Kisfiunk aludt a nappali közepén, mert a laptopból zúgott egy porszívó hangja – Ha én ezt mind tudtam volna az első kisbabámnál!

Család

Kisfiunk aludt a nappali közepén, mert a laptopból zúgott egy porszívó hangja – Ha én ezt mind tudtam volna az első kisbabámnál!

Babát gondozni és nevelni óriási kreativitást igényel és néha annyi türelmet, amennyi talán nincs is, mégis, valahonnan elő kell ásni magunkból, mert a kicsik csak ránk számíthatnak. Három kisgyermekem mellett rengeteg tapasztalatra tettem szert, kidolgoztam módszereket, és beszereztem olyan eszközöket, amelyek néha mentőövként tartottak a víz felszínén. 

Hét évvel ezelőtt első kislányomat várva sokat ábrándoztam arról, milyen lesz babázni, kisgyermekes édesanyának lenni. Az apróságom könnyen, minden gond nélkül megszületett és három nappal később boldogságfelhőn úszva vittük haza őt férjemmel a kórházból. Egész nap békésen aludt, három óránként szopizott, majd visszaaludt. Este kilenc körül elégedetten, kiegyensúlyozottan feküdtünk le pihenni, mondván, ez a babázás nem is olyan nehéz, mint amilyennek sokan mondják! Majd felsírt a kislányom és reggel hatig abba sem hagyta.

Újdonsült szülőkként csak néztünk egymásra egy ilyen embert próbáló éjszaka után: „Ez meg mi volt? Ugye nem ilyen az újszülöttel való babázás?” Majd ismét: nappal gyönyörűen aludt, evett néhány óránként, többször is átpelenkáztam és megfürdettük. Egy nagyon jó napot töltöttünk hármasban. Az éjszaka gyötrelmes emléke kezdett elhalványulni. Aztán újra, este kilenc körül elkezdett szenvedni, megállás nélkül ordítani és fél hétig nem tartott szünetet. Csak sírt és sírt, a fülem csengett, hányingerem volt az álmosságtól és remegtem a kimerültségtől. Ám a nap felkelt, hát kezdtük az új napot.

Egészen hihetetlen volt számunkra, hogy a rettegett jelenség képes megismétlődni újra és újra, két és fél hónapon keresztül. Már a végén szorongani kezdtem, ahogy közeledett az este. Tudtam, hogy nincs menekvés, sírni fog és mi nem tudunk segíteni neki. Pedig higgyétek el, mindent megpróbáltunk, ami eszünkbe jutott, amit találtunk az interneten, vagy az ismerősök tanácsoltak. 

A kólika egy borzasztó dolog, görcsös hasi fájdalom, ami általában éjszaka csap le a csecsemőkre. Nagy valószínűséggel mi is ezzel a mumussal álltunk szemben. Ahogy teltek a hetek, egyre jobban kiismertük a lányunkat és egyre több dologra jöttünk rá, mit és hogyan kellene csinálnunk. 

Rugalmas kendő: Sokan ismerjük és szeretjük a rugalmas kendőt. Én sajnos nem használtam az első három hónapban, pedig ki tudja, hány babasírással töltött órától óvott volna meg minket! A rugalmas kendő használata teljesen biztonságos újszülöttkortól, sőt, talán számukra a legjobb ez az eszköz. Ahogy belesimul a kis hátuk, érzik a szülő testmelegét, illatát és szívdobogását,

az érzet egészen visszarepíti őket a méhben töltött időszakukhoz.

Megnyugszanak a kendőben és jó eséllyel álomba merülnek rövid időn belül. Persze nem minden baba szeret hordozóban lenni, de a legtöbbjük igen. Érdemes beszerezni egy ilyen kendőt már a várandósság vége felé.

Babahinta: A babáknak kifejlesztett hinták fakeretből, némi textilből és egy vagy két erősen sodrott kötélből állnak. A kicsi kényelmesen tud benne feküdni, lábait két lyukon ki tudja dugni, hogyha kedve van, rugdosson. Kapható hozzá állvány, de fába és betonba fúrható kampóval is rögzíthetjük mennyezetbe vagy ajtókeretbe. Egy ilyen hintának szó szerint varázsereje van, ha a baba megnyugtatásról van szó. A textil rész kialakításánál gondosan odafigyeltek arra, hogy az anyag feszessége, rugalmassága és a fej-hát alátámasztása is tökéletes legyen. 

Cukros kamillatea szorulás ellen: Első kislányom szorulásos baba volt, pedig nagyon odafigyeltem az étrendemre, ő pedig kizárólag anyatejet kapott, mégis, valami megfogta a kis hasát. Ahogy teltek a napok, és én csak pisis pelenkákat cseréltem, egyre jobban kezdtem aggódni. Két hónapos lehetett ekkor. A gyermekorvos felírt egy kúpot, ami nem hozott eredményt.

Végül szinte sírva hívtam fel a védőnőm, aki megnyugtatott és azt mondta, adjak a kicsinek néhány kiskanál langyos, cukros kamillateát,

higgyem el, szinte azonnal megoldódik a probléma. Elkészítettem hát a teát, bekanalaztam a kislányom szájába, aki szorgalmasan és ügyesen lenyelte azt, majd perceken belül bepótolta, ami az elmúlt két hétben elmaradt. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy konkrétan a nyakáig kakis volt szegénykém, de az a megnyugvás, amit akkor éreztem, leírhatatlan. Biztos vagyok benne, hogy ő is nagyon megkönnyebbült. Ez egy természetes hashajtó módszer, ami nagyon hatásos és néhány hetes babánál már bátran alkalmazható.

A rettegett „szopisztrájk”: Mivel nappal nagyon nyugodt volt a kislányunk, és jóformán végig aludt, három hónapos korában szépen magamra kötöttem rugalmas kendővel és férjemmel egy kicsit kimozdultunk, találkoztunk barátokkal, elmentünk az állatkertbe. Ezek alatt az alkalmak alatt szinte egyszer sem ébredt fel, mi pedig annyira örültünk, hogy végre egy kicsit feltöltődhetünk lelkileg. Igen ám, de ez a feltöltődés megbosszulta magát. Egyik este, amikor hazaértünk egy barátokkal töltött délutánból, meglepődve tapasztaltam, hogy kislányom nem akar szopizni. Pedig biztos, hogy éhes volt, hiszen közel négy órán át aludt a hordozóban. Ám akárhogy próbáltam, egyszerűen nem volt hajlandó elkezdeni az evést. Sőt, kifejezetten harcolt ellene.

Két óra folyamatos próbálkozás után már kezdtem pánikba esni. A férjem azt tanácsolta, hogy hagyjam egy kicsit, ha igazán éhes lesz, biztosan elfogadja majd. Aztán már hajnali három óra volt, és még mindig elutasított. A melleim eközben fájdalmasan feszültek, hiszen a tej folyamatosan termelődött, de a kicsi nem ürített ki belőlük semmit. Végül mellszívó pumpát kellett használnom.

Teltek az órák és a kislányom még mindig ellenkezett, pedig már addigra közel húsz órája nem evett egy korty tejet sem.

Ismét a védőnőhöz fordultam, aki megkérdezte, történt-e valami, ami megzavarhatta a babát, felkavarhatta őt, esetleg kizökkentette a napi megszokott rutinból. Visszagondoltam és eszembe jutott, hogy bizony, egyik nap, délután a Tropicariumban voltunk, ami extrém zajos volt a rengeteg diáktól és a levegő páratartalma majd’ szétvetette a helyet. A védőnő szerint ez bőven elég lehetett ahhoz, hogy egy alig három hónapos csecsemőt kizökkentsen és úgynevezett „szopisztrájkba” kezdjen. Azt tanácsolta, legyek türelmes, próbáljam mellre tenni időtől időre, el fogja fogadni, ha mégsem, hívjam fel őt újra és eljön hozzánk.

Végül egyik éjszaka, közel három nap szopisztrájk után sikerült megszoptatnom, amikor a lányom mélyen aludt, így nem jutott eszébe ellenkezni. Hála Istennek így meg tudtam tölteni a kis pocakját. Ez nagyon tanulságos eset volt számomra, elsőgyerekes, tapasztalatlan és kicsit lazítani vágyó szülő számára. Tudom, hogy nehéz picibabázni, de az ő érdeküket kell szem előtt tartani elsősorban, a már egyre jobban kialakuló napi rutintól nem érdemes eltérni, mert különösen megviselheti a babát.

Túlöltöztetés: Az anyukák hajlamosak túlfélteni és emiatt túlöltöztetni a babát, néha csak az apukák lazább hozzáállása mentheti meg az egyre kétségbeejtőbb helyzetet. Történt egy alkalommal, hogy a férjem átvette tőlem a már legalább két órája ordító kisfiunkat és alig értem ki a szobából, amikor hirtelen csend lett. Döbbenten és észrevétlenül bedugtam a fejem a résnyire nyitott ajtón és azt láttam, hogy a kisfiam nyugodtan és vidáman fekszik az ágyon rugdalózóból kiszabadított, meztelen lábacskákkal. A férjem mosolyogva rám nézett és csak ennyit mondott: „Be volt sülve a lába.” Mindenre gondoltam, de erre nem! Azt hittem éhes, próbáltam megetetni, pocakjánál kipatentolt ruhácskáján keresztül ellenőriztem, hogy tiszta-e a pelenkája, gondoltam, talán fáj az ínye, mert fogzik, görcsöl a pocakja és így tovább. Aztán kiderül, hogy melege volt a lábainak?

Néha a legegyszerűbb dolgokat nem vesszük észre, annyira dolgozunk a probléma elhárításán.

A nyugtató fehér zaj: Bár viccesen hangozhat, de néha a kimerült, babázós szülők legjobb barátja a több órás, monoton hajszárító-, porszívó-, esetleg repülőgépturbina-hang. Szerencsére ezeknek számtalan verzióját megtaláljuk már online. Döbbenetes és szívmelengető elolvasni a több ezer hálálkodó hozzászólást a videók alatt. Egyszerűen megnyugtatja, relaxált állapotba keríti a kicsiket, és igen hamar elalszanak tőle. Kisfiunk rendszeresen aludt a vállunkon, ahogy mi álltunk a nappali közepén és a laptopból zúgott egy porszívó hangja. Nem volt mit tenni, nála ez vált be.

Megnyugtató cumi: Egy állandóan síró, saját magát a karjainkból kifeszítő kicsit néha le kell szerelnünk valamivel. Hosszas fontolgatás után, a végkimerülés határán mi is vettünk egy nyugtató cumit kislányunknak. Ő azonnal elfogadta, szívesen aludt el vele, de ébren is szerette használni, közben békésen nézegetett. Mi végre újra hallottuk egymás szavát és némi alváshoz is jutottunk. A cumi viszont könnyen ki tud esni a szájukból, de még nem képesek visszatenni, ezért erre is jobbnak láttam kidolgozni egy módszert. Egy textilpelenka egyik csücskét rákötöttem a cumi karimájára, az anyagot pedig szétterítettem a baba mellkasán. Ez a megoldás a legtöbb esetben a helyén tartotta a cumit.

A szinte „csodatévő” cumival csak egy probléma van: óriási függőséget okoz!

A baba annyira megszokja, hogy egy idő után már képtelen nélküle elaludni, hatalmas káosszal és a lakás felforgatásával jár, ha eltűnik az a fránya tárgy. Mindemellett deformálhatja a felső fogsort, később fogszabályzóra lesz szükség és akár több éves logopédiai segítségre, mivel  néha a több éven át folytatott szopó mozdulat elronthatja a gyerek S, SZ, C, CS hangját. A nyelvük hegyét kidugják a fogaik között a hangok képzése során. És ez mind azért, mert annak idején úgy döntöttünk, hogy cumival nyugtatjuk meg. Ha újrakezdhetnénk, nem adnánk a gyerekeinknek cumit. Csak a két lány fogadta el, a kisfiunk soha. Bár egész szépen ejtik a szavakat a lányok is, mégis a fiunk az, akit már most, háromévesen küldhetnénk szavalóversenyre.

Babaöböl házilag: Bár az üzletekben és webáruházakban nagyon aranyos babaöblöket lehet kapni, mi mégis úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk csinálni egyet. A babaöböl azért jó, mert egy küzdelmek árán elaltatott babát észrevétlenül beemelni a kiságyába elég kockázatos dolog. Ha nem sikerül tökéletesen, kezdhetjük az altatást elölről. Egy babaöböl viszont hozzá van „cuppantva” a szülők ágyához, egy szintben van a két matrac, így sokkal könnyebb beletenni a babát.

Viszont mi úgy ítéltük meg, hogy mivel egy igazi babaöböl nagyon kicsi, ezért csak kevés ideig tudja használni a picur, ezért inkább a kiságyunk egyik oldalrácsát szerelte le a párom, megerősítette és biztonságosan hozzárögzítette az ágyunkhoz. Többé nem kellett felemelnem az éppen álomba merülő gyereket, hogy óvatosan átjuttassam a saját helyére, egyszerűen elaltattam az ágyacskájában miközben mellette feküdtem. 

 

Szenzoros légzésfigyelő: Sok első babáját váró szülő még nem is hallott róla, pedig már évek óta kapható ez a hasznos és akár életmentő eszköz a legtöbb bababoltban. Sokan, akik tudnak a termék létezéséről, azért nem vásárolják meg, mert tökéletesen egészséges a babájuk, azt gondolják, ők úgyis állandóan vigyáznak rá, és egy ilyen masina ára meglehetősen borsos. Mi is vonakodva vettük meg, épp az imént felsorolt okok miatt, de többször is bebizonyította, hogy a legjobb döntést hoztuk a megvásárlásakor. A szerkezet egy-két lapocskából áll, amit a kiságy matraca alá kell helyezni. Ezek egy vékony vezetékkel összeköttetésben állnak egy kedves formájú, lekerekített műanyag tárggyal, amit a szülő be és ki tud kapcsolni.

Amint a baba légzése kimarad, a kis tárgy pittyogni kezd, ezzel jelezve a szülőknek, hogy a baba nem lélegzik.

Nem tudom miért, de az első kislányunk hajlamos volt olyan mély álomba merülni, hogy akár fél percig sem vett levegőt, a szerkezet ilyenkor beriasztott, a lányunk pedig összerezzent a hangtól, feljött a mély alvásból és vett egy hatalmas, mély lélegzetet. Egyszer a kicsi felbüfizett egy kevés tejet, viszont hiába oldalfekvésben tettem le aludni, mégis a hátára fordult és képtelen volt kiköpni a folyadékot, ami persze elzárta a légutakat, ezért fuldokolni kezdett. Már egészen kék volt az arcocskája, amikor a berendezés jelzett, mi pedig azonnal kikaptuk az ágyból és nagy nehezen eltávolítottuk a légutakból a váladékot. Életünk legrémisztőbb éjszakája volt ez. A légzésfigyelő pedig őrangyalként vigyázott ránk.

Babát vállalni, majd gondozni, nevelni, néha szó szerint életben tartani, nagyon összetett és nehéz, ám csodálatos dolog. Ő a mindenünk, a legnagyobb kincsünk és ő a jövő. Amikor valami rossz neki és éjjelt nappallá téve sír, nem azért teszi, hogy minket kínozzon, egyszerűen csak így próbálja közölni, hogy valami nem jó.

A felelősség, amibe talán jobb nem is belegondolni, a mi vállunkat nyomja, ez a mi vállalásunk. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a kicsik minél hamarabb megnyugodjanak, tudjanak pihenni és a legnagyobb biztonságban legyenek, még akkor is, ha ezt mind erőnkön felül teljesítve érjük el. 


Ajánljuk még:

Amiről nem szabad hallgatni: az idősek bántalmazása

Sokan hallottunk arról, hogy egyes emberek – elsősorban nyereségvágytól vezérelve – nem gondozzák vagy nem gondozzák megfelelő módon idős szüleiket, esetleg szociális otthonba vagy elfekvő osztályokra viszik őket akaratuk ellenére. Olyan esetekről is hallhatunk, amikor a gyermek fizikailag bántalmazza idős szüleit vagy elveszi a pénzüket, esetleg „pszichoterrort” alkalmaz velük szemben. Sajnos, a COVID idején az idősek ilyetén bántalmazása jelentősen megnövekedett, főként a folyamatos összezártság és a fertőzéstől való félelem okozta stresszállapotok eredményeképpen.