Két évvel ezelőtt egy kisebb, ám halaszthatatlan műtéten estem át, ami közben sajnos komplikációk léptek fel és rengeteg vért vesztettem. Műtét után a doktornő jobbnak látta, ha erős antibiotikumot ír fel, nehogy a műtéti seb elfertőződjön. Mire hazaértem a kórházból, úgy le voltam gyengülve a vérveszteség és a gyógyszer miatt, hogy hetekig alig tudtam ellátni három kisgyerekemet. Aki szülő, pontosan tudja, milyen félelmetes és elkeserítő ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni. Az, hogy nem tudtam főzni nekik, vagy a háztartást vezetni, csak súlyosbította az amúgy is béka feneke alatt lévő állapotomat.

Egy napon elgondolkodtam azon, mit is kellene tennem ahhoz, hogy minél hamarabb kilábaljunk ebből a lehetetlen élethelyzetből. Ahhoz kétség sem fért, hogy több pihenésre, alvásra van szükségem a megszokott hat óránál.

Abban is biztos voltam, hogy sokkal pozitívabban kell gondolkodnom, hiszen mint szinte minden, a jóllétünk is fejben dől el.

De volt még egy dolog, amin változtatnom kellett: az étrendem. Van egy mondás, miszerint „az vagy, amit eszel”. Ha ez igaz lenne, az akkori önmagam egy kis szendvicsből, napraforgómagból és müzliből tevődött volna össze. Nagyon étvágytalan voltam a legyengült immunrendszerem és a vashiányos állapotom miatt. 

Beleástam hát magam az egészséges életmód és étrend rejtelmeibe és több faktort is megváltoztattam az életemben. Elkezdtem odafigyelni arra, hogy rendszeresen kerüljek már éjfél előtt ágyba, lehetőleg még tizenegyig. Eljártam biciklizni, néha egyedül is, de legtöbbször a családommal. Az addigi étrendemet pedig úgy ahogy volt a „kukába dobtam”.

Talán ez járt a legtöbb energiával, de ahogy visszatekintek, azt mondom, megérte. Amikor egy nő esetében az immunrendszer védtelenné válik a sok kórokozóval szemben, az szinte mindig kihat a hüvelyflóra állapotára is. De ha megtudjuk, hogy az egyensúly felborult, akkor bizony tenni kell azért, hogy amilyen gyorsan csak lehet, visszaállítsuk a pH-értéket. A legtöbb „női” diétával foglalkozó fórumon azt találtam, hogy a szénhidrát- és cukorcsökkentett étrenddel tehetünk a legtöbbet az egyensúly helyrebillentéséért. 2020 márciusában, egy napon eldöntöttem, hogy belekezdek egy ilyen diétába, hátha segít, hogy testileg és lelkileg is jobban érezzem magam. 

Nem kell semmi drasztikus dologra gondolni, egyszerűen csak annyit tettem, hogy kicseréltem az addig fogyasztott ételeket más fajtákra. A fehérlisztből készült péktermékeket teljesen száműztem, és helyettük teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből sütöttem magamnak „kenyérlepénykéket” és sós, sajtos rudat, zabos sütit, kekszet, amit megbolondítottam fahéjjal, holland kakaóporral, esetleg egy kis kókuszreszelékkel. A tésztafélékből is teljes kiőrlésű vásároltam, nádcukor helyett pedig nyírfacukrot használtam. Érdekes volt megfigyelnem, hogy egy pillanatig sem hiányoltam az élesztős fehér kenyeret, sem a sok nassolnivalót, amit addig néha bekaptam, ha rám tört az éhség, vagy pusztán azért, mert ott hevert a konyhapulton. Rengeteg zöldséget pároltam és grilleztem, tej helyett pedig kókuszos rizstejet tettem a kávémba.

Amikor az ember diétába kezd, az elszántság és kitartás mellett egy jó adag kreativitásra is szükség van, hiszen nagyon limitált a felhasználható alapanyagok listája. Márpedig fontos finomat és táplálót ennünk. Én nagyon élveztem a diétás étkezéssel töltött hat hónapomat.

Elképesztő, mi mindent lehet kihozni egy marék kölesből, két szál répából, egy cukkiniből, némi fűszerből és natúr joghurtból.

Néha a gyerekektől meg is kaptam, hogy „Anya, a te hamid sokkal jobban néz ki, mint a miénk!” Pedig az ő bolognai spagettijük sem nézett ki rosszul. A végén már nem győztem sütni a zabos kekszeimet, annyira megszerették a kicsik.

Azért bevallom, azt szűrtem le, hogy egy anyuka diétája valamelyest megnehezíti a család életét, főleg a szóban forgó anyáét, hiszen általában kétfélét kell főznie. Ez időben és energiában is több, de ha egyszer egészségesebbnek érzi magát ettől egy nő, akkor érdemes a plusz munkát belefektetni. 

Nagyon örülök neki, hogy időben felismertem a problémát, amivel küzdöttem. Egy gyenge és beteges feleség, édesanya nagyon maga alá tud kerülni, ha nem tudja rendesen betölteni a szerepét a családban. Az életmódomba beiktatott változások meghozták a gyümölcsüket. A rendszeres sportolástól, még ha csak napi húsz percről is van szó, sokkal jobb a közérzetem.

A negatív gondolatokat is igyekszem mindig kisöpörni a fejemből, és keresni valami pozitívat helyettük.

Női egyensúlyom is tökéletesen helyreállt. Több, mint egy év telt el a diétám befejezte óta, és egyszer sem tapasztaltam alhasi fájdalmat, esetleg diszkomfort érzetet. Arról nem is beszélve, hogy bár nem szándékosan, de leadtam négy kilót, ami azóta sem kúszott vissza rám, pedig már eszegetek sütit, fagyit. Van, ami a diétám óta velem van, a fehérlisztből készült péktermékeket azóta is hanyagolom, és már jobban is szeretem rizstejjel a kávém. 

Az egészségünk és annak fenntartása nagyon fontos, akár a testünkről, akár a lelkiállapotunkról van szó. Mindig akadhatnak nehéz élethelyzetek, ahogy az egészségünk sem kikezdhetetlen. A cél viszont egy: jól lenni. Ennek a célnak az eléréséért pedig néha dolgoznunk is kell, a legjobb viszont az, ha mindezt nem munkának, hanem kalandnak fogjuk fel. Ha ezeket még egy egészségesebb étrenddel is megfűszerezzük, sokkal kiegyensúlyozottabbak leszünk.