monda maradt fenn, köztük olyan is, amely nem került be a homéroszi művekbe, de jelen van a korareneszánsz nagy alkotója, Dante Isteni színjátékában. 

Dante történetében Odüsszeusz „nem bír magával”, miután az udvarban unatkozva tölti kései napjait, felkerekedik, és társaival elindul nyugatra, az óceán felé. Elhagyja Gibraltár szikláit, amelyen túl az ókori görögök közül senki nem merészkedett, sőt, intették egymást az úgynevezett Héraklész oszlopainak nevezett szigeten történő túlhaladásra. Féltek kijutni a nyílt óceánra, hiszen nem tudtak erről semmit, s valóban: csak több évszázad múlva lesz biztosabb ismerete a Földközi-tengeren élő lakosságnak erről a területről. Odüsszeusz azonban Dante története szerint mérhetetlen és mániákus tudásvágyától vezetve túlment az oszlopokon, s pár nap múlva az istenek nagy vihart bocsátottak a hajóra: a teljes legénységet elnyelte a tenger.

Odüsszeusz aztán a pokolra jutott, s ott sopánkodott, hogy jobban tette volna, ha mégis otthon marad, szerető családja körében.

Odüsszeuszt tehát a „mindent tudni akarok”-jelenség, a mérhetetlen tudásvágy jellemezte, amelyről több évszázad múlva a Felvilágosodás nagy gondolkodója, Kant is megemlékezett, amikor a Gyakorlati ész kritikája című művében az ember fő bűneinek a mérhetetlen kéjvágyat, a bírvágyat és a tudásvágyat nevezte meg.

Hogy érdemes tanulni idősebb korban?

Idős korunkban a tudásból sem szabad hatalmas merőkanalakkal mernünk, ki kell jelölnünk magunknak érdekes témákat, s ezekben megfontoltan érdemes elmélyednünk. Már túl vagyunk azon az időszakon, hogy az iskolapadban mindent a fejünkbe öntsenek: se haszna, se értelme, de még csak előnye sincs az ilyetén tanulásnak. El kell fogadnunk, hogy mindent sosem tudhatunk – nem érdemes hát tönktretenni magunkat azzal, hogy mégis ezen próbálkozunk.

Meg kell értenünk, milyen igaza van a nagy dél-amerikai írónak, Jorge Luis Borgesnek, mikor azt mondja, 

a posztmodern világ egy bábeli könyvtár, amelyet ezer élet alatt sem tudnánk kiolvasni.

Éppen ezért mindig, egyszerre csak egy-két kutatásra elmélyülésre érdemes témát kell választanunk akár autodidakta akár szervezett módon tanulunk. A tapasztalatok szerint jót tehet a tanulás elkezdésekor (és folytatásában), ha szervezett módon, például egy klubba vagy egy szeniorképzésre jelentkezünk, mert itt egyrészt társaságban vagyunk, másrészt kereteket kap a tanulás, ami feltétlenül segít a mértéktartásban. 

Hol tanuljunk hatvan felett?

Az időskori tanulás területén ma világszerte számos nagy szervezet és rendszer működik, amelyekben nem egy esetben egymilliónál is több(!) ember tanul. A korhatárok különbözőek, de a leggyakoribb az 55+, mivel korábban számos országban ez volt a nyugdíjkorhatár. Felső korhatár természetesen nincsen, így

nem egy esetben százéves nebulók is koptatják az iskolapadokat.

Ha bírjuk az angol nyelvet, érdemes megismerkedni az Open University-vel, ami egy, az Egyesült Királyságban működő egyetemi hálózat, amelynek különlegessége, hogy a legtöbb kurzusát elérhetővé teszi az idősebbek számára online formában is, hogy rugalmasan tanulhassanak otthonról is. Az Open University számos kurzust kínál, pszichológiai, matematikai, természettudományi, történelmi, művészettörténeti, jogi és a nyelvtanulást segítő témákban – ezek közül itt válogathatunk.

Ha offline tanulnánk, sincs veszve semmi: 

Magyarországon az ország minden régiójában találhatunk érdekes és fontos szenior képzéseket. Budapesten a Milton Friedman egyetem immár 24. féléve várja az érdeklődőket, ingyenes előadássorozattal és több mint 50 tanfolyammal. Szintén az egyetem az, amely több mint harminc vidéki helyszínen tart kihelyezett szenior programokat. Már elérhető a SOTE Szenior Akadémiája is, ahol orvosi, egészségügyi témákban tanulhatnak az érdeklődők. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem budapesti központjában és az ELTÉ-n is zajlanak szenior tanulási programok, de Pécsett is kiváló szenior akadémia működik, amelynek kirándulócsoportjai is vannak. A kelet-magyarországi érdeklődők előtt nyitva áll a miskolci szeniorképzés, de Debrecen városában is folyamatosak a központi egyetemi épületben a szenior akadémiai előadások.

Tanulni sohasem késő: keressük meg, a környékünkön milyen lehetőségek várnak, éljünk velük!