Tanévkezdés: ne csak az elsősöket készítsük fel rá!

Család

Tanévkezdés: ne csak az elsősöket készítsük fel rá!

A nagyobbak számára sem haszontalan a tanévre való tudatos felkészülés – sőt! Cikkünkben bemutatunk 3 egyszerű lépést – segítségükkel könnyebb lesz az iskolakezdés, és olyan pozitív változásokat érhetünk el, amelyek a tanulmányi eredményekben is megmutatkoznak.

Számos tanácsot hallottunk már arról, mi mindennel lehet megkönnyíteni egy iskolakezdő gyermek számára az évkezdést, ám arról már kevésbé esik szó, hogy a nagyobbakat hogyan érdemes felkészíteni a visszatérésre. Pedig néhány egyszerű gyakorlattal nem csupán a nyárból való átmenetet tehetjük zökkenőmentesebbé, de az egész tanév sikerességét is megalapozhatjuk. Az alább bemutatott három lépés megtétele ugyanis valóban hosszabb távon (is) érezteti hatását. 

Első lépés: a megfelelő környezet kialakítása

A felkészülést segítő gyakorlatok elvégzésének – és a későbbi tanulásnak – lehető legjobb helyszíne a rendezett íróasztal, így az első lépés ennek megteremtése. Ez többnyire izgalmas és kellemes feladat a gyermek számára, hiszen új füzeteivel, íróeszközeivel foglalatoskodhat.

Kezdésnek akár más helyet is kereshetünk az asztalnak – kérdezzük meg, szerinte hol lenne a legjobb. Ha úgy véljük, hogy katasztrofális berendezést talált ki, akkor is belemehetünk a dologba: majd belátja később, hogy ez nem jó, hadd jöjjön rá magától. Az én lányom egyszer a leglehetetlenebb sarokba kérte az asztalát, ahová csak az ágyon átvetődve lehetett eljutni. Vetődött, vetődgetett októberig, amikor egyszer szó szerint túllőtt a célon. Onnantól az asztal ment vissza oda, ahová való volt – no, nem a kukába, ahogy először kívánta kínjában, hanem a szoba megfelelő részébe.

Két apró kísérlet: ne csak rendezgessünk, mondjuk is el, mennyire hat környezetünk rendezettsége koncentrálóképességünkre. A nagyobbaknak akár cikkeket is kereshetünk erről – jól tudjuk, hogy a szülőnél egy kiskamasz számára már sokkal meggyőzőbb akár egy névtelen cikkíró is.

Ha még nem maradtunk alul az említett cikkíróval szemben, akkor mi magunk is lelkesíthetjük az utódot, vállalkozó kedvűek akár egy kísérletet is rögtönözhetnek: vágjunk az asztalon oltári rumlit, majd egy stopperrel a kezünkben mérjük le, mennyi idő alatt tanulja meg az a 4 sort, amit persze egy jól elrejtett, gyűrött, foltos cetlire firkantottunk le. Majd tegyünk rendet, és egy gépelt vagy szépen írt újabb 4 sor megtanulására kérjük meg. Garantálom: lesz különbség!

Ha elég álnokok vagyunk, akkor a telefon-kérdésre is rászállhatunk.

Amennyiben csemeténk váltig állítja, hogy az üzenetek, értesítések nem zavarják őt a tanulásban, akkor tegyünk egymás mellé különböző tárgyakat, amelyeket 2 percig megfigyelhet, majd kérjük meg: hátat fordítva próbálja meg a tárgyakat helyes sorrendben listázni. Ezután más sorrendet állítsunk fel a tárgyak között, és amíg megfigyeli, addig folyton csipogtassuk a telefonját, néha dugjunk az orra alá egy-egy vicces mémet. Jóval több hibát fog ejteni a helyes sorrend felállításakor.

A pozitív megerősítés azonban mindig hatásosabb, így kísérleteinket zárjuk le azzal, hogy megkérdezzük, mire tudna felhasználni plusz 10 percet a napjaiban. És 20-at? És egy egész órát? Vagy még többet? Hiszen a koncentrált tanulással rengeteg plusz szabadidőhöz juthat! Ha ezt megérti, többé már nem lesz céltalan az önfegyelem – tudni fogja, hogy mennyi mindent nyerhet vele.

Személyre szabott rend, csipetnyi zsarolással

Mikor már egyetértünk abban, hogy a rendezettség nagymértékben segíti a koncentrációt, akkor beszélgessünk arról is, hogy számára milyen rend az ideális, mi segíti őt a legjobban. Ha előre kipakolja a tanulnivalókat, és jó nézni, ahogy fogy a halom? Ha mindig csak egy tantárgyat vesz elő? Ha listát ír, és kipipálja, ami már megvan? Hol esik leginkább kézre a tolltartó, a mappák? És a bónuszkérdés, amivel egészen biztosan elérjük a rendre törekvés iránti lelkesedést: mire lenne még szükséged, hogy igazán tanulásra alkalmas környezetet teremts magadnak? Iratrendezők, parafatábla, netán egy új polc? Jó, igen, ez később remek ütőkártya lehet a kezünkben („Azt mondtad, ha lenne egy sokrekeszes polcod, rendet tudnál tartani, és tessék!”), de ezt ő még nem tudja.

Második lépés: tanulni a múltból, készülni a jövőre

Ha már berendeztük szépen az íróasztalt, vegyük elő a bizonyítványt (bónusz: így legalább nem felejtjük el mi sem aláírni és beküldeni az iskolába), és nézzük át a tavalyi érdemjegyeket.

Beszéljük meg, melyik jegy az, amitől többet is elérhetett volna, ha… és nézzük meg, mi kellett volna hozzá. Pontosabban vezetni a füzetet? Feljegyezni a közelgő számonkérések időpontját? Minden órára tanulni egy kicsit? Kiegészítő anyagokat olvasgatni, oktatóvideókat nézni? A kikérdezés segített volna, az együtt tanulás?

Válasszunk ki egy-két tantárgyat, amiben fontosnak és lehetségesnek érzi ő is, hogy jobb jegyet szerezzen.

Nyissunk egy Célfüzetet – ebbe később mindent beírhat majd, ami céljai elérésében segítségére van: dolgozatok időpontját, a megtanulandó anyagok címeit, stb. Ha már elég nagy hozzá, vezessen ő egy naptárt, határidőnaplót, amire előre beírja a kilátásban lévő számonkéréseket. Abban eleinte még jó segíteni, hogy az ezekre való felkészülést is beosszuk: ha például 6 napja van rá, akkor 5 napra ossza el a tananyagot, és a hatodikon már csak ismételjen, vegye át egybe az egészet – akár velünk.

A kitűnő gyerekek esetében is érdemes átnézni a bizonyítványt: melyik tantárgyból volt nehezebb elérni az 5-öst? Mi könnyíthetné meg? Melyik tárgy volt a kedvence, szeretne-e hangsúlyozottan figyelmet fordítani rá? Mi támogatná ezt: könyvek, cikk-, játék-, videóajánlások? És így tovább.

Harmadik lépés: a kapcsolati háló

Különösnek tűnhet, hogy előre készüljünk az osztálytársakkal, iskolatársakkal való újbóli találkozásra. Pedig
ezen a téren is

nagy változásokat idézhet elő a tudatosság.

Nézzük végig együtt a névsort, akár egy kis asszociációs játékkal fűszerezve. Kérjük meg gyermekünket, hogy mondjon 3 szót, ami először eszébe jut az adott osztálytársról. A szavak fényében aztán tovább kérdezgethetünk: miért ezt a szót mondtad? Szerinted miért viselkedhet így? Mit tudsz a családjáról?

Kérjük meg arra is, hogy idézzen fel egy-egy jó emléket, neki tetsző jelenetet társával kapcsolatban. Ezzel egyrészt mi is többet megtudunk azokról, akikkel gyermekünk a mindennapjait tölti, másrészt a pozitív élmények előhívásával eleve kellemesebb érzések szövik majd át a szünet utáni első találkozást.

A Célfüzetbe akár az osztálytársakkal kapcsolatos dolgokat is leírhatunk: például jobb viszonyban lenni a padtársammal; jobban megismerni a barátomat, rendszeres közös időtöltést kialakítani, stb.

A tanév eleji lendület meghosszabbítása

Apróságok ezek, amelyek mégis érezhető hatással járnak. Persze mindig van egy tanév eleji lendület, de ez sokkal tovább kitart, ha a gyermeknek vannak pontos célkitűzései, az elhatározásai pedig nem csupán egy pillanat alatt kimondott fogadkozások, hanem hosszabb időn keresztül, részletesen foglalkozik velük.

Ebben segíthetünk neki a fenti gyakorlatokkal, ráadásul év közben is hivatkozhatunk rájuk, és újra megerősíthetjük őket. Nem beszélve a Célfüzetről, amely saját magának is folyamatos emlékeztetőként szolgálhat.

Ez a kis felkészítés természetesen nekünk is időnkbe-energiánkba kerül, de érdemes rászánni magunkat.

Gyermekünk önállóbban szervezi majd tanulását az előre megbeszélt módszerek segítségével, valamint céltudatosságát, problémamegoldási képességeit, pozitív gondolkodását is erősítjük ezekkel a gyakorlatokkal.

Megtanítjuk neki, hogy fókuszáltsággal növelhetjük teljesítményünket, hogy a múlt hibáit ki lehet javítani, és hogy találhatunk módszereket saját dolgunk megkönnyítésére.

Persze év közben is fontos a támogatásunk, gyermekünk tanulásának figyelemmel követése, segítése. Ám ne feledjük el, hogy a gyakorlatok alapelvei ránk, felnőttekre is vonatkoznak – mi is igénybe vehetünk olyan technikákat, amelyeknek a segítségével ezt az olykor igencsak nagy terhet jelentő támogatást jóval könnyebben meg tudjuk tenni. Csak ismerni kell hozzá azokat a lehetőségeket, amelyekkel például egy lecke kikérdezése sokkal egyszerűbb, hatékonyabb – mesélek is majd róluk!

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt