Ahogy a dolgok állnak, 2026-ban megváltozik minden. A változásnak már nem is jelei, inkább harsány fényreklámjai villognak az arcunkba mindenhonnan. Végre - sóhajtanak sokan. Jaj nekünk - lamentálnak mások. Egy biztos: soha nem volt fontosabb, hogy kimerítően tájékozódjunk, kérdéseket tegyünk fel, ellenőrizzük a tényeket, reflektáljunk és önreflektáljunk. De ne legyen tévedés: ez a cikk nem a politikáról szól. Hanem rólad. A kerékpárosról. Akár kerékpározol, akár nem.
A világ megkérdezi tőled, hogy ki vagy - írja Carl Gustav Jung, az analitikus pszichológia megteremtője, és ha nem tudod a választ, akkor majd megmondja neked. Sokan, sokszor jártunk már így. Jó lenne egy, az életünk minden mozzanatát leíró frappáns tőmondattal válaszolni, de valljuk be, egy emberöltő is kevés, hogy azt a kurta szentenciát megfogalmazzuk.
Pedig a válasz akár ennyi is lehetne: kerékpáros vagyok. Hangozzék bármennyire blődnek is a válasz elsőre.
2026-ban a környező világ várhatóan azt akarja majd lenyomni a torkunkon, hogy miből mennyit vásároljunk, hogy hova húzzuk az ikszet, hogy milyen a rendes emberektől elvárt magatartás, hogy ki a rossz és a ki a jó, stb. Összességében szörnyen kiszámíthatónak ígérkezik minden. De talán nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy mindez vajmi keveset árul el a világ, és különösen a vele való személyes kapcsolatom igazi állapotáról. Ha valóban változás jön, akkor még fontosabb, hogy leverjek néhány biztosan tartó gondolati cöveket, és ne várjak rá, hogy mások teletömjék a fejem.
Ha kerékpárosként tekintek magamra, mindez sokkal könnyebb feladatnak látszik.
2026-ban kerékpárosnak lenni azt jelenti, hogy varázslatos útvonalakat tervezhetünk a világ bármely tájára, ahol felejthetetlen élményeket gyűjthetünk. Hogy a felfedezésre váró vidékeken együtt barangolhatunk szeretteinkkel. Hogy rengeteg barátot szerezhetünk, akikkel aztán az idők végezetéig segíteni fogjuk egymást. Hogy útközben ránk találhat a szerelem. Hogy elkápráztathatjuk önmagunkat a teljesítménnyel, amire csakis egy kerékpár nyergében válhatunk képessé. Hogy átélhetjük az önkifejezés, a személyes kiteljesedés felszabadító érzését. Hogy megszabadíthatjuk életünket egy csomó felesleges béklyótól. Hogy órákig bambulhatunk csendben a domboldalon csörgedező patak partján. Hogy gyermekek lehetünk újra. Hogy felnőhetünk végre. Hogy végre megtalálhatjuk életünk kerékpárját. Hogy nem éljük az életünket rejtőzve, mások által felhúzott falak között. Hogy nagyban hozzájárulhatunk a bolygó ránk eső részének megmentéséhez. És legfőképp: megörvendeztethetjük a szeretteinket azzal, hogy tartós egészségben, biztos támaszként állunk mellettük.
Kerékpáros vagyok.
Így már nagyobb kedvvel veselkedik neki az ember az esztendőnek. Még a 2026- osnak is.
Hogy mindez mennyire nem botorság, azt egy friss tudományos kutatás húzza alá meggyőzően. A kutatók azt vizsgálták, hogy melyik egészségügyi faktor határozza meg leginkább várható élettartamunkat, és ehhez a világ vezető egyetemeinek és egészségügyi intézményeinek vonatkozó kutatási adatait összesítették. A helyzet ismerős.
Ülünk az orvosnál és sorra kapjuk a kérdéseket: Dohányzás? Alkohol? Testsúly? Stressz? Vérnyomás? Cukorszint? Pulzus? Volt már hasonló a családban? stb.
De melyik az a tényező, amelyik a legnagyobb mértékben határozza majd meg, hogy meddig élhetünk? És mennyire befolyásolhatjuk saját életünk hosszúságát genetikai adottságaink árnyékában? Az angol kifejezéssel longevity (élethossz, hosszú élet) néven divatba jött fogalom napjaink izgalmas témája.
Lássuk, mennyire tarthatjuk kezünkben saját sorsunkat!
A kutatás eredményei alapján roppant nagy mértékben. A tanulmány sokezer, ötven és nyolcvan év közötti emberre összpontosított. A vizsgálati alanyokat a halálozás legismertebb hagyományos kockázati tényezői szerint értékelték: alapvető demográfiai adatok (életkor, nem, testtömeg-index, faj vagy etnikai hovatartozás, iskolai végzettség), életmódbeli szokások (alkoholfogyasztás, dohányzás), már meglévő egészségügyi állapotok (cukorbetegség, szívbetegség, pangásos szívelégtelenség, stroke, rák, mozgáskorlátozottság). Ezek mellett a rendszeres fizikai aktivitás mértékét is vizsgálták.
Mi a hosszú élet legjobb előrejelzője?
A rendszeres, főleg napi rendszerességű fizikai aktivitás megelőzött minden más markert, beleértve az életkort is! Magyarán az, hogy mennyit és milyen intenzíven mozgunk, még az életkorunknál is fontosabb tényező, ha azt szeretnénk megjósolni, hogy hány évünk van hátra. Nem beszélve a dohányzásról vagy más kockázati faktorról.(Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a káros szenvedélyek nem kurtítják az ember életét.)
A kutatás azt sulykolja, hogy a mozgásról egyetlen nap sem szabad lemondanunk. A kerékpár talán a legkézenfekvőbb megoldás erre, hiszen segítségével megoldhatjuk napi ingázásunkat, és akár komolyabb edzésekbe is kezdhetünk. De a pihenőnapokon is álljunk fel a fotelből 10-15 percre 2-3 alkalommal, és mozgassuk át magunkat. Esetleg szálljunk le a buszról egy megállóval előbb, és tegyünk egy kilépős sétát hazafelé.
A legfőbb tanulság azonban ez: ha nem hagyjuk lebeszélni magunkat a rendszeres testedzés öröméről, akkor valóban saját kezünkbe vehetjük sorsunkat!
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már jól indul az év.
Kerékpáros vagyok. Aprócska mondat, és mennyi mögöttes tartalom!
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
Bicikli rovatunk további tartalmait itt olvashatjátok.
sirláncelot pedig elérhető a Straván.
A bringások áthajthatnak a piroson? Botrány!
De ha jobban belegondolunk…
