Hány éjszakát bírsz el, hogy napközben a gyerekekkel lehess? – Anyaság nyáron

A tavaszi hajtás, szezonkezdés és mindennapi teendők mellett nem igazán volt alkalmam nyári táborok után keresgélni. Őszintén szólva eszembe sem jutott. Hol az ovis lett beteg, hol az iskolásnál volt nevelés nélküli munkanap, hol ballagásra kellett készülni, hol az évzáró okozott kihívásokat – és ez csak egy apró csepp a tengerből. Teltek-múltak a napok, és egyszer csak kicsengettek, én pedig ráeszméltem: „te jó ég, két és fél hónapig otthon lesznek a gyerekek, ezt most hogy oldom meg?”

És itt szeretném leszögezni az örök vitát a szuperwoman-ek és köztünk, hétköznapi anyukák között: igen, tessék elképzelni, van ilyen. Munka, állandó feladatok, a család összetartása, a gyermekek lelki egyensúlyának biztosítása és ide-oda szállítása, közben velük való tanulás és zűrzavarok, továbbá soha véget nem érő listák árnyékában bizony előfordul, hogy egy anyának nem áll készen a féléves terve napra lebontva, álomprogramokkal telítve.

Csakhogy mégis ezt szeretnénk, tökéletes gyerekkort és nyarat a gyerekeinknek, és amikor kicsengetnek, az az anyai szervezőközpontban is leadja a vészjelzést: nyáriszünet. Egy alapvetően csodálatos, lehetőségeket és élményeket kínáló időszak, amikor az évi átlagnál többet lehetünk együtt: masszív két hónap, amikor valahogy ki kell sakkozni,

hogyan lehet dolgozni és gyerekekkel lenni egyszerre,

hogyan varázsoljunk egy emlékezetes, de legalábbis kiegyensúlyozott nyarat mindannyiunk számára, miközben pont annyi munkánk van, mint év közben? Lehetetlen vállalkozás. De mi minden évben töretlen hittel nekifogunk.

Persze, régen nem tipródtak ennyit. De a saját gyermekkorunkat idéző, mamánál nyaralós, szomszédba kiruccanós, szabadon a grundon játszós feeling egyre inkább az emlékezés és a múlt homályába vész: a nagyszülők is dolgoznak (ha vannak), szabadság is alig akad (év közben is ki kell venni a tavaszi meg az ősz szünet miatt), a gyereket nem mered csak úgy szabadjára engedni (nem azt a világot éljük) – és sorolhatnám a modern kor klasszikus akadályait.

Az első, amit minden panaszáradatod és kétségbeesésed közepébe kerülő szülőtársad odadob eléd: tábor. Hát persze, de a legtöbb helyet már áprilisban elcsaklizzák a ráérősebb vagy jobb infókat ismerő sorstársak. A következő akadály pedig a mateknál érkezik, amikor elkezded kiszámolni a három gyerkőcre, és ott tartasz, hogy hármójuknak az egy heti tábor 120-180 ezer forint.

Marad tehát a legszűkebb forgatókönyv: a minimális segítségek maximális kihasználása. Egyeztetés Mamával, mikor mehetnek a gyerekek, ezek a napok lesznek a duplaműszakos, ezerrel hajtós munkanapok. Szerencsés esetben betervezhető egy egyhetes turnus, amikor nyaralni is eljut az ember, és van apuka, aki beszáll a közösbe – mármint „tehermentesítés” szintjén. Aztán következik a fennmaradó napokkal történő sakkozás, amikor saját teherbírásodat felmérve megpróbálod kiszámolni,

hány olyan éjszakát bírsz el, amikor hajnalig dolgozol, mindezt azért, hogy napközben csak a gyerekeké lehess.

Végül kijön egy ijesztő számú nap, amikor úgy kell dolgoznod, hogy a gyerekek is egész nap melletted vannak. És a varázslat itt kezdődik.

Mert irigylésre méltóan mutatnak a tökéletesre szépített szelfiek a közösségi hálókon, a nyáriszünet átlagos valósága azonban igencsak messze áll ettől. Az az anyuka, aki azt állítja, hogy álomnyarat varázsol a gyerekeknek munka, ezernyi teendő és miegymás mellett, hazudik. Mert ha tetszik, ha nem: ilyen helyzetben igenis a túlélésről, az átvészelésről szólnak a napok (legalábbis egy túlnyomó részük). Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehet jókedvű a nyár, és nem tudunk örömöt okozni a gyerekeknek, erről szó sincs. De az biztos, hogy

a mindennapokat nem a nagy hűhák, hanem a kiegyensúlyozott kompromisszumok fogják meghatározni.

Egy olyan valós élethelyzet, amikor mindenki alkalmazkodik: anya is, és a gyerekek is.

A nyáriszünet egy kőkemény csapatmunka lesz. Olyan élethelyzetek bőséges csokra, amiben gyermekeink (végre) megtanulják a való élet dinamizmusait,  olyan helyzetek elé kerülnek, amiket a modern világ kényelme (és sokszor elkényeztetettsége) már aligha mutat meg nekik. Az összehangoltság, a segítségnyújtás és a türelem kerülnek majd a középpontba. Mert máshogy nem fog menni: a napirend felértékelődik!

Készültünk pár ötlettel, ami segíthet a megoldásban:

• Ahhoz, hogy könnyebben átvészeljük a napjainkat, érdemes tartanunk magunkat a megszokott ritmusokhoz. Legyen meg a felkelés körülbelüli ideje, az étkezések dinamikája, az étkezések közötti foglalatosságok rendje, és ebben az egységben a gyerekek is vegyék ki a részüket, természetesen korosztályuknak és képességeiknek megfelelően. Nem történik tragédia, ha kisiskolás gyermekünk készíti el a reggelit, míg mi kiteregetünk! Sőt, végre megtanulja, hogyan kenjen meg egy szelet vajaskenyeret! Az ovisok már gyönyörűen tudnak teríteni, és tapasztalatból tudom: az étkezések utáni asztalleszedés, -letörlés, elpakolás és felporszívózás is kitűnően megy nekik. Biztosan lesz olykor-olykor egy kis ellenállás, nyavalygás és bepróbálkozás, de egy kicsit térjünk vissza a normalitásokhoz: nem kell és nem is szabad kiszolgálnunk gyermekeinket, mert ezzel az életrevalóságukat és a későbbi boldogulásuk esélyeit rontjuk. Amíg ők elpakolnak, mi elvégezhetünk pár házimunkát, és máris megspóroltunk egy kis időt!
• Sokan dolgoznak ilyenkor home office-ban: a reggeli és tízórai közötti időszakra beidőzíthetünk egy kis munkát, amíg a gyerekek olvasgatnak, együtt játszanak vagy tévét néznek. Igen, tévét néznek. Ismeretes, hogy nem vagyok híve a televíziónak, de ne legyünk álszentek: igenis vannak olyan helyzetek, amikor kikerülhetetlen, és jól jön. Nyugodtan üljenek le a gyerekek tévét nézni, de a tartalmat válogassuk meg. Ha egy kicsit utánanézünk, sok értelmes, ismeretet és hasznos dolgokat mutató műsorra bukkanhatunk.
• A tízórai elkészítésében szintén részt vehetnek a gyerekek, és akinek van lehetősége, elfogyaszthatja azt az udvaron. Ha van udvarunk, akkor a munkánkat tízórai és ebéd között is folytathatjuk: ilyenkor a gyerekeknek szabad játék lehet odakint, mi pedig leülhetünk a közelükbe. Így dolgozni is tudunk, és látjuk is őket. Akinek nincs udvara, annak kicsit nehezebb a helyzete, de üsse kő, láttunk már parkban, játszótéren is anyukát laptoppal. Nyáron belefér. Ha mégsem vagyunk bevállalósak, legyen egy kis egyéni foglalkoztató időszak a napban: életmentők tudnak lenni a színező, a fejlesztő- és kreatív füzetek, nagyobb gyerekeknél az online tanulást segítő játékok, rejtvények és a nagy klasszikusok: gyurma, festés, zsírkréta, és a többi…

• Elérkezett az ebédidő. Akkor járunk a legjobban, ha esténként megfőzzük a másnapra valót, így napközben csak melegítenünk kell. Miután a gyerekek segítettek lepakolni az asztalt, elérkezett a csendespihenő ideje. Elfogadom, hogy vannak olyan kisgyerekek, akik nem igénylik az alvást, de arra, hogy csendespihenő van, igenis rá lehet szoktatni mindenkit. A kisebbek legtöbbje ilyenkor alszik, aki nem, az is pihenjen le. A kisiskolások olvashatnak a szobájukban (már első osztályosoknak is szuper olvasnivalókat tudunk venni a könyvesboltokban, amik kifejezetten olvasni tanuló gyerekeknek szólnak). Utána készíthetnek lapbookot vagy rajzolhatnak. Mindez eltarthat legalább fél 3-ig. És újfent meg kell jegyeznem: ha minden kötél szakad, a tévé sem ördögtől való.
• Ébredés után uzsonnázunk, és amíg apa haza nem ér, érdemes kinti programot szervezni: a gyerekeknek ki kell mozogniuk magukat, és nekünk sem árt, ha a délelőtti és csendespihenőben ledarált munka után fújunk egy nagyot.
• Amikor hazaért apa vagy a nagyszülők közel laknak, és munka után át tudnak ugrani a gyerekekhez, vállalják át a kicsiket, amíg mi bepótoljuk az elmaradt munkát, netán megfőzünk. Így újabb másfél órát „lophatunk” a napból.
• Ha szeretnénk lelki és mentális kimerülés nélkül végigvinni a nyarat, a lefekvés előtti órában érdemes elengedni mindent. Ilyenkor adjuk át magunkat a családi pillanatoknak! Némiképp pótolják a napközbeni figyelemhiányt, de ami a legfontosabb: megteremtik és fenntartják az egészséges lelki kötődést, az összetartozás egyensúlyát.
• Miután a gyerekek lefeküdtek, valószínűleg marad még házimunka, teendő, miegymás. Ez manapság már aligha elkerülhető. A legtöbb esetben még dolgoznunk is kell, de egy tanácsot fogadjatok meg: ne vigyétek túlzásba, nem éri meg! Az átvirrasztott éjszakák hamar alvászavarokhoz vezetnek, amik szinte észrevétlenül sodorhatnak az egészségügyi problémák egymás utáni láncolata felé. Tapasztalatból tudom. Amikor nagyon kell, be lehet vállalni egy-egy hosszabb éjszakát, de törekedjünk az egyensúlyra, és igyekezzünk megoldani napközben azt, amit csak lehet! Egy pillanatig se legyen lelkiismeret-furdalásunk, amiért nem foglalkoztatjuk non-stop a gyerekeinket! Elárulok egy nagy titkot: egyáltalán nincs is rá szükségük. Sőt, a szakemberek szerint az unalom gyermekkorban kifejezetten hasznos, fejleszti a kreativitást és az intelligenciát.

Egy jól megtervezett ritmussal szépen egyensúlyozhatunk az iskolakezdésig, megteremtve a legjobb felállást: gyerekeink is jól érzik magukat, fejlődnek a nyáron, önállósodnak, és empátiát, együttműködést is tanulnak, mi pedig megőrizzük munkahelyünket, és jobb esetben mentálisan is épek maradunk. Ehhez viszont egy dolgot kell megtanulnunk: engedjük el a tökéletességet…