Félre a komolysággal: ezért szeretek bolondos szülő lenni!

Család

Félre a komolysággal: ezért szeretek bolondos szülő lenni!

Vannak dolgok, amelyek hatalmas boldogságot okoznak a kicsiknek és én is kifejezetten jól szórakozok. Megosztom veletek, számunkra mik azok, amik egy kis színt visznek a napjainkba, és egy egészen új, minőségibb szintre emelik a szülő-gyermek kapcsolatot, legalábbis nálunk.

A szülőség, amellett, hogy a világon az egyik legcsodásabb dolog, egyben nagyon nehéz is, tele van kihívásokkal, ezt háromgyerekes édesanyaként nap mint nap tapasztalom. Néha nekem is fejtörést okoz, egyes helyzeteket hogyan oldjak meg, hogy is kellene reagálnom, mi lenne a helyes döntés. Egy dologra viszont már évekkel ezelőtt rájöttem: a gyerekeknek és nekem is jobb, ha viccelődős, játékba bevonódós, bolondos szülő vagyok.

Persze vannak azok a helyzetek, amelyek megkívánják, hogy határozott és szigorúbb legyek, a kicsiknek pedig szükségük van szabályokra, még akkor is, ha ők úgy gondolják, nem. Ám egy túl komoly, gondterhelt, állandóan elfoglalt szülő gyermekének lenni nehéz. Én igyekszem megtalálni a szigor és engedékenység közötti utat, és a lehető legtöbb vidámságot csempészni három apróságom életébe.

Még mindig jól emlékszem, milyen volt gyereknek  lenni, ahogy arra is, mennyire magányos voltam néha, hiszen öcsémmel elég nagy korkülönbség van közöttünk. Mire ő megtanult beszélni, kisautót tologatni, addigra én már iskolás nagylány voltam, így nem igazán tudtunk minőségi időt együtt tölteni. Ám most, saját csemetéim mellett szinte második gyerekkoromat élem.

Összegyűjtöttem néhány tippet, nálunk milyen dolgok váltak be, amelyektől sokkal vidámabban telnek a mindennapok, a gyerekek és a férjemmel mi is boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak vagyunk:

1. Fontos, hogy leüljünk melléjük, bevonódjunk a tevékenységükbe, akár játékról, akár kézműves foglalkozásról van szó. A kicsik mérhetetlenül hálásak minden rájuk fordított percért, figyelemért. Nekünk, felnőtteknek szinte semmiségnek tűnhet egy duplo-ház megépítése, de nekik egy életre szóló élmény és emlék lesz.

2. Manapság szinte minden kertes házban élő családnak van trambulinja. A gyerekek megőrülnek érte, órákat képesek eltölteni benne, pattogni le-fel, mint egy gumilabda. Nem tudom, más szülő hogy van ezzel, de én sokszor csatlakozok hozzájuk, és együtt ugrálunk, futunk körbe, vagy olyat játszunk, hogy leül egyikünk a trambulin közepére behunyt szemmel, és ki kell találnia, ki ért hozzá. Egy-egy enyhe nyári éjszakán belefeküdni is olyan jó és együtt nézni a csillagos égboltot, a Holdat, vagy akár a fényes Nemzetközi Űrállomást, ahogy elhalad felettünk.

3. Rendszeresen rendezünk otthon bulit, diszkófényekkel. Férjem a DJ, én az óvodás lányaimmal táncolok pörgős szoknyában, a hároméves kisfiam pedig rohangál, ugrál, majd néha belerúg a kanapéba – mondván, ez az ő táncstílusa. Gyerekként mindannyian sokszor tánciztunk, de felnőttként abbahagyjuk az ilyesmit, talán azért, mert komolytalan tevékenységnek tartjuk. Pedig annyira relaxáló, mégis felvillanyozó kedvenc dalainkra ropni akár egy átlagos kedd este. Családilag „bulizni” pedig azért is jó, mert tudjuk, velük önmagunk lehetünk, nem fognak elítélni minket, furcsán nézni ránk, ha éppen hawaii táncot lejtünk a nappali szőnyegén.

4. Miért várnánk a farsangi időszakig egy jó kis jelmezbállal? Mi gyakran játszunk olyan szerepjátékokat, amelyekhez hercegnő-, űrhajós-, kalóz vagy akár állatjelmezbe kell öltözni. Még nekem is van csillogós tüllszoknyám, aminek a lányaim úgy örülnek, mert így már tudunk „három hercegnő” lenni. Vannak cicafül hajráfjaink és szoktam fekete szemceruzával rajzolni mindenkinek orrocskát és bajuszt, hogy mi lehessünk a cicacsalád.

5. Bármilyen meglepően is hangzik: az egyik legörömtelibb időtöltésük mind közül az, amikor hagyom, hogy segítsenek nekem a konyhában vagy a takarításban. Együtt elkészítünk valami egyszerűbb sütit, habverőzhetnek, tésztát nyújthatnak, mosogathatnak vagy porszívózhatnak egy kicsit. Ettől fontosnak, ügyesnek és nagynak érzik magukat, és amikor megdicsérem őket, csak úgy ragyog az arcocskájuk a büszkeségtől.

Ha felnőttként, szülőként  a mindennapi gondok mellett sikerül lazának, vidámnak lennünk, ha leülünk játszani gyermekünkkel, vagy csak jól megcsikizzük, engedjük, hogy kifésülje a hajunkat, egy boldog és kiegyensúlyozott gyereket kapunk. Nekik és nekünk is sokkal egészségesebb életforma a bolondozás. Nevetni jó, a gyermek pedig mindenkiben ott rejlik, akárhány évesek is legyünk, csak meg kell találni.

Ajánljuk még: