7 súlyos hiba, amire nagyszülőként figyelni kell

Most, ha fiatal felnőttként visszatekintek gyermekkorom apró mozzanataira és beszélgetésfoszlányaira, meg kell állapítsam: bizony sok szülő-nagyszülő konfliktussal találkoztam. Gyerekként persze nem értettem a miérteket, de a feszültséget és a pengeélen táncoló konfliktushelyzeteket nagyon is éreztem. Többek között ezek az élmények késztettek arra, hogy a leggyakrabban előforduló nagyszülős hibákat vegyem górcső alá.  

1. „Az unokám neve nem Márk lesz, hanem Sándor!”

Bugyutának tűnő probléma, ami felett könnyen szemet hunyhat a külső szemlélő, azonban ez a látszólag apró nézeteltérés nagyon is képes feltenni a pontot az i-re. Saját szememmel láttam már példát arra, hogy a nagyszülő akár hosszú évekre megsértődik, ha az újszülött gyermeket a több évtizedes családi hagyományt megszegve, nem az általa kívánt névre keresztelik.

2. Osszunk csak meg minden unokás pillanatot a közösségi médián!

Személy szerint imádom, ha az idősebb generáció halad a korral, és nyitottan fordul a 21. század technológiai újításai felé is – csak nem mindegy, hogy pontosan hogyan. Mert határokat, szabályokat nekik is be kell tartaniuk.

Megfigyeltem, hogy a szépkorúak gyakran nem érzékelik, mit illik kiposztolni a nyilvánosságra, és noha tudom, hogy csak a büszkeség és a kitörő boldogság hajtja őket, már most, gyermekvállalás előtt állva is sejtem, hogy nem tolerálnám, ha a szüleim a megkérdezésem nélkül tennék büszkén közzé unokás fotóikat a virtuálisan hálón. Nem csak sharenting létezik: a grandsharenting is teret enged a szülők-nagyszülők közötti nézeteltéréseknek és a gyermeket érintő veszélyeknek.

3. „Ha nem adsz puszit, sírni fogok! Azt akarod, hogy szomorú legyek?”

Nehéz érzelmi zsarolásról és manipulálásról írni, ha a nagymama-képhez pirospozsgás arcot, gyönyörű lelket, ezüst hajkoronát és édes süteményillatot társítunk. Meglepően nehéz észrevenni a mérgező kapcsolatokat a környezetünkben, talán még nehezebb családon belül is felfigyelni rájuk, tudatosítani az ebből fakadó problémákat.

Mérgező szülőkből – ha nem történik felismerés, tudatos önmunka – azonban mérgező nagyszülők válnak, akik akár napi szinten alkalmazzák a bűntudatkeltés, elnyomás, manipulálás és az érzelmi zsarolás fortélyát: „Szóval nem szereted a mamit, értem én, azért nem eszed meg a borsófőzeléket”.

4. „Anyu ezt rosszul tudja, majd a mama megmutatja, hogyan kell rendesen csinálni!”

Az egyik leggyakoribb hiba, amit egy nagyszülő elkövethet, az állandó korrigálás, a „végigcsináltam már mindent, majd én megmutatom, hogy kell gyermeket nevelni” - attitűd, amely a szülőket nemhogy nem segíti, sokkal inkább gátolja, irritálja.

Egy kezdő anyán könnyen talál fogást a nagyszülő, ha akar, elégedetlen lehet a nevelési stílussal, a bevezetett étkezési szokásokkal. „Egek ura, hát hogy néz ki ez a gyerek? Adsz neki eleget enni?” „Jaj, rossz nézni, ahogy fogod azt a picit!” „Na, nálam ilyen soha nem is volt és soha nem is lesz, én ezt egyszer sem engedtem volna meg neki.”

Örök, kényelmetlen emlékképként vésődik be a gyermek emlékezetébe, ha a nagyszülő egyenesen az unokának címzi azokat a dehonesztáló, lekicsinylő, megalázó megjegyzéseket és ócsárlásokat, amelyek az apjáról/anyjáról szólnak – ezt tapasztalatból mondom. „Bezzeg az apád még erre se képes, nem is értem anyádat, miért ment egyáltalán hozzá.”  

5. „Juliska, anyu és apu veszekszik otthon? És mondd csak, miről?”

Nem, az unoka nem pletykacsatorna, ahonnan a nagyszülő az összes kíváncsiskodó kérdésére választ kaphat, és a négy fal közötti történeteket sutyiban meghallgathatja.

6. „Pistike, ilyet csak a lányok csinálnak! Azt akarod, hogy kinevessenek a többiek?”

Talán ez a legnehezebben kiküszöbölhető szülő-nagyszülő közötti konfliktusforrás ugyanis itt bőven közrejátszik a korszellem, a történelmi-, kulturális háttér, amely miatt

a nagyszülő elveszi a játékautót a lányunokától, a Barbie babát a fiúunokától.

Ha tudatosabban szeretnénk foglalkozni a témával, szeretettel ajánlom L. Stipkovits Erika szakpszichológus Nagyszülők a kispadon? – 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról c. könyvét, mely nemcsak a modern nagyszülőség és a szülők-nagyszülők közötti konfliktusforrásokat taglalja, de megoldást is kínál rájuk. Hiszen az emberi kapcsolatokhoz hasonlóan a harmonikus nagyszülő-szülő viszonyhoz is rengeteg munkára, megfelelő kommunikációra és önreflexióra van szükség.