Most, ha fiatal felnőttként visszatekintek gyermekkorom apró mozzanataira és beszélgetésfoszlányaira, meg kell állapítsam: bizony sok szülő-nagyszülő konfliktussal találkoztam. Gyerekként persze nem értettem a miérteket, de a feszültséget és a pengeélen táncoló konfliktushelyzeteket nagyon is éreztem. Többek között ezek az élmények késztettek arra, hogy a leggyakrabban előforduló nagyszülős hibákat vegyem górcső alá.
- „Az unokám neve nem Márk lesz, hanem Sándor!”
Bugyutának tűnő probléma, ami felett könnyen szemet hunyhat a külső szemlélő, azonban ez a látszólag apró nézeteltérés nagyon is képes feltenni a pontot az i-re. Saját szememmel láttam már példát arra, hogy a nagyszülő akár hosszú évekre megsértődik, ha az újszülött gyermeket a több évtizedes családi hagyományt megszegve, nem az általa kívánt névre keresztelik.
- Osszunk csak meg minden unokás pillanatot a közösségi médián!
Személy szerint imádom, ha az idősebb generáció halad a korral, és nyitottan fordul a 21. század technológiai újításai felé is – csak nem mindegy, hogy pontosan hogyan. Mert határokat, szabályokat nekik is be kell tartaniuk.
Megfigyeltem, hogy a szépkorúak gyakran nem érzékelik, mit illik kiposztolni a nyilvánosságra, és noha tudom, hogy csak a büszkeség és a kitörő boldogság hajtja őket, már most, gyermekvállalás előtt állva is sejtem, hogy nem tolerálnám, ha a szüleim a megkérdezésem nélkül tennék büszkén közzé unokás fotóikat a virtuálisan hálón. Nem csak sharenting létezik: a grandsharenting is teret enged a szülők-nagyszülők közötti nézeteltéréseknek és a gyermeket érintő veszélyeknek.
- „Ha nem adsz puszit, sírni fogok! Azt akarod, hogy szomorú legyek?”
Nehéz érzelmi zsarolásról és manipulálásról írni, ha a nagymama-képhez pirospozsgás arcot, gyönyörű lelket, ezüst hajkoronát és édes süteményillatot társítunk. Meglepően nehéz észrevenni a mérgező kapcsolatokat a környezetünkben, talán még nehezebb családon belül is felfigyelni rájuk, tudatosítani az ebből fakadó problémákat.
Mérgező szülőkből – ha nem történik felismerés, tudatos önmunka – azonban mérgező nagyszülők válnak, akik akár napi szinten alkalmazzák a bűntudatkeltés, elnyomás, manipulálás és az érzelmi zsarolás fortélyát: „Szóval nem szereted a mamit, értem én, azért nem eszed meg a borsófőzeléket”.
- „Anyu ezt rosszul tudja, majd a mama megmutatja, hogyan kell rendesen csinálni!”
Az egyik leggyakoribb hiba, amit egy nagyszülő elkövethet, az állandó korrigálás, a „végigcsináltam már mindent, majd én megmutatom, hogy kell gyermeket nevelni” - attitűd, amely a szülőket nemhogy nem segíti, sokkal inkább gátolja, irritálja.
Egy kezdő anyán könnyen talál fogást a nagyszülő, ha akar, elégedetlen lehet a nevelési stílussal, a bevezetett étkezési szokásokkal. „Egek ura, hát hogy néz ki ez a gyerek? Adsz neki eleget enni?” „Jaj, rossz nézni, ahogy fogod azt a picit!” „Na, nálam ilyen soha nem is volt és soha nem is lesz, én ezt egyszer sem engedtem volna meg neki.”
Örök, kényelmetlen emlékképként vésődik be a gyermek emlékezetébe, ha a nagyszülő egyenesen az unokának címzi azokat a dehonesztáló, lekicsinylő, megalázó megjegyzéseket és ócsárlásokat, amelyek az apjáról/anyjáról szólnak – ezt tapasztalatból mondom. „Bezzeg az apád még erre se képes, nem is értem anyádat, miért ment egyáltalán hozzá.”
- „Juliska, anyu és apu veszekszik otthon? És mondd csak, miről?”
Nem, az unoka nem pletykacsatorna, ahonnan a nagyszülő az összes kíváncsiskodó kérdésére választ kaphat, és a négy fal közötti történeteket sutyiban meghallgathatja.
- „Pistike, ilyet csak a lányok csinálnak! Azt akarod, hogy kinevessenek a többiek?”
Talán ez a legnehezebben kiküszöbölhető szülő-nagyszülő közötti konfliktusforrás ugyanis itt bőven közrejátszik a korszellem, a történelmi-, kulturális háttér, amely miatt
a nagyszülő elveszi a játékautót a lányunokától, a Barbie babát a fiúunokától.
Ha tudatosabban szeretnénk foglalkozni a témával, szeretettel ajánlom L. Stipkovits Erika szakpszichológus Nagyszülők a kispadon? – 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról c. könyvét, mely nemcsak a modern nagyszülőség és a szülők-nagyszülők közötti konfliktusforrásokat taglalja, de megoldást is kínál rájuk. Hiszen az emberi kapcsolatokhoz hasonlóan a harmonikus nagyszülő-szülő viszonyhoz is rengeteg munkára, megfelelő kommunikációra és önreflexióra van szükség.
Ajánljuk még:
Ahol az 1 + 1 több mint kettő – ilyenek a városi örömkertek
Kölyökkonyha – jó szóval oktasd!
Tápláljunk vagy együtt étkezzünk?
