Napjainkra – ahogy a legtöbb kertészeti kultúrát illetően – számos magnóliafajtát ismerünk és különböztetünk meg. Léteznek lilák, rózsaszínek és fehérek, egyszer-vagy többször virágzók, alacsonyabb és magasabbra növő típusok.
Ősi legendák szerint a magnóliák buddhista szerzetesektől származnak, kiknek kolostorkertjeit díszítették, jelképezve a szelídséget, a bölcsességet és a tisztaságot.
Európába a gyarmatosítók által került ázsiai területekről, Angliában ültetették az első példányokat. Hazánkban az utóbbi években kifejezetten kedveltté vált, gyakran nem csak magánkertek, de parkok, közterek díszei is. Tavasszal színes, lebilincselő, kehely formájú hatalmas virágai, nyáron széles leveleiből adódó árnyékolása miatt tesz jó szolgálatot. Fontos azonban, ha liliomfát ültetünk a kertünkbe, megfelelő gondozásban részesítsük, hiszen fiatal korában eléggé igényes, illetve fokozottan érzékeny a fagyokra.
Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
A mátyásföldi liliomfák közül számos darab egyidős az itt található villákkal, így a meseszép épületekhez tartozó, szintén meseszép kertek elhanyagolhatatlan díszévé, már-már jelképévé váltak.
Nehéz elképzelni, hogy 150 évvel ezelőtt itt még szántóföldek és mocsarak voltak – kezdtük a beszélgetést Benedek Ágnes helytörténésszel, a Kertvárosi Időutazó vezetett sétáinak házigazdájával.
A Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete 1887-ben, néhány évvel a mai Budapest létrejötte után alakult meg. A társaság a Beniczky családtól vásárolta meg a területet, majd hozzákezdett a minimum 2000 négyzetméter terjedelmű telkek kijelöléséhez és értékesítéséhez. Korábban mezőgazdasági termelésre kevésbé megfelelő, úgynevezett sívó homokos terület, illetve kisebb, fogoly- és nyúl vadászatára alkalmas erdőségek borították ezt a vidéket.
Mátyásföld, Cinkota és Rákosszentmihály 1912. évi térképe – Fotó: Wikipedia / Kogutowitz Manó
Az újonnan alakult Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületének vezetősége meghatározta a Budapestről kiköltöző, nyaralási vagy bérlési célzattal villát építő közép- és nagypolgároknak, hogy
a homok megkötése és a vizes mocsaras területek felszámolása érdekében minél több fát kell ültetni és dús kerteket kell létrehozni.
Kicsit más értelemben ugyan, de hasonló célzattal telepítették a jelenlegi XVI. kerület és XIV. kerület (Nagyicce és Zugló) határán található erdősávot, mely a belváros felé betóduló homok megkötését szolgálta.
Tehát nemcsak a villák építészeti tulajdonságainak voltak fontos előírásai, de a kerteknek és utcaképeknek is?
Pontosan. A nyaralótulajdonosok egyesületének azért volt viszonylag könnyű dolga, mert egy szűz, korábban még soha nem parcellázott rész volt ez, így olyanra formálták az utcaképeket és a kerteket, amilyenre szerették volna. Ekkor telepítették a több utcában is látható gyönyörű platánfasorokat (pl. Pilóta utca, Prodám utca, Hunyadvár utca, Diósy Lajos utca), a vadgesztenyefasorokat (pl. Prodám utca, Mészáros utca, Erzsébet-liget) vagy a hársfasorokat, (Mészáros utca, Huszár utca). A telepítendő fajok között a lombhullatók mellett jelentős szerepet kaptak az örökzöldek, például a fenyők és a különböző egzóták is.
Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
A nyaralótulajdonosokat pontos előírások kötelezték a villákat körülölelő kertek precíz kialakítására és az utcaszakasz, valamint a kerítések között található mezsgye rendszeres karbantartására.
A növénykülönlegességek mellett gyakran szobrok, domborművek, csobogók vagy akár kis tavak elhelyezése, kialakítása is szerepet kapott a villák körül – sok ilyen szobor vagy díszkút maradványai egy-egy kertbe bekukkantva még ma is fellelhető.
A Mátyásföldi Repülőtér 1934-ben – Fotó: Fortepan / Szent-Istvány Dezső
Ha alaposan szemügyre vesszük a hatalmas ómátyásföldi kerteket, hamar észrevesszük, hogy nem csak az örökzöldek dominálnak, hanem szinte minden kertben áll egy vagy több magnólia. Mit lehet tudni e fák helyi kapcsolódásáról?
Az Egyesület részletes adatbázist vezetett minden tevékenységükről, beleértve az építészetet, a társadalmi életet, az infrastruktúrát az oktatást és persze a kerteket és a bennük található növényeket is. A II. világháborúban megsemmisült levéltári adatok hiányában azonban a mátyásföldi magnóliák történetéről keveset tudunk.
Valószínűsíthető, hogy az első példányokat a Táncsics utca és Bökényföldi út sarkánál található századfordulós villa kertjében ültették,
és ezek szépsége a többi nyaralótulajdonost is megigézhette, így mára valóban szinte minden kertben van egy ilyen pompás liliomfa.
Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
Az előbb említett, egyébként párban látható magnólia-együttest az 1800-as évek végén ültették, érdekességük, hogy a két világháborút is túlélték: egy bombatalálat miatt részben megsérültek ugyan, ezért a jobb oldali, fehér virágú fa kisebb a mellette álló, rózsaszín szirmokkal pompázó társánál. Szerencsések vagyunk, hogy szépségükben mindmáig gyönyörködhetünk.
Méretük jócskán meghaladja a 10 m-es magasságot, tavaszi virágzásuk alkalmával pedig több ezer virág borítja a hatalmas növényeket – rengetegen járnak csodájukra.
Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
Írásos források szerint a magnóliák az 1800-as évek közepén kerültek hazánk kastélyparkjaiba és villakertjeibe: feltehetően ez hozta meg a szóban forgó villa akkori tulajdonosának kedvét is egy ilyen magnóliapáros telepítéséhez.
A két, hatalmas fa olyannyira híressé vált, hogy a tulajdonosok egy kis információs emléktáblát is elhelyeztek a fák alatt, a kerítés mellett.
Minden bizonnyal ez, a Táncsics utcai páros a leglátványosabb, de bárhol is sétálunk a villanegyedben, többfelé lehetünk tanúi ilyen hatalmas, csodálatos, több évtizedes liliomfáknak, például a Petúnia utcában, a Csinszka utcában és a Hunyadvár utcában is.
Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
Mit javasolsz azoknak, akik a magnóliák felfedezésre indulnak?
Minden az aktuális tavasz időjárásától függ, értem ez alatt a virágzás kezdetét és időtartamát is.
A tapasztalatok szerint a virágzás március végén, április elején esedékes, ciklusa megint csak időjárástól függően, körülbelül 2 hét szokott lenni.
Egyes fajták (például a rózsaszínek és fehérek) korábban, mások (például a sötét lilák) általában később bontanak szirmot. A liliomfák azonban nagyon érzékenyek a fagyokra, elég egy kisebb lehűlés, s a virágszirmok széle megbarnul, s a földre hullik. Ez az utóbbi években sajnos többször is jellemző volt, így a virágzás időszakában érdemes minél előbb felkeresni a fákat, hogy a lehető leggyönyörűbb látványban legyen részünk.
Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
25 éve vezetsz városnéző, ismeretterjesztő sétákat a XVI. kerületben, olykor azon kívül is. Hogy tapasztalod, a vendégek is érdeklődnek a helyi kertek iránt?
Persze, hiszen itt Mátyásföldön az építészet és a természeti környezet kéz a kézben jár, a kettő egymástól elválaszthatatlan.
A villákon túl talán a kertek jelentik Mátyásföld második vonzerejét, nevezetességét.
Ha nyári időszakban egy kisgéppel szállnánk a kertek fölé, vagy akár drónnal készítenénk felvételeket, a sűrű lombozattól szinte semmit nem látnánk. Szerencsére a villák jelenlegi tulajdonosai is nagy gondot fordítanak a kertek gondozására és az eredeti elképzelést követendő fák, bokrok, virágok ültetésére, melyet egyébként helyi szabályozás is előír. Sőt, olyannyira fontos a növényzet védelme, hogy például egy felsővezeték-csere vagy karbantartás esetén sem vágják le teljesen a munkálatot akadályozó fa lombkoronáját, csupán méretre igazítják.
Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
Az említett fákon, örökzöld bokrokon, cserjéken túl mi mindent láthatunk még az itteni kertekben?
Kora tavasztól késő őszig virágos a kerületünk. Február végétől, március elejétől a hóvirágok, téli jázminok és téltemetők tündökölnek a kertekben, március végén, április elején a magnólia-virágzás mellett gyönyörűen pompáznak a díszcseresznyék, valamint az általános gyümölcsfák, továbbá számtalan utcában láthatunk aranycserjéket, japánbirseket, törpe mandulát és a kedvelt vérszilvából is egyre többet ültetnek.
Áprilisban a loncok, a japáncseresznye, a zselnicemeggy és a díszgalagonya virít,
májusban pedig a menyasszonyvirág, a lilaakác, a klemátiszok és a gyöngyvirágcserjék mellett rózsalugasok sokaságában is gyönyörködhet, aki erre sétál.
Vízimadarak és a fővárosiak oázisa – a Naplás-tó minden évszakban csodavilággal vár
Amikor a főváros felfedezését vesszük célkeresztbe, fontos, hogy ne csak a nyüzsgő terekre és kiemelt turisztikai látnivalókra összpontosítsunk, hanem az eldugottabb, nyugalmasabb, a központtól távolabb eső régiókat is megismerjük, hiszen olykor ezek rejthetik a legérdekesebb történeteket és szabadidős lehetőségeket. Ezen a listán szerepel a XVI. kerületi Naplás-tó is, mely azon túl, hogy minden évszakban minden korosztály számára hívogató élményeket kínál, fontos természetvédelmi terület is.
Fontos megjegyezni, hogy nem csak az épített környezet rejt értékeket, de a Mátyásföldet körbeölelő tájak is megannyi szépséggel hívogatják a természet kedvelőit. Szomszédunkban, a Mátyásföldtől keletre található Naplás-tó és a Naplás-erdő, délre, a Rákos-patak mentén pedig a Felsőrákosi-rétek, melyek mind értékes természetvédelmi területek, ezért kiemelten lényeges, hogy nagyon vigyázzunk ezekre az egyedülálló kincsekre.
A Margitától a Vizafogóig kanyargó zöld szalag mellett Pest tüdeje: kövessük a Rákos-patakot!
Volt egyszer egy kis patak. Források vizéből született a Margita aljában, kanyargott falvak között. Többször tóvá terebélyesedett, malmokat hajtott, tiszta vize rákokat ringatott, majd a Vizafogónál egybekelt a Dunával. Később betonba foglalták, föld alá rejtették, de azért a medret övező zöld folyosó fogva tartja az egykori buja természetet. Kövessük a Rákos-patakot!
Nyitókép: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
