Kincsvadászat a Mátrában – klasszikus körtúra, rendhagyó élményekkel

A közösségi média felületeit pörgetve sokszor látom, hogy számos utazó – még ha vágyik is rá – nem jut tovább bizonyos régiók népszerű pontjainál, hiába rejt az adott környék további gazdag értéket. Hasonló a helyzet a Mátrában található, közigazgatásilag Gyöngyös városhoz tartozó Mátraházával is.

Kétség sem fér hozzá, hogy mennyei a lángos és a palacsinta, valamint idilli Insta-fotót lehet lőni a parkoló mögött található paddal és erdőrészlettel, ám ennél azért többet tartogat a környék. Jóval többet.

Erre a többletre szeretném felhívni a figyelmet alábbi összeállításommal, melyben egy klasszikus mátraházai körtúra útvonalát mutatom be olyan szemszögből, ahogy – szerintem – kevesebben látják, ismerik. Irány a Mátra, bakancsot fel!

Már a túra első perceiben szép kilátásban lehet részünk az Alföld és a Mátra bércei felé – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Ezt a túrát érdemes Mátraházán, az „Üdülők” nevezetű buszmegállónál kezdeni. Ez nem csak azért kiváló starthely, mert forgalmas turisztikai helyszín (két nagy szálloda és két üdülő is található itt), de közösségi közlekedéssel is kiválóan elérhető – akár a fővárosból induló, közvetlen autóbuszjáratokkal.

Ezt azért emelem ki, mert napjainkban egyre több természetjárótól hallom (és magam is így cselekszem), hogy a környezetvédelem és a fenntarthatóság jegyében igyekeznek távolsági buszokat vagy vonatot igénybe venni a túrák helyszíneinek megközelítéséhez. Budapesten, Gyöngyösön és az észak-magyarországi régió kisebb-nagyobb településein túl akár az Alföldről is elérhető ez a kiindulópont. Bár hivatalos autós parkoló itt nincsen, a kb. 300 méterrel távolabb található Görgő-bükki pihenőnél van lehetőség parkolni.

Szemben a Kékes tömbje magasodik – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái  

A buszmegálló mögött azonnal belépünk az erdőbe, majd röviden a sárga négyzet jelzéshez csatlakozva kezdjük meg a túrát egy impozáns, melegkedvelő tölgyesben,

mely a Mátra alábbi régiójának jellemző erdőalkotó fája. Elhaladunk az egyik népszerű helyi szálloda parkolója mellett, s hamarosan csatlakozunk a sárga sáv turistajelzéshez, mely egy terelés okán nem oly régóta halad ezen a nyomvonalon.

Monumentális, látványos sziklaformációk mellett haladunk – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái    

A sárga sáv jelzés a Mátrában a Rákóczi túramozgalomra utal, melyet Gyöngyösről indulva, a Mátrát keresztülszelve egészen Parádsasvárig bejárhatunk, több fontos Rákóczi-emlék érintésével.

A közel 43 kilométer hosszú túrával kapcsolatban a Kékes Turistaegyesület honlapján olvashatnak még többet az érdeklődők.

A különleges Hórakó – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái  

Erős kezdés, hiszen alig néhány perc után azonnal lebilincselő panoráma tárul elénk: alattunk a híres Kallók-völgye és a Mátraalja települései (köztük Gyöngyös, Nagyréde Pálosvörösmart, Abasár, Halmajugra), valamint az Alföld végeláthatatlan, tengersík vidéke, míg velünk szemben hazánk legmagasabb pontja, a Kékes tömbjének látványa fogad, a TV-toronnyal. A folytatásban egy szűkebb, olykor kalandos, – főleg nyáron –vendégmarasztaló szedresekkel és fölénk hajoló vadrózsák ágaival szegélyezett ösvényen folytatjuk a túrát, miközben jobbra tekintve olykor-olykor a Kékesre nyíló panoráma, balról pedig látványos, vulkáni működésből származó sziklaalakzatok kísérnek.

Érkezés a Kecske-bércre – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái  

Rövid, de izzasztó emelkedő után egy különleges földrajzi képződményhez,

túránk első fontos látnivalójához, az úgynevezett Hórakóhoz érkezünk, mely képződmény nem csak nevében, de természeti sajátosságában és méretében is egyedülálló.

Magyarázatát illetően egy, a mátrai útikönyvek tucatjait tartalmazó gyűjteményem egyik legrégebbi, eredeti példányából, a közel 100 éves Pásztor József A Mátra című könyvéből hozok egy részletet:

„A laikusok szerint egy vulkánikus képződmény, vagyis egy őskori tűzhányó hegynek a besüppedt krátere. Valóban egy tölcsér alakú mélyedés, amelynek felső szélessége 50-60 méter, a mélysége pedig most is vagy 15 méter. Természetesen, hogy évezredeken keresztül a mindent kiegyenlítő idő már nagy részét betemette. A mélyedés fenekén képződött humusban fák és füvek teremtek és most erdő van benne, a legmagasabb fa sem ér fel a tetejéig. A nagy szikladarabok és fák között nem könnyű túristavállalkozás a mélység bele ereszkedni. Azonban a tudósok megállapítása egészen másképen hangzik. Szerintök nem vulkánikus kráter, hanem csak egy elzárt völgyszoros. Ezt mondja Mauritz Béla és Cholnoky Jenő két tudós geológusunk, sőt már Towson angol 1797-ben és Beudant francia 1822-ben tudós geologusok ennek ismerték el. De bárhogyan keletkezett is a Hórakó, egy bizonyos, hogy a Mátra egyik legnagyobb vízgyűjtőmedencéje, mivel a természettől alkotott óriási terjedelmű öble van, amibe talán még az emberi kezek is belekontárkodtak. Ebben a nagy medencében azután felvesz minden esővizet és hólerakodást, innen ered a Hórakó elnevezés. A fenekén lévő kövek között, a vastag rétegben lerakódott haraszt alatt, természetes hűtőmedence gyanánt, mint egy jégveremben még nyáron, a legnagyobb melegben is van jég, különösen azon a részein, ahová napsugár sosem hatol be. Állóvíz vagy tó azonban nem képződik benne, mert a köves talaj között a víz elszivárog. Ezt táplálja, amint már említve is volt, állandóan az alatta lévő Gyökeresnek a jéghideg bőséges forrását is, amely a Hórakó vizének egyik természetes lecsapolását képezi.” (Pásztor, 1929. p. 53-54.)

Szinte a Hórakó peremén tovább sétálva a sárga sáv jelzésből kiágazó sárga háromszög jelzésre térünk, mely a közeli Kecske-bérc kilátópontra vezet, ahonnan szép kilátást nyerünk az alattunk található Mátrai Gyógyintézetre, valamint a környék egyik legjelentősebb vízfolyásának, a Nagy-Somor-patak karakteres völgyére. A híres szanatórium évtizedek óta áll itt, a Mátra erdeinek mélyén, a kezdetekkor az elsődleges célja a tuberkulózis felszámolása volt, ma azonban a gyógyintézet betegforgalmának jelentős részét a daganat elleni küzdelem teszi ki.

Kilátás a Kecske-bércről a Mátrai Gyógyintézet épületére és a Kékes felé – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái 

A levegő itt orvosilag igazoltan gyógyító, mely önmagában is pozitív hatást gyakorol az idegenrendszerre, a szívműködésre, a légzőszervekre és a teljesen keringésre.

A kilátópontot elhagyva újabb, ám rövidebb emelkedős szakasz vár ránk, továbbra is a sárga sáv jelzést nyomán járunk. Keresztezzük a gyógyintézet parkolóját, majd az orvos-nővér szálló épületeit és parkját elhagyva érkezünk meg Mátraháza központjába.

A Szent László-forrás Mátraházán – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái 

Itt célszerű egy újabb kitérőt tennünk, ennek során rövid ideig ugyan, de csatlakozunk a legendás Országos Kéktúra vonalához, melynek köszönhetően egy szintén legendás természeti értéket, a Szent László-forrást kutathatjuk fel. A központtól mindössze 5-6 perc sétaidőre található forrás a Kéktúra kiágazó jelzésére, a kék körre térve található meg. A legenda úgy tartja, hogy egy forró nyári napon Szent László királyunk éppen a kunokkal hadakozott a napsugaraktól perzselt mátraaljai pusztákon, ám a hőség végett, ivóvíz hiányában a vitézek olyannyira kimerültek, hogy nem tudták tovább folytatni a csatározást. A király a Mátra árnyékos erdeinek oltalmába vágtatott szomjazó seregével, ám hiába is kerestek szomjoltó forrásvizet, sehol nem leltek rá. Bánatában Szent László királyunk a Jóistenhez fordult segítségül:

fohászkodván a Mindenhatóhoz leszállt lováról, kardját egy közeli sziklába szúrta, melyből imáját meghallgattatva jéghideg forrásvíz tört elő.

A kimerült vitézek sisakjukkal merítettek az éltető vízből, majd újult erőre kapva, a perzselő pusztába visszatérve elsöprő győzelmet arattak ellenségeik fölött.

Érkezés Mátraháza központjába – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái   

Bár e mondát óvodás korom óta ismerem, az sokkal inkább meglepő volt, amikor, úgy jó 20 évvel ezelőtt, egy családi túránk során számos kannával, műanyag palackkal érkező emberre lettem figyelmes a forrásnál. Akkor nagypapám közbenjárásával sikerült kideríteni, hogy nem csak a természetjárók körében népszerű a tiszta, ízletes és ásványi anyagokban gazdag forrásvíz, de sokan távolról – akár az Alföldről – járnak ide rendszeresen, melyet nemcsak ivásra, de főzésre, tisztálkodásra vagy akár mosásra is használnak. Csakúgy, ahogy ez nagyszüleink idejében teljesen megszokott és természetes volt, én azonban kezdetben meglepődéssel és rácsodálkozással fogadtam ezt az információt. Ám azóta már jól tudom, hogy a forrásvizek valóban kincset érnek.

A rövid kitérő után visszaérkezünk Mátraháza központjába, amely hétvégenként a Mátra egyik legforgalmasabb, központi helyszíne. Nem véletlen, hiszen földrajzi fekvéséből adódóan a szélrózsa bármely irányába el lehet innen indulni, ráadásul túrautak széles választéka biztosítja azt, hogy a kevésbé gyakorlott és a nagyobb távokat igénylő túrázók is megtalálják a maguknak megfelelő lehetőségeket.

Országos Kéktúra irányjelző tábla és bélyegzőhely Mátraházán – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái   

Kisebb túra keretén belül kb. egy óra alatt elérhető innen sokak kedvence, a Sás-tó, az erdő mélyén megbúvó Lajosháza, mely a Mátravasút egyik megállója, de leereszkedhetünk az Észak-Mátra varázslatos völgyébe, a Parádi-medencébe is, valamint megmászhatjuk az ország legmagasabb pontjait, a távolabbi Galya-tetőt vagy a hazánk csúcsaként ismert, közelebbi Kékest is.

A Gyöngyöshöz tartozó településrész nevét az 1930-ban megépült Kékesalja menedékházról, a környék első igazán komoly turistaházáról, a köznyelv által egyszerűen csak a „Mátra házának” nevezett épületről kapta,

melyet sokan „A Sport”-ként vagy a „Pagodaként” ismernek. Napjainkban sajnos kihasználatlanul, romos állapotban várja egykori, dicső napjainak újbóli ragyogását a szomszédos Baán üdülőhöz és a szintén a területen található Napsugár üdülőhöz hasonlóan.

A „Mátra háza” vagyis a Pagoda – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái 

Ezek az egykor meghatározó turistacélpontok most nem elérhetők, ám itt járva mindenképpen érdemes sétálni a Naphimnusz parkban és felkeresni a Magyarok Nagyasszonya templomot, mely a gyöngyösi ferencesek gondozásában áll. A parkban lehetőségünk van végig járni Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának dekoratív stációit, vagy Szűz Mária hét örömének útját, de az épület mögött található Vörösmarty- és Petőfi- pihenőnél akár az otthon csomagolt szendvicset vagy rágcsálnivalót is elfogyaszthatjuk.

Ha nem is vágunk neki a teljes Kékes-csúcshódításnak, mindenképpen érdemes még egy kicsivel magasabbra másznunk, hogy megtekintsük a közelben található Tölgyes-bérc kilátópontot.

A Magyarok Nagyasszonya templom – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

A Kékestetőre vezető műúttal párhuzamosan futó sárga + jelzésen kezdünk kaptatni fölfelé, majd a „Déli”-sípálya aljára, a Veronika-rétre érkezünk, amely egykor a kékestetői síélet egyik fontos központja volt – nagy telek esetén síbuszokkal szállították vissza a csúcsra a Kékestetőről lesikló sportolókat (én legutoljára 2014-ben síeltem itt ilyen formában). Télidőben – már ha van megfelelő mennyiségű természetes hó –, a szánkózók veszik birtokba ezt a területet. Amikor erre járok, mindig eszembe jut és megmosolyogtat 1980-ban kiadott mátrai útikalauz alábbi bekezdése:

„A téli sportok iránti igény és a szabadidő növekedése, valamint a személygépkocsi-forgalom sűrűsödése folytán a Mátraháza-Kékes-tető közötti út már alig képes lebonyolítani a tömeges forgalmat. A terület gazdája, Gyöngyös város Tanácsa ezért pár éven belül zárt kabinos személyszállító kötélpályát és sífelvonót létesít Mátraháza és Kékes-tető között.” (Dallos, 1980, p. 46.) Nos, ez a felvonóépítés valamiért elmaradt…

A Naphimnusz-park – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái 

Régebben itt kanyargott az Országos Kéktúra nyomvonala is, azonban ez a síidényben sokszor okozott problémát a gyalogtúrázók és a sítalpon közlekedők között, így 2019-ben a nyomvonalat elterelték a korábban említett Szent László-forrás és a Nagy-Somor-patak völgye felé. A sípálya gyepcsíkjain (mely sajnos szintén évek óta nem üzemel) síszezonon kívüli időben természetesen most is lehet túrázni, ahogyan sokan teszik is egész évben.

A „Déli”-sípálya egyik alsó teraszán, jobbra a Tölgyes-bérc felé vezető ösvény – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Amennyiben a Veronika-rétről még feljebb kapaszkodunk a lesiklópálya következő természetes teraszáig, keresztezzük az úgynevezett Alsó-pince-utat. Ha ezen balra fordulnánk, akkor hazánk egykor talán legjelentősebb téli sportéleti helyszínéhez, a nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas, régi mátraházai síugrósánc romjaihoz juthatnánk, azonban ennek olyan egyedi, hosszú története van, hogy erről inkább egy másik cikkben mesélek.

Kilátás a Tölgyes-bércről Nyugatra, a Havas, a Világos-hegy és a Tót-hegyes vonulatára – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Az ösvényen jobbra fordulva azonban felkutathatjuk a korábban már említett Tölgyes-bérc kilátópontot, melyet egy erdészeti úton, bámulatos bükk szálerdőben haladva, a Kékestetőre vezető műúton átkelve érhetünk el, a sípálya természetes teraszától 600-700 méter távolságra. A káprázatos panoráma egy tarvágás végett áll rendelkezésre, ám öröm az ürömben, hogy majd’ az egész Nyugati-Mátra és Felső-Mátra látszik innen, sőt, tiszta időben a Gödöllői-dombságon túl akár a Dunazug-hegységig is elláthatunk erről a pontról, bármiféle magasles, kilátó nélkül.

Panoráma a Galya tömbjére – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

A vadregényes mátrai táj szépsége festői: előttünk Galya-tető és Piszkés-tető csúcsai, a Felső-Mátra régiója, valamint a Nyikom és a Pásztó felett magasodó Muzsla-csúcs, illetve a Koncsúrok is látszanak, de a távolban sorakozik a Tót-hegyes, a Világosvár, a Havas, a Káva, a Nagy-hársas és az Apci-Somlyó.

Észak felé tekintve előbukkan a Karancsság és a Felvidék hegyeinek vonulata.

Napsütéses időben megcsillan Gyöngyös város valamennyi háztetője, és a helyiek által csak „Deli-tónak” nevezett állóvíz tükre is, mögöttünk a már említett Kékes-csúcs, s az egész körpanorámát körbe öleli az Alföld síkja. Számomra egyszerűen csodálatos. És nem csak nappal, de éjszaka is elbűvölő, hiszen mivel fényszennyezésmentes helyszín, így csillaglesre is tökéletesen alkalmas – például az augusztusi csillaghulláskor.   

Éjszaka a Tölgyes-bércen – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Az én olvasatomban ez a túra itt (illetve a Mátraháza központjába való visszatéréssel) véget ért, ám akinek kevés volna a megtett több, mint 5 kilométer és 230 méteres szintemelkedés (a starthelyre visszatérve ennek duplája), bátran megcélozhatja akár a Kékest is, vagy (az ismert útvonal helyett) visszatérhet a kiindulópontra a Nagy-Somor-völgy piros sáv turistajelzésén, mely csakugyan gyönyörű útvonal.

Kékestető a Tölgyes-bércről: közelinek tűnik, de innen még vár ránk egy erős csúcstámadás – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Klasszikus mátraházai körtúra – klasszikus, hiszen a Mátra egyik legkeresettebb, leglátogatottabb pontja, ám az összefoglalóban igyekeztem úgy bemutatni, ahogy az itt barangolók talán nem feltétlenül ismerik. Érdekes történetekkel, kevésbé látogatott, mégis gyönyörű helyszínekkel és sajátos természeti értékekkel.

Festői szépségű bükk szálerdő – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái

Ne csak nézzünk, lássunk is. Akinek nincs kellő túratapasztalata, vagy térképolvasási, útvonaltervezési tudása ahhoz, hogy ilyen szemszögből állítson össze egy izgalmas, biztonságos kirándulást, annak ajánlom, hogy csatlakozzon csoportos, szakképzett vezetők által kísért tematikus túrákhoz, melyekből a Mátrában is bőven van választék.

Felhasznál források: