„A daganatok gyógyítása három lábon áll” – nem (csak) félni kellene a kórtól!

Egészség

Egy.Életem

„A daganatok gyógyítása három lábon áll” – nem (csak) félni kellene a kórtól!

Rettegett diagnózis: daganatot hordunk a testünkben. Ilyenkor minden szakértelemre szükség van ahhoz, hogy megküzdjünk az előttünk álló feladattal, a gyógyulással. A siker ebben az esetben nemcsak fejben dől el, hiszen a korszerű terápiás lehetőségek egyre nagyobb eséllyel fékezik meg ennek az alattomos kórnak a terjedését. Orvosszakértő segítségével annak jártunk utána, milyen terápiák állnak rendelkezésre a daganatos betegségek gyógyításában, és mi az, amit mi magunk megtehetünk a „nagy baj” megelőzése érdekében.

Az első kérdésünk az orvos megdöbbentő mondata után: milyen esélyeink vannak? Mielőtt erre válaszolnánk, tudnunk kell, hogy bármilyen kérdést teszünk fel a daganatos betegségekkel kapcsolatban, nem fogunk egyetlen kimerítő és minden kórtípusra érvényes választ adni, ugyanis nemcsak, hogy minden daganattípus külön-külön tünetegyüttessel rendelkezik és másfajta kezelési módot igényel, de az egyes esetek is nagyon különbözően viselkedhetnek, egyetlen daganattípuson belül is. Nagyon sok tényezőtől függ, milyen esélyekkel indulunk a gyógyulás útján.

Onkológusok véleménye szerint a daganatos megbetegedés esetében a beteg túlélési esélyét a korai diagnózis jelentősen fokozza, azaz, amikor még csak egy szervre lokalizálódó kis daganatot fedeznek fel, jobbak a kilátásaink. Ilyenkor a betegség még tünetmentes, éppen ezért fontosak a szűrővizsgálatok. Javasolt szűrővizsgálatok az emlőszűrés, a méhnyakszűrés, a vastagbélszűrés és a tüdő alacsony dózisú CT-terheléssel történő szűrése – ezekre a szűrőprogramok keretében behívást is kapunk időről időre.

Érintettként nehezen törődünk bele, ha nem kapunk egyértelmű válaszokat a túlélési esélyeinkre vonatkozó kérdésünkre. Nagy segítséget nyújthat azonban, ha tudjuk, milyen terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre a gyógyulásunk érdekében.

ALAPVETÉSEK

Mindig műthető állapotban legjobb a beteg életkilátása, de sajnos – a magyar statisztikai adatok azt mutatják – egyes kórok esetén a betegek felét már áttétellel diagnosztizálják. A lehetséges kezelési módszereket legtöbbször kombinálják: a műtét előtt olyan gyógyszeres terápiát kaphatnak, ami megkisebbíti a nyirokcsomókat, áttéteket, hogy a nem operálható beteg esetleg műthető állapotba kerüljön, de kiegészíthetik a műtéti és gyógyszeres terápiát a korszerű sugárterápiás beavatkozások is – mindezek hatására az utóbbi évtizedekben megduplázódtak a betegek hosszútávú túlélési esélyei!

Az onkológiai terápiák folyamatos fejlődésével ma már nemcsak a hagyományos kezelési módokban gondolkodhatnak az orvosok. Laikusként természetesen félünk a „klasszikus” kemo- és sugárterápia okozta mellékhatásoktól, de ezen a téren is van megnyugtató eredmény.

„A daganatok gyógyítása három lábon áll: az egyik a sebészi, a másik a sugárterápia, a harmadik a gyógyszeres kezelés. A sebészi terápia is sokat fejlődött szemléletben és technikában is. A sugárkezelések rendkívül sokat fejlődtek azáltal, hogy egyre pontosabban tudunk sugarazni, és így egyre magasabb dózisokat lehet úgy kiszolgáltatni, hogy a mellékhatások nem emelkednek.

Egy újabb nagy lépcső az immunterápia. Persze végleg egyik kezelés sem oldja meg a daganatkérdést és a daganat problémáját, de összességében

a daganatos betegek körülbelül 60 százalékát meg tudjuk végleg gyógyítani, és az érintettek nagyjából 20-30 százalékánál lényegesen hosszabb a túlélési idő, mint néhány éve”

– mondja Dr. Landherr László onkoradiológus, klinikai onkológus szakorvos, az Uzsoki Utcai Kórház osztályvezető főorvosa.

Az onkológia gyógyszeres terápiája nagyon sokat változott az elmúlt két évtizedben. A hatvanas években csak a hagyományos sejtosztódást gátló, úgynevezett citosztatikus gyógyszerek álltak rendelkezésre, amelyek számos mellékhatást okoztak. Szerencsére mára vannak olyan gyógyszeres kezeléseink, amik révén a mellékhatások jól kezelhetők.

Az innovatív terápiás megoldások között ma már az immunrendszer „együttműködésére” alapozó kezelési mód is elérhető. A szervezetnek alapállapotában van egy tumorellenes immunitása, ami kivédi, hogy a különböző sejtosztódások kapcsán daganatos sejtek alakuljanak ki, de ha valami oknál fogva ez nem működik a szervezetben, akkor okoz nagy károkat a daganatos sejtosztódás. Az új típusú gyógyszereket hívjuk checkpoint-inhibitor gyógyszereknek, s ezeknek lényege, hogy magát a gátlást gátolják. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a daganatsejt maszkírozza magát, hogy ne ismerjék fel: maga elé tesz egy olyan álarcot, amely alapján a szervezet védő immunrendszere nem ismeri föl, és nem termel ellentestet, ellenanyagot. Az immunterápiás gyógyszer ezt a maszkot leveszi, ezáltal fölismerhetővé válik, hogy ez egy idegen anyag, daganatos szaporulat, és akkor megindul a sejtes immunválasz a szervezetben. 

 

Fotó:Pexels.com

Laikusként is pontosan érezzük, hogy sok tévhit kering a „rákkal” kapcsolatban, először ezeket kell tisztáznunk ahhoz, hogy megértsük: kizárólag a hiteles szakvéleménynek szabad hinnünk a kezelési javaslatok elfogadásakor.

„Több tévhit és rossz megfogalmazás is kering a daganatos betegségekkel kapcsolatban. Először is a sokak által „rák”-nak nevezett betegség az összes daganat csak egy csoportját jelzi: orvosi értelemben csak a hám-eredetű daganatokat hívjuk ráknak. Másrészt a kezelések terén nagyon sok káros gyakorlattal találkoztam negyvenegy évnyi orvosi pályám során. Az egyik ilyen zsákutca az úgynevezett alternatív terápiák, amelyek közös kockázata, hogy soha senki nem igazolta a hatásosságukat klinikai vizsgálatokkal. A lúgosítás például biokémiai szempontból egy marhaság. De a természetes anyagokban, a „gyógyfüvekben” való fanatikus hit is káros, hiszen ezekre sincsenek kutatásokkal igazolt eredmények.

Mondok egy példát: az egyik belgyógyászati osztályra bekerült egyszer egy idős férfibeteg egy nagyon ritka, epevezeték-daganattal. Menthetetlen volt, meghalt. Pár héttel később a felesége ugyanilyen diagnózissal került hozzánk, és a kollégákkal elkezdtük vizsgálni, hogy létezik, hogy – mivel nem voltak vérrokonok, a genetikai kapcsolatot kizárhattuk – ugyanabban a kifejezetten ritka kórban betegedtek meg. Majd a feleség elmondta, hogy ők egész életükben a saját maguk által gyógyfüveknek gondolt és szedett növényekből főztek teát és azt fogyasztották. Másik példát is mondok: egy fiatal, kétoldali emlődaganattal diagnosztizált betegem nem volt hajlandó megoperáltatni magát, mondván, hogy majd természetgyógyászati terápiával kezelteti a problémát. Egy év múlva visszatért, tele áttétekkel, olyan állapotban, hogy már nem tudtuk megmenteni. Ennyire veszélyes lehet a kontár kezelés” – figyelmeztet Dr. Landherr László onkológus.

A terápiás módszerek és a gyógyszerek kifejlesztése évtizedek kutatómunkájával történik és rengeteg anyagi forrást emészt fel. Jó hír számunkra, hogy

Magyarország kifejezetten jó helyen áll a gyógyszeripari innovációk tesztelésének sorában, így viszonylag gyorsan eljutnak hozzánk az új eredmények.

„Mi a daganatellenes gyógyszerek kipróbálásában veszünk részt. Abban Magyarország nagyon elismert, rangos helyen szerepel a nemzetközi mezőnyben, tehát amikor egy gyógyszer már eljut oda, hogy fázis 1-3 vizsgálatokban lehet adni a mellékhatások lemérése és a hatásosság igazolása céljából” – mondja a tapasztalt onkológus főorvos.

Mindezek ismeretében tehát érdemes pontosan tájékozódni és feltétlenül szakember segítségét kérni minden egészségügyi probléma esetén, így az agresszív daganatos megbetegedések felismerésében és kezelésében is. Ami pedig rajtunk múlik, vagyis a szűrővizsgálatokat érdemes komolyan venni, nem elhanyagolni. A megelőzés életet menthet.

A tájékozottság életet menthet! A cikk megjelenését az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete támogatta. Az innováció érték. Az új gyógyszer új esély.

Ajánljuk még:

„Nincs reménytelen ember” – interjú Szemelyácz Jánossal, a Magyar Addiktológiai Társaság elnökével

„Én vízbemártva, mint valami brokkoli, vagy cukorborsó fogok úszni... az Óceánban. Ami szabad és végtelen. Amennyit bírok. De egy kilométert biztosan” – olvasható egy adománygyűjtő felhívásában. Ez a cikk arról az emberről szól, aki mindezt közzétette. Róla és a munkájáról: nem ismerek mást, aki ennyire komoly hivatást űzne ennyire könnyedén. Szemelyácz János pszichiáter, addiktológus, pszichoterapeutával beszélgettem függőségről, terápiáról, a család szerepéről.

 

Már követem az oldalt

X